A békét mindig ki tudjuk vívni

Azért kell közösen fejet hajtanunk a tizenhárom aradi vértanú előtt, mert csak így fejezhetjük ki az irántuk érzett, soha el nem múló tiszteletünket: legyőzték a félelmeiket, a meghunyászkodás helyett a cselekvést választották, egyéni érdekeik helyett az összetartozás erejében bíztak – mutatott rá az államtitkár az eredetileg az 1849. augusztus 2-ai debreceni csata áldozatainak létesített sírkertben.

Beszédében kiemelte: a szabadságharc után halálra ítélt honvédtisztek – Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner (Lahner) György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly – és az első magyar kormányfő, gróf Batthyány Lajos nevét meg kell őriznünk az utánunk következő generációk számára.

„Példamutató tetteik és cselekedeteik nélkül ma nem állhatnánk itt” – jegyezte meg, kiemelve: az aradi vértanúk is megmutatták, hogy a bátorság, a hűség és a hazaszeretet jelenti a sikeres nemzet alapját. „1848–49 egységbe kovácsolta a magyarokat: nemesek, polgárok és földművesek együtt harcoltak a magyar szabadságharcért, azokért az értékekért, amiket ma természetesnek veszünk. Hőseink fegyverrel és vérükkel vívták ki a szabadságot – nyelvünk, kultúránk és az egész magyar nemzet fennmaradását” – tette hozzá.

Vargha Tamás szerint az emléküknek azzal is adóznunk kell, hogy együtt, közösen, békében olyan stabil és virágzó országot építünk, amely történelmi értékeinket rohamosan változó világunkban is megőrzi.

Kósa Lajos országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának elnöke beszédében rámutatott: az 1848–49-es szabadságharc alatt a Magyar Honvédség vezénylőnyelve német volt, hiszen a magyar katonákat eredetileg német anyanyelvű tisztek képezték ki. Ennek ellenére a Habsburg Birodalomtól való függetlenségért vívott másfél éves harcban nem csak magyarok vettek részt, hanem „különböző népek fiai” – köztük osztrákok, németek, szerbek, szlovákok, románok és zsidók – harcoltak a magyarok oldalán, a magyar szabadságért, a magyar függetlenségért, de az ő szabadságukért és függetlenségükért is.

A politikus emlékeztetett arra, hogy a Honvédsereg az orosz intervenciós hadsereg II. és III. hadtestével és a 12. gyaloghadosztállyal szemben elveszítette az 1849. augusztus 2-án zajlott debreceni csatát. „Nagysándor József tábornok mégis teljesítette a küldetést, hiszen az volt a feladata, hogy amíg a fősereg Szeged térségébe vonul, tartóztassa fel a Paszkevics vezette orosz fősereget. Ezt megtették: mindkét oldalról sokan meghaltak, akik most itt, a honvédek temetőjében nyugszanak” – idézte fel. Mint fogalmazott, Görgei Artúr magyar honvédhadseregének világosi fegyverletétele bölcs döntés volt, mert harmincezer katona életét mentette meg.

Kósa Lajos beszélt arról is, hogy nem volt esély arra, hogy az Orosz Birodalom haderejével egyesült császári hadsereggel szemben fel tudjuk venni a kesztyűt, de a szabadságharc, bár osztrák-orosz győzelemmel zárult, mégsem volt hiábavaló. „A szabadságharc tette lehetővé, hogy a politikai fejlemények arra kényszerítsék az Osztrák Császárságot, hogy 1867-ben végül kiegyezzen a magyarokkal. Ha végig gondoljuk a történelmünket, akkor nyugodtan megállapíthatjuk: a békét meg tudjuk nyerni, a háborút azt nem” – magyarázta.

A debreceni megemlékezés ünnepélyes zászlófelvonással vette kezdetét a debreceni Kossuth Lajos téren. Az eseményen Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára mellett Papp László, Debrecen polgármestere és Tasó László, országgyűlési képviselő is részt vett.