1918. január 13.

A transzport kb. 600 emberből állt, de utólag kisült, hogy sokkal többen utaztak el vele suttyomban, mint ahányan jogosítva voltak. A tisztek közül igen sokan cseréltek, mások úgy lopóztak be a vagonba, de közülünk is sokan szöktek meg, önkéntesek és germánok úgy hogy minden vagonban fölös számmal voltak. Csaknem lehetetlen, hogy a muszka erre rá ne jöjjön, de ezeket a bajtársakat oly egyszerre szállta meg a honvágy, hogy szuronnyal se lehetett volna őket lepiszkálni a vonatról. Voltak, akikben a szökés terve régen érlelődhetett és talán nem is hitték, hogy most végrehajthatják, de mikor némi lehetőséget láttak, ott hagyva mindenüket úgy ahogy voltak az utolsó pillanatban kapaszkodtak fel. Ezeknek holmijaim most veszekednek a hitelezők. Aminthogy voltak olyanok, akik nem is annyira haza, mint csak a hitelezők elől akartak szökni. Pl. Ehmann „mérnök" úr a C. K.-tól. Mindenesetre jó, hogy mi ittmaradottak csak most veszünk mindezekről tudomást a vonat elmenetele után, mert egyébként az egész tábor megrohanta volna a vagonokat. Legtöbbünk le sem ment az állomásra, jobb azt nem látni, hogy innen más elindulhat Nyugatnak. Voltak, akiknek indulási vágyait a legújabban elterjedt hírek fokozták. A kínaiak harci sikereivel kapcsolatban ui. azt kezdték beszélni, hogy a muszkák azok elöl visszavonulva a síneket felszedik Kelet felé s bennünket itt hagynak a kinézereknek. A föld mindegyokünknek ég a talpa alatt akárhogyan is legyen s jómagammal együtt csaknem mindenki szökési terveket kovácsol. Tény az, hogy ha tavaszig sem fordul valamerre a sorsunk, s a béke nem „üt ki", úgy tömegesen fogunk elpárologni innen. Abban reménykedünk, hogy ebben a zűrzavarban csak sikerül valahogyan a határig vergődnünk, vagy talán még inkább Vladivosztokig eljutnunk, ahonnan valami hajóval csak előbb odébbállhatunk, mint innen. Csak menne el már ez a tömérdek hó! Még két hónap s már kifelé megyünk a télből. Az elindultak szentül hitték, hogy haza mennek, de most utólag azt beszélik, hogy csak a transzport fele mehet Pétervárnak s onnan Svédországba, a másik fele csak más táborba kerül, valamivel jobb viszonyok közé. Ma az elmentek helyeinek betöltésére valóságos népvándorlás indul, egész nap óriási hurcolkodás folyik. A helyeknek törvényes örököseit vagy az elmenők jelölték meg, vagy az első élelmes aspiráns jogait kellett a későbben jelentkezőknek respektálni. Veszekedés nem lett belőle. Szerencsére. Néhány ideges és nagyhangú ember ment el a transzporttal, akiknek távozása máris kellemesen érezhető. Sok „szegény" magyar távozása pedig azért jött jól,mert így többet tudok juttatni az ittmaradottaknak.