57 ország, 1700 fénykép: új perspektívában a Nagy Háború

Hogyan érkezik meg egy nemzetközileg elismert közgazdász, pénzügyi szakember az első világháború történetébe?

A történet 2012-ben kezdődött, amikor a munkám Bécsbe szólított. Onnantól kezdve ott éltem, ott dolgoztam nyolc éven át. Ebben az időszakban növekedett meg bennem a Monarchia története iránti érdeklődés. Ez volt az első fontos lépés. A második pedig az volt, hogy 2014-ben az orosz csapatok elfoglalták a Krím-félszigetet. Akkor bennem - mint közgazdászban - összedőlt az az alaptézis, miszerint az életünkben már nem lehet háború Európában, hiszen a globalizált világgazdaság nem engedi meg egyetlen civilizált országnak sem a háborúzást, mivel a győztesek sem tudnak annyit nyerni, mint amennyit vesztenek egy nagy formátumú háborúban. Ugyancsak ez volt az az év, amikor az Iszlám Állam megjelent a Közel-Keleten - és elég szörnyű dolgokat tett -, ami szintén háború közeli helyzetbe hozta a világot. Valamint ebben az esztendőben értünk el az első világháború centenáriumához. Ezek miatt erősödött fel bennem az az érzés és félelem, hogy a világ akár képes lehet megismételni azokat a hibákat, amelyeket 1914-ben már egyszer elkövetett. Pedig akkor is a relatív béke, a gazdasági növekedés és a prosperitás száz éve volt az emberek háta mögött. Úgy gondoltam, hogy az első világháború az emberiség elmúlt 200 évének a legfontosabb periódusa, amiről nem tudunk elég sokat, ami a második világháború árnyékában szinte elfeledett háborúvá vált. Az első világháború története iránt érdeklődők is általában a saját nemzetük frontszakaszainak irányában kutatnak, olvasnak többet, de nagyon nehéz egy globális áttekintés szerezni. Ha az ember bemegy a könyvesboltokba, akkor nem nagyon tud olyan könyvet levenni a polcról, amely a háború globális történetét meséli el, nemzetközi perspektívában, azaz az elejétől a végéig.

A kétkötetes - magyar és angol nyelven is megjelenő - munkában az olvasók fotókon keresztül ismerhetik meg az első világégés eseményeit. Az átfogó és gazdag fényképgyűjtemény nyolc év alatt állt össze. Mivel jár egy 8 éves kutatómunka, alkotói szempontból?

Nagyon sok könyv elolvasásával és még több munkával. Nem vagyok katonai szakember, sem végzett történész vagy hadtörténész, nem úgy kezdtem ezzel a projekttel foglalkozni, hogy bennem volt a teljes tudás, és már csak a fényképeket kellett elkészíteni. Korábbi olvasmányaim alapján tudtam valamit az első világháborúról, de az nem lett volna elégséges semmilyen könyv megírásához. Először is föl kellett építenem egy komoly könyvtárat, ahonnan a tudást tudtam venni. Tisztában kellett lennem azzal, hogy mit, hol keressek, és hogy kéne ezt az egészet összerakni úgy, hogy az ne legyen túl sok, vagy túl kevés. Ehhez kellett megírni a szöveget, amibe nyilvánvalóan nem lehet felkészületlenül belevágni. Mindemellett el kellett utaznom ezekre a helyszínekre: az 5 kontinens, 57 országába. Mivel az ember egy limitált időt tud ezzel tölteni - például amikor volt néhány napom -, hogy elutazzak egy afrikai országba, akkor oda már felkészülten kellett mennem, hogy tudjam, hogy pontosan mit és hol keressek. Azzal is tisztában kellett lennem, hogy amit keresek az miért lesz releváns a könyv szempontjából. A könyv készítése során a másik fontos feladatom a különféle engedélyek, akkreditációk megszerzése volt. Nyilván, ha az ember elutazik Franciaországba, akkor szabadon készíthet képeket, de más a helyzet, ha például a Szuezi-csatornát kell megfotózni a „Szuezi-csatorna védelme című” fejezethez. Odarepülni Kairóba, az önmagában kevés, mert az egész Szuezi-csatorna gyakorlatilag egy stratégiai támaszpont, úgyhogy körülbelül másfél év kitartó munka volt az engedélyek beszerzése. Ugyanígy fel kellett készülnöm Szíriára és Irakra. Amikor megérkeztem Moszulba – a mezopotámiai harcok itt értek véget 1918-ban -, az Iszlám Állam még éppen csak elhagyta a várost. De a nyugati fronton is voltak olyan centenáriumi események, amelyeken megjelent a brit királyi család, vagy a belga királyi pár, államfők, kormányfők – tehát ezekre a rendezvényekre sem lehetett csak úgy bemenni, az akkreditációt már korábban intézni kellett.

