1942-1943: a keleti hadszíntér történései

Az 1941 végén és 1942 elején a keleti fronton a támadó német hadsereg nagyon jelentős veszteségeket szenvedett. A németek számára bebizonyosodott, hogy jobban kell támaszkodniuk szövetségeseikre, így 1942 telén és tavaszán felvették a kapcsolatot az olasz, román és magyar politikai-katonai vezetéssel is. Berlin és Budapest 1942. január 22-ei megállapodása értelmében a magyar hadvezetésnek kilenc gyalogdandárt, egy páncéloshadosztályt és egy repülő köteléket kellett kiküldenie a keleti hadszíntérre.

A 2. honvéd hadsereg-parancsnokság 207 ezer fős személyi állományt mozgósított. A magyar bakák fegyverzete és felszerelése mind mennyiségben, mind minőségben elmaradt a német és a szovjet hadseregétől. A 2. magyar hadsereget 1942 áprilisa és júniusa között szállították ki a Szovjetunió területére. „A Kurszkig felvonuló magyar kötelékek kisebb része harcok árán, zöme pedig 1000 kilométer hosszú gyalogmenetben jutott ki júliusban és augusztusban a Donhoz. A hosszú gyaloglástól és a kezdeti harcoktól kimerült magyar alakulatokat rögtön védőállásba rendelték” – írja az alezredes.

A Don mögé visszavonuló 2. honvéd hadsereg gyenge pontjait megtaláló szovjet csapatok augusztustól támadásokat indítottak a folyó nyugati partjának elfoglalására és hídfőállások kiépítésére. Támadásaik középpontjába az Uriv és Sztorozsevoje által határolt folyókanyar, illetve Scsucsje, és Korotojak települések környéke került. A 2. hadsereg alakulatai védőállásaikat, óvóhelyeiket és futóárkaikat – néhány kivételével – nem tudták kellőképpen megerősíteni. Az 1943. januári szovjet offenzíva alatt többek között ezért kellett nagyon ragaszkodniuk első vonalaik megtartásához. Visszavonulásuk a hátsó védőállások hiánya miatt nagy veszteségekkel járt. Erőállapotuk a téli hónapokra erősen legyengült és megromlott. A január 12-én megkezdődött szovjet hadműveletben gyakorlatilag megsemmisült a német követelésre felállított, 1942 nyarán a keleti hadszíntérre vezényelt 2. hadsereg.

„A 2. hadsereg arcvonala az Uriv térségében végrehajtott szovjet támadás és annak 40 kilométer széles és 20 kilométer mély sikeres kiterjedése folytán január 14-én kettészakadt” – áll a tanulmányban. Az urivi hídfőtől északra védekező III. hadtestbeli csapatokkal egyre nehezebbé vált a kapcsolattartás. „Január 15-ét követően új szovjet hadművelet előkészületei kezdődtek meg. Erre lehetőséget kínált az urivi áttörés nyomán keletkezett hézag, melyen keresztül a szovjet csapatok, a magyar III. hadtest bekerítése mellett a német 2. hadsereg oldalába kerülhettek” – írta. Egészen január 26-ig sikerült tartania a III. hadtestnek három könnyű hadosztályával és több német segélyalakulattal az arcvonalat a szovjet 60. hadsereg alakulataival szemben. A hadtest eredményes védelmi harcával le tudta lassítani a voronyezsi német erők bekerítésére előretörő ellenség előrenyomulását. A magyar és német csapatok január 16-ától négy napon keresztül vívták harcukat a szovjet erők körülzárásában.

Január 16-án a szovjet harckocsihadtestek a 2. hadsereg arcvonalától délre jelentős sikereket értek el. Jány Gusztáv vezérezredes, a magyar királyi 2. magyar hadsereg főparancsnoka csak január 17-én hajnalban rendelte el a részben már bekerített magyar seregtest visszavonulását.

„A Don menti állásaiból visszavonuló magyar III. hadtest körül bezárult a gyűrű. A III. hadtest visszavonulása során a német 2. hadsereg seregtesteivel együtt mintegy „vándorló katlant” képezve meg tudta védeni magát, s sikerült nyitva tartania a megmenekülés folyosóját nyugat felé. A magyar csapatok hadtestparancsnokuk, gróf Stomm Marcel altábornagy február l-jei “hadtestfeloszlató” parancsát nem szó szerint értelmezve kisebb-nagyobb csoportokat alkotva, a Sztarij Oszkol felé áttörő német gyaloghadosztályok nyomában jutottak ki a gyűrűből” – áll az írásban.

A korabeli veszteség-nyilvántartási részadatok alapján 127-128 ezer főre tehető a 2. hadsereg egyéves harctéri tevékenysége során elesett, megsebesült és fogságba esett honvédek és munkaszolgálatosok száma. Közülük közel 50 ezren estek el és közel ugyanennyien is sebesültek meg. Szovjet források alapján 27-28 ezer főre tehető azok száma, akikre hosszú hadifogolyévek vártak.

(Forrás: Dr. Szabó Péter alezredes, hadtörténész - A 2. hadsereg hadműveletei a keleti hadszíntéren 1942-1943-ban című írása.)