1916. március 4.

Sajnos a lapunk megint nem ér semmit, csupa egészen rövid Telegram-hír és az Irkucki Zsizn mit sem mondó hírei, más lapot nem tudtunk szerezni. És megint balszerencse üldöz, az új lapunkból is elcsíp a muszka ma egy csomót, s ezer szerencse, ha ezen a nyomon hozzánk nem ér. Hiába, nem lehet így dolgozni! Elhatározzuk a lap végleges beszüntetését és minden nyomot eltüntetünk, az újságírói pályáról ezennel lelépünk. Megtettük, amit csak lehetett, ezt elmondhatjuk, de a közérzet rossz. És az is marad addig, amíg meg nem bizonyosodunk róla, hogy a muszka nem került megint a mi csapánkra.

Délután remek vadonatúj hazai köpenyeket oszt szét az őrmester úr, melyek kigombolható béléssel vannak ellátva. Az őrmester úr úgy magyarázza, hogy ez a praktikus berendezés az ő kedvéért van és ki is gombolja a béléseket, s azokat eltünteti. (Ezt később Kovács persze kibeszéli és ez az alak mérgében nekünk kellemetlenkedik.)