„A csatázást a koreográfiában is meg kell tudni oldani”

Korábban a Budapest Táncegyüttest vezette, ami most beleolvadt a Honvéd Együttesbe. Tehát dupla munka, dupla tánckar, mégis szakadatlan energiával próbálnak.

A Honvéd Táncszínház huszonhárom pár táncossal működik, ami most összekapcsolódott az 1958-ban alakult Budapest Táncegyüttessel. Én 1991-től vezetem a Budapest Együttest. Novák Ferenc nyugdíjba vonulása után kaptam meg a feladatot, a tánckarok irányítását. Hatalmas repertoár van a két együttes birtokában.

Hogyan dolgoznak együtt a tánckarral? A táncosoknak mindig frissnek és felkészültnek kell lenniük, hogy a próba jól sikerüljön, és az előadáson azt nyújtsák, amit Ön és a nézők is elvárnak.

Mindkét társulatnak 80-100 előadása volt egy évben, ezt továbbra is meg szeretném tartani. Külön dolgozunk, két próbatermünk van, az egyikben 12 pár dolgozik, 11 pár a lenti próbateremben. Amikor közösen csinálunk valamit, háromszor-négyszer közös bemelegítések vannak. Úgyis egymást váltjuk a repertoárban, tehát ők azt összekészítik, én pedig megnézem a két anyagot. Nagyon gyakori, mikor egy nap két műsor van, háromszor már nem szeretjük. Négy – öt órát próbálunk egy nap 9-től 2-ig, egy órás bemelegítéssel.

Nagyon vegyes a repertoárjuk: háborús darabok, mesedarabok, katonai siratók vagy épp most a Magyar Carmen…

Igen, számtalan mesedarabunk is van. Kicsiknek, óvodásoknak szól például a Lúdas Matyi, a János vitéz, a Tündérmese vagy a Csipkerózsika, a felnőtteknek szóló darabok közül pedig főleg folklór alapú táncok képezik műsoraink alapjait. Minden olyan darab tehát, ami elmozdul az autentikus néptánctól: a Ki népei vagytok, a Bartók útjain, a Csárdás!- A Kelet tangója – amivel Amerikában is szerepeltünk – , a Drakula, és folklór műsorok gyakran szerepelnek a honvédségi műsoron is.

A Honvéd Együttes arculata leginkább a katonai, háborús tematikájú darabokról ismerszik meg.

Igen, jó példa erre a Magyar rapszódia vagy az Illyés Gyula-féle Egy mondat a Zsarnokságról, de ilyen tematikus műsorok a háborús élményeken alapuló előadások is. Az Õsz az idő című koreográfiám is egy világháborús katonatánc élményből született. Tavaly pedig elkészítettem egy Honvéd Siratót Kaszás Attila hangjára. A Szörnyű Időket szavalja, hátborzongató. Idén is lesz egy emlékműsor a Nemzeti Színházban március 26-án. Akkor ezt a számot fogjuk táncolni Attila emlékére. Vele ez a honvéd siratódal is tovább él…

A katonás élmények, melyekből építkezik, az Ön saját élményei?

Nem voltam katona. Pont 1956-ban születtem, és az én időmben váltott a művész század. Az én évfolyamtársaim ebben a bizonyos egy hónapos művész században éltek. De a katonaságnak a családi hagyományban nagyon nagy szerepe van. Édesapám megjárta a Don-kanyart, 18 napig volt orosz fogságban, de hazajött. Az egész életemet átszövi a katonasággal való kapcsolat, a koreográfiai munkámban is nagyon jelentős. Az 1848-as forradalomról készítettem nagyon sok katonás koreográfiát, toborzókat. Foglalkoztat a Rákóczi-kor, és szeretnék a kuruc korra is reagálni, remélem, tudok majd egy ilyen műsort csinálni. A parasztháború és a felkelés is érdekel. 2010-ben Dózsáról készítek egy előadást Szegeden, a Dóm téren. Most pedig, a Monarchia műsorban egy érdekes összefoglalást készítettem az első világháborúról. Fantasztikus képpel zárul. Az Õsz az idő című koreográfia pedig a második világháborúról készült emlék, pontosan édesapám és korosztálya emlékére. Sőt, a határokon túlra is kitekintek, hisz a Monarchiával néztem az osztrák és a török anyagot is. Az Egri csillagokban mindkét ostromot én koreografáltam meg, és sok török harci tánc látható benne, de a makedón vagy a szerb anyagban is nagyon katonásak a mozgások. A katonatáncok, a verbunkosok egy magyar koreográfusnál fontos tételek.

Ezekkel a táncelőadásokkal a fiatalság közelebb kerülhet a történelemhez.

Készítettem egy nagyon méltóságteljes koreográfiát a szerb háborúról. Vagy a már említett Egy mondat a zsarnokságról is az 1956-os történelemmel foglalkozik. Ezek fontosak lennének a fiatalok számára, lehet, hogy egy szigorúbb életmódot tudnának elsajátítani ezek által. Györffy István néprajzkutatónk értekezett arról, hogy a verbunk magyar táncot be kellene vezetni a katonaságnál, és ezt nem tartanám rossz ötletnek. Ettől függetlenül az, hogy az iskolában ma már beillesztették a táncórákat, és a fiataloknak van fogalmuk arról, mi a lengető, a cifra, a kisharang, a bokázó, ez már egy előrelépés. A művészeti oktatásban fontos, hogy szerepet kapjon a tánc. De elsősorban valóban a történelem megjelenítése a legfontosabb, így például a Benyovszky Móric témában is, amellyel éppen most készülünk. Például a kamcsatkai száműzetés, a lengyel szabadságharc is megjelenik a darabban. Az István, a királyban állandó csatajelenetek vannak, a rockoperában, amit Novák Ferenc 1982-ben megkoreografált, jelen vannak a forradalmi tételek. A nagy csaták a kelet-európai történelem kihagyhatatlan pillanatai, amiket a koreográfiákban is meg kell tudni oldani. A másik jellemző tánc az eszközös tánc: a bottal, a karddal, a tőrökkel való tánc nagyon katonás, férfias.

A tánc szeretete az egész családra jellemző?

Gyermekeim is „táncolgatnak". Feleségem néprajz szakos tanár, de úgy döntött, hogy inkább szeretne mellettem lenni, és segíti a munkámat. A mesedarabok nagy részét ő írta, illetve a Drakula forgatókönyvét is. A Budapest Táncegyüttes női tánckarát is irányította. Az egyik lányom gimnazista, a másik a Pázmányra jár, de nagyon szeret táncolni. A fiam a Magyar Állami Népi Együttesben táncol. Mi is reggeltől estig.

A táncosok karrierje nem hosszú életű, hiszen hamar kiöregednek a szakmából. Számukra mit szokott tanácsolni?

Mi az idősebbeket támogatjuk abban, hogy járjanak főiskolára. A Táncművészeti Főiskolán oktatói végzettséget vagy drámapedagógiai végzettséget is lehet szerezni. Volt táncosunk, aki kertész végzettségű, most jogra jár… A táncos pálya rövidsége miatt, hogy az életútban ne legyen törés, nem árt, ha végzettség van a zsebünkben. Ebben segíteni kell a vezetőknek. A táncosok tudják, mit választanak. Nagyon kevés a fizetésük, az ebben a munkában rejlő művészi és szellemi pluszért kell szeretni és élvezni azt az életszakaszt, amikor az ember tánccal foglalkozhat.