1916. március 15.

Ezt a szép napot szépen ünnepeljük meg. A katolikus templomnak nemrég berendezett barakkban az osztrák katonaapát elmondja a misét. Nagyobbára tanítókból álló énekkar és a tisztek zenekara működik közre, s néhány szép szólószám − a Szózat, Boldogasszony anyánk, Tebenned bíztunk, (?), Hymnus − a magasságokba emelik a lelkeket. Egynémelyik dal hatalmas erővel zúgott, mélyen a szívből buzgott fel, mint egy nagy-nagy sóhajtás. A derék páter a Miatyánkot magyarul is megtanulta. Felemelő volt. Jólesett a tisztek nagy számban való megjelenése.

Mise után, míg a muszkák össze nem állítják az egyes csapatokat, hogy visszakísérjék őket a táborukba, köztünk s a tisztek közt kis kaszinózás kezdődik, ismerősök hosszú idő után találkoznak, sőt, új felfedezéseket is tesznek. Tóth András felhasználja az alkalmat, s egyszerűen beáll egy csapatba, melyben az alsó tiszti táborban lakó ismerősei vannak. Hazatérve Zsaki azzal fogad, hogy ott járt a bataillonkommandáns a Famae dolgában leadandó vallomásunk jegyzőkönyvbe vétele végett. G. vallott is, úgy, ahogy megállapodtunk, bennünket pedig délutánra rendelt magához. 3 órakor jelentkezünk. Ezen a szép napon rontják hát el a nótánkat? No, de nagyobb dolgok is történtek már március idusán…

A parancsnok a konyhában fogad. Kedves és mokány neje (erre a hölgyre ezt a jelzőt legtalálóbbnak gondolom) szintén jelen van, sőt erősen érdeklődik irántunk, olyan behatóan végignéz bennünket, hogy szinte zavarba jövünk. (Ő az a bizonyos hölgy aki Sztrányai kollégámban felfedezte a rajzolóművészt.) A parancsnok a legközömbösebb módon, szinte unottan, de a legnagyobb udvariassággal kérdez, s jegyzőkönyvbe vétetnek a következők. Csak újságokat fordítottunk, azért, hogy az orosz nyelvben magunkat gyakoroljuk, én ingyen fordítottam németről magyarra, hogy barátaimmal ezt a nyelvet is gyakoroljuk, és a híreket azután a költségeink megtérítése végett a készített csekély számú példányban eladtuk.

A máktörő gyanánt használt srapnelhüvelyt itt találtuk a táborban, egy térképet pedig, amely szintén hurokra került, valakitől azért vettünk, hogy legalább tudjuk, hol is vagyunk. Majd később aláírjuk a vallomást − bár oroszul ugyan beleírhatott volna akármit a parancsnok, mégis elbocsát, azzal a megnyugtató kijelentéssel, hogy hírlapok olvasása nem tilos. „Hát akkor mit vadásztatok úgy reánk?" − szeretném kérdezni, de a fő kijutni innen mielőbb, a donna felé természetesen egy bájos pukedlit vágva ki. Az orosz fordítót ő sem kereste.

Verdun körül rettenetes harcok dúlnak, s a német nem megy semmire. Egy ulánusfőhadnagyunk a muszka börtönében felvágta ereit…
Megkoronázzuk pedig a mai napot, a sajtó szabadságának napját azzal, hogy újra megjelenik a „Legújabb Hírek": ma csak 35 példányban az idő rövidsége miatt, de remélhetőleg holnap már nagyobb számban. Mindenfelől dicséretekkel halmoznak el érte, és nagy örömmel fogadják a március 15-i számot.