A célkitűzés az alapítás óta nem változott

„Amióta csak léteznek háborúk, az egyik legfőbb törekvés volt a sérültek, sebesültek ellátása. Azonban, ha a hazai, modern értelemben vett katona-egészségügyi intézményrendszerről beszélünk, akkor II. József királyunk nevét kell megemlíteni, aki rendkívül érzékeny volt a szociális problémákra. Az ő tanácsadója és katonaegészségügyi főnöke, Brambilla volt az, aki kidolgozta a rendszer egész tervezetét – beleértve ennek stabil intézményi hátterét, humán és oktatási stratégiáját, valamint az egységes működést biztosító szabályzatokat is” – foglalta össze a hazai katonai orvostan előzményeit dr. Kopcsó István vezérőrnagy, hozzátéve azt is: a módszerek az elmúlt évszázadok alatt változtak, de a célkitűzés nem. Azaz: „a katonák egészségének megőrzése, ellátása egy állandó egészségügyi biztosítás megteremtésével, a harcképesség, valamint a katonák bevethetőségének fenntartása.”

Ehhez a folyamathoz hasonlóan, de sokkal később jött létre a katasztrófaorvostan, amelynek célja a katasztrófák következményeinek egészségügyi felszámolása volt. A két terület nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz – és ezt ismerte fel 1991-ben dr. Vámos László vezérőrnagy, amikor kezdeményezte a társaság megalakítását. „Az alapító okirat világosan leírja, hogy a társaság a katonai és katasztrófaorvostani tudományágakkal foglalkozó tagok magas szintű szakmai képviselete, amelynek célja egy folyamatos szellemi továbbképzés, illetve annak összpontosítása ezen a tudományágon belül. Magyarán egy olyan állami, politikai szervezetektől független, civil szakmai szervezetről beszélünk, amely egyesületként összefogja a katonaorvostan szerteágazó, multidiszciplináris területén dolgozó szakembereket és segíti a fiatal szakemberek beilleszkedését” – ismertette a vezérőrnagy.

A társaság első tíz éves ciklusával kapcsolatban dr. Kopcsó István felidézte: először is meg kellett alapítani és fel kellett építeni a rendszert, amelyre 1991. május 17-én került sor az MH Központi Katonai Kórház – a mai Honvédkórház – tanácstermében. „Az alapítók meghatározták a rövid és hosszú távú terveket, mint például a tagtoborzást, a kapcsolati tőke kiépítését hazai és külföldi szervezetekkel, a polgári tudományos fórumok irányába történő nyitást, a szakmai területek összehangolását, illetve a tudományos kutatások aktualizálását, saját rendezvények, konferenciák megrendezését. A rendszernek nyilván voltak gyermekbetegségei, de ezzel együtt a társaság stabil alappal és megfelelő lendülettel vághatott neki a következő évtizednek” - fogalmazott dr. Kopcsó István, aki szerint hazánk 1999-es NATO csatlakozásával a hazai katonaegészségügy előtt is megnyílt a világ. „Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetébe történő belépés után sok mindenre rácsodálkoztunk: furcsa volt, hogy mindenre van eljárásrend, nem kellett többé improvizálni. A NATO tagság emellett magával hozta azt is, hogy el kellett sajátítanunk a katonai és az egészségügyi angolt is, először vezetői majd a végrehajtói szinten” – hangsúlyozta a vezérőrnagy, aki hozzátette azt is: a honvédegészségügy sikeres missziós szerepvállalása megerősítette annak presztízsét mind a hazai, mind a nemzetközi katonai közösségben. „Fontos mérföldkő volt, amikor megfigyelői, majd teljes tagságot nyertünk a NATO Katona-egészségügyi Szolgálatfőnökök tanácsába, amelynek 2005-ben a magyar egészségügyi szolgálatfőnök lett az elnöke. Hazánk ezt követően lehetőséget kapott egy szövetségi szintű katona-egészségügyi központ megalakítására.”

A vezérőrnagy elmondta azt is, a konferenciák tekintetében a társaság szintén nagyot lépett előre: az új évezred témái között a katona és katasztrófaorvostanra vonatkozó szervezési, diagnosztikai és terápiás elvek kérdései mellett szerepelt a bioterrorizmus, a sürgősségi ellátás problémaköre, a humán és madárinfluenza járvány aktuális kérdései, valamint a különböző szervezetek közti együttműködés lehetőségei a katasztrófák, illetve a tömeges balesetek következményeinek felszámolásában. „A külföldi kapcsolatok vonatkozásában számottevő siker, hogy 2008-ban már a 16. Amerikai–Magyar Katonaorvosi Konferencián vett részt a társaság több tagja” – tette hozzá.

