A fényképezőgép mentette meg a haditudósító életét

Bálint Ferenc főmuzeológus 2011 februárja óta dolgozik az intézményben. „Gyerekkorom óta érdekel a katonaság, illetve a hadtörténelem, ezért történelem szakon végeztem. Az előző munkahelyemen régész-technikusként dolgoztam, ezt követően kerültem a Hadtörténeti Múzeumhoz, ahol a mai napig nagy örömmel végzem a munkám” – árulta el.

Az Egyenruha- és felszerelés gyűjteményben számos magyar vonatkozású műtárgyat őriznek. „A »Militaria hungarica« kifejezés minden olyan tárgyra vonatkozik, amelynek köze van a magyar hadtörténelemhez. A Hadtörténeti Múzeum jogelődje 1918-ban alakult meg, akkor kezdődött el a gyűjtőmunka. A tárgyak tekintélyes része a második világháború végén megsemmisült, különösen igaz ez az egyenruhákra, ezért jelentős részben újra kellett kezdeni a gyűjtőmunkát. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc előtti tárgyak csekély számban maradtak fent, ezért leginkább 1848-tól napjainkig láthatók az egyenruhák és a hozzájuk tartozó személyi felszerelések. Ebbe a kategóriába tartozik minden, ami a katona testén van, de nem fegyver. Ilyen lehet a kulacs, illetve a különféle táskák, amiben a felszereléseket hordták. Van lófelszerelés gyűjtemény is, ahol a lovakhoz tartozó eszközök találhatók. Ezek jellemzően bőrből készült nyergek és szíjazatok. Ugyanakkor 200 négyzetméteres teherledobó ejtőernyő is található a gyűjteményben” – mondta Bálint Ferenc.

A főmuzeológustól azt is megtudtuk, hogy a gyűjteménybe a tárgyak többféle módon kerülhetnek, egyebek mellett ajándékozással, vásárlással, hivatalos átadással, illetve hagyaték által. Emellett a mindenkori honvédségtől is kap tárgyakat a múzeum.

„Úgy gondolom, azok a tárgyak igazán érdekesek lehetnek, amelyeknek ismerjük az emberi oldalát, az őket viselők személyes történetét. Mivel a magyar katonák számos háborúban megfordultak, így eljutottak külföldi hadszínterekre is. Voltak, akik más országok hadseregéiben harcoltak, így külhoni egyenruhák is találhatók nálunk. A hősi halált halt katonák egyenruháit szintén különös becsben őrizzük. Jellemzően a második világháborúból maradtak fent ilyen darabok. Nálunk látható az 1941-ben, a keleti fronton elesett magyar katona, Kenéz Géza huszár százados ruháinak egy része. Illetve egyik kedves ismerősöm nagypapájának egyenruhái is hozzánk kerültek, aki 1944-ben halt hősi halált a magyarországi harcokban” – árulta el.

A legtöbb egyenruhát restaurált, megtisztított állapotban tárolják, ugyanakkor vannak olyan darabok, amelyeket eredeti állapotukban őriznek.

„Dr. Szentpétery Tibor, magyar haditudósító a második világháborúban szolgált. Egyik alkalommal a fényképezőgépe mentette meg az életét, amikor egy golyó vagy repesz csapódott bele. A gép tönkrement és ő is megsebesült, de túlélte a lövést. Megőrizte, majd nekünk adta a véres, szakadt zubbonyt, amit a sebesülés következtében levágtak róla. Ezt abban az állapotban tároljuk. Azonban a mi feladatunk a tárgyak bemutatása mellett, hogy megőrizzük őket a jövő generációja számára. Ezért igyekszünk olyan módon tartani őket, hogy ha szükséges, restauráljuk, így még hosszú évekig látványos tárgyak maradhatnak” – hangsúlyozta.

Azt is elmondta, a hozzájuk érkező egyenruhák esetében lehetnek olyan apró eltérések, amelyek még a szakavatott szemek számára sem teszik első látásra egyértelművé, honnan származik az adott darab.

„Vannak markáns különbségek az Osztrák–Magyar Monarchia és a Magyar Királyi Honvédség katonái által hordott egyenruhák között, ugyanis a váltás után próbáltak elkülönülni a monarchia viseletétől, de a hagyományok miatt a formavilág nagyrészben megmaradt. Az Osztrák–Magyar Monarchia 102 gyalogezreddel rendelkezett, így komplikált volt az egyes ezredek megkülönböztetése. Emiatt ezeket a hajtókák és a gombok színeivel próbálták elkülöníteni. Általában négy ezred viselt azonos színt, de piros színből legalább hét féle létezett. Egy 120 évvel ezelőtt készült ruhadarab hajtókájáról nehéz megállapítani, hogy eredeti állapotában buzér- vagy alizarinvörös, esetleg vörösesbarna volt-e. Emiatt nem egyszerű pusztán a színe alapján megmondani, hogy melyik ezred katonája viselte az adott egyenruhát. Ilyen esetben segít, ha képesek vagyunk személyhez kötni a darabot. Abban az esetben meg tudjuk nézni a levéltárban, hogy melyik alakulatnál szolgált az illető” – emelte ki.