„A gyűlölet halált okoz, a szeretet életet teremt!”

2022. április 29-én Danku István és gödöllői, valamint környékbeli társai Marino Visintin udvarában felállították a két méter húsz centiméter magas kopjafát, amit László Tibor kartali asztalosmester faragott. A faanyagot és a festéket Búzás István aszódi vállalkozóval együtt vásárolta meg, aki a tartóvasat is készíttette. A kopjafa elkészültét a gödöllői Cavaletta Művészeti Egyesület anyagilag is támogatta. Az elkészült és felállított kopjafát ünnepélyes körülmények között július 17-én áldották meg és adták át. A kopjafa a magyarországi kiegészítésű – már fentebb is említett – 17. közös hadosztályban és 20. honvéd hadosztályban (ebbe a budapesti 1., debreceni 3., nagyváradi 4., székesfehérvári 17. gyalogezredek tartoztak) a Doberdó-fennsíkon küzdött és hősi halált halt, valamint az itt vívott aknaharcokban résztvevő magyar és olasz katonáknak állít emléket.

A rendezvényen közel száz fő vett részt: olaszok, magyarok, szlovének. Az esemény főszervezője, Danku István egy 49 fős csoporttal indított több napos isonzói–piavei emlékutat, aminek a legfontosabb eseménye a kopjafa ünnepélyes felavatása volt. Az ünnepségen a Heim család leszármazottjai is részt vettek nyolc fővel. A Budakeszi Kultúra Alapítvány és több további magyar civilszervezet mellett az NHKA is hat fős küldöttséggel képviseltette magát. Pintér Tamás a rendezvényt megelőzően ismertette a magyar résztvevőkkel a helyszín jelentőségét, bejárva velük a Marino Visintin úr kertjében a kopjafa mellett húzódó egykori 16-os védőszakasz területét és bemutatva Heim Géza 1916. május 8-ai aknaharcának a ma is látható emlékeit.

Olasz részről is jelenős érdeklődés mutatkozott az avató ünnepség iránt, amin a trieszti magyar tiszteletbeli konzulátus képviseletében részt vett dr. Adriano Papo, az Associazione Italo-Ungherese del Friuli-Venezia-Giulia nevű szervezet elnöke és dr. Gianluca Volpi, az udinei egyetem történész professzora is. A tartomány, a megye és a környező települések vezetői és képviselői is jelenlétükkel tisztelték meg a rendezvényt. Marco Vittori, Sagrado polgármestere köszöntötte a megjelenteket és megköszönte a szervezők, kutatók településük első világháborús emlékezetének az ápolásában végzett munkáját, valamint azt, hogy újabb emlékhellyel gyarapodhatott San Martino Del Carso, ami jelenleg egyébként Sagrado Önkormányzatának a része.

Az ünnepségen Pintér Tamás, az NHKA kuratóriumának elnöke mondott avató beszédet, amelyben ismertette a terület tulajdonosaival az aknarobbantás helyének a 2005-ös felfedezése óta eltelt tizenhét év alatt kialakult baráti kapcsolat történetét, ami a kopjafa állításához is elvezetett. Beszédében kiemelte, hogy az itt harcolt olasz és magyar katonák, a Monte San Michelén álló emlékmű feliratát idézve „testvérekké váltak a halálban”, s a rájuk való közös emlékezés pedig barátokká tette a mai utódokat.

Gianfranco Simonit a helyi olasz civilszervezet vezetőjeként szólt a résztvevőkhöz, kiemelve, hogy az emlékek fizikai megőrzése a mai generáció és ezen belül a döntéshozók kiemelt feladata és felelőssége is. Marino Visintin úr a terület tulajdonosa szintén beszélt az ünnepség résztvevőihez, elmesélve, hogy számára is az elmúlt évek magyar–olasz kutatásai, publikációi ismertették meg a település és ezen belül a saját telke jelentőségét, ahol él és ahol a lakóházát is felépítette. Hálás azért, hogy ezt megismerhette. A maga lehetőségei szerint igyekszik ezt támogatni, segíteni, ezért kezdte el az állások maradványait is kitisztítani és ezt szolgálja a kopjafa közös állítása és a gúlák emelése is.

Albert Gábor, a gödöllői evangélikus gyülekezet lelkésze mondott imát és áldást a kopjafánál. Az ünnepi megemlékezés koszorúzással folytatódott a felavatott kopjafa előtt. A résztvevők koszorút helyeztek el a Marino Visintin által karszti kövekből és az állásmaradványok feltárása során talált háborús fémmaradványokból emelt kis kőgulára is, megemlékezve minden itt harcolt és elesett katonáról.

Ezt követően Heim Carmen felolvasta Juhász Gyula Háborús emlék című versét, majd a Heim család nevében szólt a résztvevőkhöz és ajándékot adott át Marino Visintinnek és Gianfranco Simonitnak. A San Martino del Carso-i kis múzeumot is létrehozó szervezet vezetője részére báró San Martino-i Heim Géza kitüntetéssorának a fotó másolatát adta át. A korszak legmagasabb kitüntetését, a Mária Terézia Katonai Rend Lovagkeresztjét a felavatott kopjafa melletti területen 1916. május 8-án végrehajtott haditettéért kapta meg 1917. augusztus 17-én a bárói címmel és a San Martino-i előnévvel együtt.

A rendezvényt egy séta követte San Martino del Carso falu területén Rózsafi János vezetésével, ahol dr. Stencinger Norberttel együtt ismertették a terület jelentőségét, az első világháborús harcokban betöltött szerepét, bejárva annak jelentősebb további magyar vonatkozású emlékhelyeit. A séta során felkeresték a Templomdombot is, ahol a nagyváradi 4-es honvédek emlékgúlája is áll, és ahonnan a szegedi 46-osok doberdói fája is származik, ami helyett néhány éve új fát ültettek Csongrád–Csanád megye és a szegedi Meritum Egyesület képviselői.

Az NHKA képviselői a hétvégi isonzói programok közben felkeresték a Doberdó-fennsíkkal szemben, az egykori első világháborús olasz tüzérségi megfigyelőállás helyén emelt béke oltárát is, amelynek a felirata magyar fordításban így hangzik: „A gyűlölet halált okoz, a szeretet életet teremt.” Az oltárfelirat üzenete örök érvényű és a mostani isonzói rendezvények mottójául is szolgálhatott volna. Ezért választottuk írásunk címéül is.