A díszpolgár – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Tisztté avatását követően, 1973-ban – saját kérésére – Lentibe helyezték a légvédelmi tüzérként végzett ifjú hadnagyot. A zalai városban települt ezrednek jó híre volt, s Németh István tapasztalatai is ezt támasztották alá: kiváló közösségbe került, ahol az idősebb katonák segítették fiatalabb társaikat.

– Nagyon szerencsésnek éreztem magam, mert a parancsnokom hagyta, hogy a saját módszereimet alkalmazzam. Ez egyfajta inspirációt adott, élveztem, szerettem, amit csináltam – mondja Németh István, akit hamarosan hadműveleti tisztté neveztek ki. Ekkor még nem gondolta, hogy mindössze három évet szolgálhat Lentiben. Katonai akadémiára küldték ugyanis továbbtanulni, s ez idő alatt alakulata Győrbe diszlokált. Tanulmányait befejezve tehát már a Duna-parti városba térhetett volna vissza, 1979-ben. Mivel azonban az új helyőrségben éppen nem akadt számára megfelelő beosztás, Zalaegerszegen jelentkezett szolgálatra.

– Pályafutásom mindazonáltal továbbra is kedvezően alakult, hiszen új állomáshelyemen ismét a Lentiben megismert parancsnokom alárendeltségében tevékenykedhettem, s ő Zalaegerszegen is hagyott kibontakozni, szabadon dolgozni. Akkortájt állították hadrendbe a Kub légvédelmi rakétarendszert hazánkban, s ez új lehetőségeket nyitott a hozzám hasonló ifjú tisztek számára. Nagy élményt jelentett például, amikor én tervezhettem meg a nagykanizsai ezred éleslövészettel egybekötött harcászati gyakorlatát, és Mórocz Lajos altábornagy, az 5. hadsereg akkori parancsnoka módosítás nélkül jóváhagyta az elképzeléseimet, ami rendkívül ösztönzően hatott – jegyzi meg Németh István.

További részletek a Magyar Honvéd magazin november 13-án megjelent számában!