A harmadik évtized első tudományos ülését sajnos meghatározta a 2010-es vörösiszap katasztrófa, amely a 2011. május 25-ei „Vörös iszap 2010” elnevezésű konferenciának is témája volt, ahol a beavatkozás, az elhárítás és a következmények felszámolásában érintett szervezetek - a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, az Országos Mentőszolgálat, az Országos Közegészségügyi Intézet, az Országos Onkológiai Intézet és az ÁEK – Honvédkórház munkatársai számoltak be tapasztalataikról – emlékeztetett Kopcsó István, ugyanakkor hozzátette, a Krím-félsziget 2014-es orosz megszállása, az illegális migráció, majd a koronavírus-járvány megjelenése a honvéd-egészségügy és a társaság életében is intenzívebb gyakorlati munkát, valamint az érintett szervezetekkel és az állampolgárokkal való hatékonyabb együttműködést követelt. „Ez a reziliencia, vagyis a nemzeti ellenállóképesség, ami azt jelenti, hogy kombinálni és fejleszteni kell a katonai, rendvédelmi és civil tevékenységet, hogy megfelelően tudjunk reagálni a kihívásokra” – és ebben a társaságnak is óriási szerepe van. „A tagjaink között nemcsak katonaorvosok, hanem egészségügyi szakemberek, mérnökök, pszichológusok vannak, sőt olyanok is, akik a katasztrófavédelemben, az országos mentőszolgálatnál, az Országos Kórházi Főigazgatóságnál, vagy a Terrorelhárítási Központnál dolgoznak. A velük közösen összehozott konferenciák lehetőséget adnak arra, hogy ápoljuk és építsük a különböző szervezetekkel a kapcsolatokat.”

A vezérőrnagy összegezte: az elmúlt 30 év alatt bekövetkezett változásokhoz - NATO-tagság, missziós feladatok, szakmai kihívások - a társaság mindig jól alkalmazkodott. „A kommunikációnk fokozatosan megújult, a honlapunk megfelel a kor követelményeinek, valamint folyamatosan rendezzük dokumentációinkat, kutatási eredményeinket. Anyagi helyzetünk és tagságunk létszáma stabilizálódott, ugyanakkor szeretnénk nagyobb hangsúlyt helyezni a fiatal utánpótlás nevelésére, hiszen a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program humán és technikai része egyformán érinti az egészségügyet” – magyarázta dr. Kopcsó István, aki szerint a humán utánpótlás biztosítása a nehezebb és összetettebb feladat, hiszen ehhez a katonaorvosi vagy a katonaegészségügyi szakmát vonzóbbá kell tenni.

Dr. Kopcsó István vezérőrnagy végezetül elmondta: november 8-10. között a Stefánia-Palota Honvéd Kulturális Központban tervezett konferencián – amelynek egyik szervezője a Magyar Katonai- Katasztrófaorvostani Társaság – részt vesznek a V4 országok katonaegészségügyi szakemberei. „Mivel a járvány elleni küzdelemben jelentős erőkkel részt vett a katonaegészségügy, így nem nehéz kitalálni, hogy a fókuszban az ukrán konfliktus, valamint a pandémia okozta kihívások lesznek.”

* * *

A társaság – amely tagja a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének és szoros kapcsolatot ápol a Magyar Hadtudományi Társasággal - 1991. évi megalakulása óta a „Pro scientia humanitate patria” jelmondat fogalmazza meg annak küldetését, amely jelenleg 95 fős tagsággal működik. A három évtizedes fennállása alatt a társaság élén olyan jeles, a katonaorvoslás gyakorlatában jártas és eredményes, illetve a vonatkozó tudományos kutatásban jelentős eredményeket felmutató, sikeres elnökök álltak, akiket név szerint is illik megemlítenünk: 1991–1995 között prof. dr. Farkas József vezérőrnagy, MH fősebész, MTA doktora; 1995–1999 között dr. Horváth István ezredes, a hadtudományok kandidátusa; 1999–2007 között dr. Liptay László orvos ezredes, MH főbelgyógyász, aki két cikluson át vezette a társaságot; 2007–2011 között prof. dr. Orgován György orvos ezredes, MH fősebész; 2011–2012 között dr. Faludi Gábor PhD orvos ezredes, MH főepidemiológus, megbízott elnökként, aki az elnök lemondása után vezette a társaságot; 2013–2019 között dr. Németh András nyugállományú orvos dandártábornok és 2019-től, jelenleg is dr. Kopcsó István PhD orvos vezérőrnagy. A társaság szimbóluma az első világháborúban hősi halált halt katonaorvosok emlékműve, melyet minden év novemberében, a hősök napján koszorúznak meg.

A társaság minden évben két tudományos rendezvényt szervez: tavasszal az éves közgyűléssel együtt tudományos ülést, ősszel a tudományos konferenciáját. Utóbbi rendezvényen bemutatják a katona-egészségügyi aktualitásokat – a napi feladatok és a számos kihívás mellett ezek mindenképpen az MKKOT létjogosultságát, fontosságát, a tudományos életben, a katona- és katasztrófaorvosi képzésben, hivatásgyakorlásban való aktív szerepvállalását bizonyítják.

A 30. jubileum alkalmából kiadták - a társaság lapjaként is dedikált - Honvédorvos különszámot, amely a kezdetektől, a katonaorvosi tudományos színterek kialakulásától kezdődően mutatja be a társaság múltját és jelenét, ezzel adva meg a kellő alapot a jövő sikereinek.

Szerző: dr. Sótér Andrea, a társaság főtitkára