A harmadik nagyon fontos elem volt, a fénnyel való munka. Tudni kellett azt, hogy egy adott emlékmű, egy adott temető, természeti tereptárgy a nap mely szakában fotózható jól. Volt még egy kritériuma a könyvnek, amivel az olvasó vizuális élményét szerettem volna javítani; még akkor is, ha – ezzel a saját életemet nehezítettem: mindent abban az évszakban fotóztam, amikor az esemény történt. Így a képek pontosan visszaadják a szöveg tartalmát. Ezért nem utazhattam bármikor: a téli harcok helyszíneit nem fotózhattam nyáron. Voltak csaták, amelyek pedig köztudottan rossz időben, esőben, sárban zajlottak. Oda nem lehetett szép napsütéses fotókat behozni, magyarán meg kellett várnom, hogy olyan körülmények legyenek. Ez azzal járt, hogy volt helyszín, ahová többször is vissza kellett mennem, mire az elképzelt és a megkívánt fotóminőséget és vizuális élményt meg tudtam teremteni.

A kötet nagyon erős hangulatot árasztó képeket tartalmaz, segítve az olvasó azonosulását az első világháború momentumaival. A fényképészet hogy jött az életébe?

Édesanyám rajztanár, ezért én is szinte születésem pillanatától kezdve ceruzával, filctollal keltem és mentem aludni. Mindig is szerettem rajzolni. Tíz éves voltam, amikor kaptam egy játék fényképezőgépet, majd a gimnázium végére megkaptam édesapám komolyabb fényképezőgépét, mivel ő vett magának egy másikat, én meg tudtam az övével fotózni. Én akkor, azzal a mozdulattal le is tettem az ecsetet és a filctollat, és onnantól kezdve mindent egy fénykép formájában próbáltam megörökíteni. Számomra egy 18 éves koromtól kezdődő szerelem, hobbi, a fotográfia. Ez azóta is töretlen, szeretek képekkel alkotni.

Konszenzus lehet közöttünk abban, hogy az első világháború komoly vízválasztó volt az emberiség történetében. Hiszen a technikai fejlődésnek köszönhetően már gépesített eszközök, biológiai fegyverek tették lehetővé egymás tömeges megsemmisítését. Ismeretei és 8 éves kutatási periódusa alapján, hogy látja, mit változtatott meg a Nagy Háború az emberiség történetében?

Azt gondolom, hogy a harctéri események meglepték az akkori katonai vezetést. A legtöbben a napóleoni háborúk folytatására számítottak, ahol lovasságra volt szükség, és nem volt még védőfelszerelés, sem rohamsisak, és alábecsülték a tüzérségnek a jelentőségét, valamint nem tudtak mit kezdeni a lövészárokrendszerrel. Meglepetésszerű ráébredés volt, hogy a XX. század első nagy háborúja az már teljesen másmilyen, mint a XIX. századi volt. Véleményem szerint ez játszott szerepet abban, hogy az első világháború nagyon sokáig elhúzódott. Egy másik nagyon fontos elem a demográfiai robbanás volt. A napóleoni háborúk időszakához képest Európa lakossága sokszorosára nőtt. Ez lehetővé tette - az ipari forradalom találmányaival együtt -, hogy nagyon sok katonát sorakoztassanak föl a harctereken és számukra nagyon sokáig tudjanak ellátást biztosítani. Emiatt volt lehetséges, hogy a La Manche csatornától Svájc határáig egy összefüggő lövészárokrendszert ki lehetett építeni, és képesek voltak egy megfelelő emberállománnyal ezt védeni. A háború elhúzódó, gépesített formája megrengette gazdaságilag a résztvevő országokat, és olyan társadalmi folyamatokat indított el, amelynek következménye az lett, hogy négy birodalom összeomlott, teljesen új országok jöttek létre Európában Közel-Keleten elhozva a brit és a francia gyarmatbirodalmaknak végének kezdetét. É persze nem utolsó sorban létrehozta a Szovjetuniót, az Amerikai Egyesült Államokat pedig a világ vezető pozíciójába tolta előre. Innentől számítva a világ soha többé nem lett olyan, mint amilyen 1914 előtt volt. Pedig ’14-ben úgy vágott bele mindenki a harcokba, hogy az a monarchiák és a gyarmatbirodalmak megszilárdulását és virágzását fogja eredményezni. Ehelyett a háború a kapitalizmus, a fasizmus és a kommunizmus versenyfutását hozta létre.

Kiknek ajánlja a könyvét? Miben különbözik más, az első világháború eseményeit feldolgozó munkáktól?

Azt gondolom, hogy ez a könyv alapjában véve mindenkinek érdekes, akit kicsit is érdekel a történelem. Mert – és ez nem győzöm hangsúlyozni –, ha valamit nagyon muszáj megismernünk a világtörténelem elmúlt 200 évéből, az az első világháború. A jelentősége nagy, viszont mindenki viszonylag keveset tud róla, és főleg a mai aktuálpolitikai és háborús viszonyokat látva, nem árt, ha az ember tudja, hogy mi vezetett el az első világégéshez. A könyv képi anyaga és a szöveg stílusa miatt azt gondolom, hogy egyformán izgalmas lehet iskolába járó, történelem iránt érdeklődő fiataloknak is. És ugyanúgy izgalmas lehet hadtörténészeknek, akik mindent tudnak Isonzóról, mindent tudnak Galíciáról, de esetleg kevesebbet tudnak Kamerun, Namíbia és a Falkland-szigetek szerepéről.