1918. szeptember 1.

Reggel régen nem látott, még 1914 telén lakótársunk, K.Nagy János tisztel meg váratlanul látogatásával. Mint ifjú ember, ő se igen tud megférni a bőrében, próbálkozik ezzel-azzal, hogy segítsen a sorsán. Meséli, hogy ezen a nyáron egy kis muszka faluban töltött 3 hónapot, innen kb. 50 versztnyire a Troiszkoszavszk Urga karavánútvonalon (a Selenga mentén), és ott jól élt, maga főzött magának. Tehette, hogy az urat adja, mert ténylegesen önkéntes volt, mikor fogságba került, s így automatice tisztté nevezték ki. Ez itt a tiszti táborba segítette, sőt visszamenő fizetés gyanánt 1300 rubel ütötte a markát. Ezzel a pénzzel már lehet nyaralni menni. Megtanult jól oroszul, és jóban volt az ugyanabban a faluban nyaraló 12 udinski családdal, akik talán inkább a biztonság kedvéért mentek ki a jámbor muzsikok közé. Kellemesen töltötte el az időt, jól tette.

Most susztertanfolyamot akar létesíteni itt a táborban, cipésztanoncképző tanfolyam cím alatt. Egy kicsit gyanúsan nézek rá, mert ezt a mesterséget tudtommal eddig nemigen értette, s csakis mostani nyaralása alatt sajátíthatta el, ami annyit jelent, hogy talán többet ült a kaptafánál, mint a szabad levegőn: ezt a diszkrét kérdést azonban nem bolygatom. Hiszen akkor tette volna igazán helyesen, okosan, ha valóban ezt tette volna, de Nagy a tőle megszokott előkelő kimértséggel siklik át ezen a kényes, s úgy látszik, érzékeny ponton, mint vendéget nem akarom hát tapintatlanul kezelni. Ha 1914 ben szabó- vagy suszterinasnak csaptunk volna föl, ma mind urak lennénk. A mesteremberek mind lóhátról beszélnek, s pénzük annyi van, hogy nem tudják elkölteni. Egyesek a maguk szorgalmával s velük született ügyességükkel is elég sokra vitték. Akinek valamelyik dédapja szabó vagy suszter volt, s most a csudálatos atavizmus révén a szükség nyomása alatt ez a vérben élő mesterség kitört belőle, áldhatja a régi ősét érte.

Vannak karrierek. Pl. Cseh Jóska bajtársunk a medikusok szakácsának csapott fel először, aztán a szabómesterségre tért át, s most mint ilyen a parki tiszteknek dolgozik jó pénzért. A mi battaillonunk műhelyében 3 suszter dolgozik, odahaza az egyik telekkönyvvezető, a másik hivatalnok, s azt hiszem, a harmadik se sok csirizt szagolt. Kun Ede éttermet vezet, s ő maga a szakács is. A legújabban fellendülő egészen új és jellegzetesen plenniipar a fabányászat. A battaillon kerítését még anno feltüzeltük, lassan elpárolgott az a szó szoros értelmében, tudniilik. a kéményeken át. Ez a munka azonban egy kissé sebtében ment, rendszerint az éj jótékony palástja alatt, így nem volt időnk a deszkákat tartó dúcokat teljesen kiemelni, csak a föld feletti darabot fűrészeltük el. Most ezeket a földben maradt s jól konzerválódott kb. egyméteres vaskos darabokat ássuk ki, hogy nemes feladatukat teljesíthessék, s légnek eresztve elszállhassanak az előző részletek után.

Pár élelmes bajtárs néhány nap alatt 25 rubelt szerez a fabányászattal, Törtely pedig olyan „ér"-re akad, hogy általános irigylésnek örvend. Egy gerendát talál ugyanis a földben, s mikor azt kifeszíti, kiderül, hogy alatta egy másik s az alatt egy harmadik, negyedik stb. van, mert ott valamikor egy 2×2 méteres méretű verem volt, s ennek négy falát képezték e gerendák. Pompás, egészséges törzsek, a faszakértők 30 40 rubelre saccolják a leletet, s Törtely boldogan izzadva túrja a homokot. A fát mindenki gyűjti, ha valahol egy száraz ágba botlunk, a hónunk alá csapjuk s hogy iparkodunk belebotlani, azt talán nem is kell mondanom. Ebben a tekintetben vannak erőszakosabb emberek, bár a fagyűjtési szenvedély most még csak gyengén éledez. Úgy vagyunk, mint a méhek a nyári virágzás elmúltával, lassan megmozdul bennünk az ösztön, készülődni a télre, berendezni a lakást a telelés hosszú hónapjaira. Azok, akik az előző telek valamelyikén elővigyázatlanságuk vagy tapasztalatlanságuk révén megjárták, most az első mozgolódók. Vannak a legkülső s leghidegebb terem lakói közt, akik már jó előre kinéztek maguknak a belső szobákban egy-egy megüresedett helyet, s most a cókmókot felnyalábolva megindulnak az új vacok elfoglalására. Csak egynek kell elindulni, a példa ragadós, s megindul a népvándorlás.

A nyugati irányban megindult csapatszállítmányok miatt ismét megakad a már megindult vasúti személyforgalom  és az újságok elmaradnak. (Német is!). Ugyanezen okból, tudniilik mert a cigarettát viszont nem lehet odaszállítani annak ára megint esni kezd, a 20 darabos Golden Helmet ára a 3 rubelről rohamosan 2,10-re esik. Ma a moziban a fehérek és csehek Bajkál menti hadműveleteiről és mészárlásairól felvett filmek láthatók. Gaida és a többi vezérek feszítenek a képeken, aztán holttestek halmai, groteszk helyzetben megmerevedett végtagok, eltorzult arcok a nekünk oly szomorú büszkélkedő felirattal „Vörösgárdisták és magyarok holttestei". Ha ezeket a filmeket a csehek hazaviszik, nincs kizárva, hogy valamelyik szegény magyar hozzátartozói ezen látják viszont őt utoljára.