1915. szeptember 15.

Hírek. A Balkánon Bulgária mellettünk, Görögország ellenünk van, Románia pedig egyelőre semleges, mert egy lőszerszállítmányunkat átengedi. Az orosz tarnopli és trembovlai győzelmeiről ír, és 40 ágyú s 100 gépfegyver zsákmányolását kürtöli világgá (másnap csak 12 ágyúra olvad le). A német előnyomulás lassul, Vilna fölött elsáncolják magukat. Úgy tetszik, csöndesülnek a harcterek. Hogy annál hevesebben törjön ki talán rövidesen egy más ponton a küzdelem. De remélhetjük-e, hogy a tél beálltáig döntés történik valahol? Nem áltatom magamat. Mi a következő télen is itt leszünk Szerbiában…

Szegény Lajossal úgy történt, ahogy sejtettük, ma hajnalban elföldelték, mint egy páriát, anélkül, hogy erről tudattak volna. Egyetlen ember nem volt a temetésén. Még a halottasház őre sem tudhatott róla, mert az ígért fél rubelért biztosan értesített volna. Talán tilos ez, de fél rubelért akkor is megtette volna. Utólag kell majd kivinnünk a koszorút.

Írok Tóth zászlósnak, kivel együtt estem fogságba, s aki Csizmadia atyjának tanártársa Pápán, tudassa ő a szomorú hírt… Nemes kapitánynak is írok Takarmányozástanomért. Az öregúr most akarja ezt megtanulni, s már régen böngészi a munkát, úgy gondolom, már úgyis beleunt. (Üvegvágás.)