1918. augusztus 27.

Saját parancsnokságunktól parancsba jön, hogy a distinkciókat fel kell varrni. Jó azonban hogy ez kivihetetlen, mert egyszerűen nem kaphatók az üzletben, s ha kaphatók lennének, sem adnánk érte pénzt, az okosabb dolgokra kell (otthon nem adogattak a katonáknak olyan parancsot, mely a saját zsebére ment). A többség ilyenformán nem hederít a parancsra, de vannak, akik el nem mulasztanák, hogy magas rangjukkal kérkedjenek, mint már előbb említettem, főleg azok, akik distinkció nélkül nullák az életben. Ezek a főúton minden 2 lépésre tisztelegni kénytelenek, fogadniuk kell a legénységiek szalutálását, de mindennek dacára feszítenek a csillagaikkal. Kacagni kell az embernek, hogy miként játszanak katonásdit az öreg törzstiszt bácsik, de persze ilyen rebellis gondolatokat az ember csak a naplójának árulhat el.

A cári pénz eltűntével forgalomba kerültek azoknak a hadikölcsönkötvényeknek a coupontjai, melyek eddig már esedékesekké váltak, s melyeket a kormány természetesen nem váltott be, hanem valószínűleg kimondta róluk, hogy azokat pénz gyanánt el kell fogadni, mert mind erősebben forognak közkézen. Ügyetlen pénzek, mert nem kerek rubelekre, hanem bizonyos rubeleken felül annak a törtrészeire is szólnak. Másik bajuk, hogy nemcsak a már lejárt, hanem jó sokára lejárandó ilyen couponokat is kiadott, aki tehette, de hát hogyan is igazodhatott volna el ezeken a szegény olvasni nem tudó kitáj vagy paraszt? Elvette őket, akármilyen évszám volt rajtuk, s most már nem lehet visszacsinálni az ügyet, legalább az apróbb bankókat ezek helyettesítették. Most azonban baj van ezekkel, az új rezsim nem fogadja el őket, s akinek több ragadt a bukszájában, ugyancsak szívhatja a fogát. Magamnak is van vagy 10 rubel ára, a bankunkban magában pedig vagy 1200 rubelt tesz ki az összegük.

A bürónk összeíratja a tulajdonos nevét s szelvényei számát és értékét, állítólag az új kormány bizonyos idő múlva be fogja váltani tőlünk, rendeletének csak az a célja, hogy ezzel előkényszerítse az eldugott cári pénzt a lakosságtól. Egyelőre ez az állapot keserves mizériákat okoz, a rég pénz nem akar előbújni, s a 20 és 40 rubeles Kerensky-bankókkal operál mindenki, már akinek van. Az amerikai konyha előfizetéseit, fejenként 10 napra 404 kopeket pl. csak úgy tudom beszedni a fiúktól, hogy azok ötös és tízes csoportokba állva 20 vagy 40 rubeles bankókkal fizetnek, s aztán egymás közt tartják számon tartozásaikat. A lapok különben azt írják, hogy Európában a Kerensky-bankót annyira hamisítják, hogy már nem is darabonként, hanem arsinonként, azaz rőfszám árulják azt.

A Hírmondó kénytelen volt megjelenését beszüntetni, mert a cseheknek állítólag nincsen magyar cenzoruk. A tiszti színházban a Csárdáskirálynő megy zsúfolt házak mellett, új szereposztásban és új zeneszámokkal. A Parkból és Blagovescsenszkból hozzánk érkezett, s a legutóbb Chabarovszkból, illetve most Petrovszki Zavodból jött és szintén nálunk megfeneklett transzportok ugyanis még nem látták, s ezeknek a bajtársaknak nagy élmény ez a darab, de mi, berezovkaiak is szívesen nézzük meg ismételten, s vannak olyan rajongói, akik maguk sem tudják, hányszor látták.