Mik azok a hadijátékok, mi adta az ötletet a felsőoktatásba való bevezetésükhöz és miért az innováció zászlóshajója ez a terület - többek között ezekről beszélgettünk dr. Harangi-Tóth Zoltán őrnaggyal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék tanársegédjével, aki a hadijátékok módszertanának hazai kutatója és oktatója is.
Mit nevezünk hadijátéknak?
Egy egyszerű fogalom helyett inkább tulajdonságok halmazával lehet leírni. Alapvetően ezek kiképzési és tervezési konfliktusszimulációk, amelyekben emberek vesznek részt, akik a döntéseik súlyát görgetik maguk előtt a játék során. Hamar ráébrednek, hogy az első körben hozott elhatározásaik még körökkel később is kifejtik hatásukat. Ami még szükséges hozzájuk, az egy úgynevezett „safe to fail”, tehát hibázásra alkalmas kreatív környezet létrehozása, amely lehetőséget nyújt kísérletezésre is. Ezeket az egyetemen felkészítésre, a Magyar Honvédségben pedig tervezésre használjuk.
Azt szoktam mondani, hogy mi nem hadijátékot csinálunk, hanem hadijátszunk, mert ez a megfogalmazás segíti az eltávolodást a tévesen szintén hadijátéknak nevezett hagyományőrzési formától, amely lényegében csata újrajátszás.
Itthon milyen múltra tekint vissza alkalmazásuk?
A magyar hadijátszásnak több mint százötven éves múltja van, mégis elég ritkán beszélünk erről. Az Osztrák-Magyar Monarchiában, a bécsi Kriegsschule-n kezdődött meg, porosz mintára, 1867-ben. Az – akkor még - Osztrák Császárság a Porosz Királysággal szembeni 1866-os vereségét többek között a tisztikar hiányosságaira vezette vissza: a poroszok már a 19. század első fele óta használtak „Kriegsspiel”-eket törzstiszti felkészítéseik során. 1945 után következett csak be változás, amikor átvettük a szovjet típusú hadijátékokat, amelyeket már nem csak felkészítésre, hanem ellenőrzésre, törzsösszekovácsolásra és a parancsok felkészültségének a mérésére is használtak. 1999-ben volt az újabb fordulat: a NATO hadijátszás keretén belül indult el a cselekvési változatok elemzése. Ezzel az a probléma, hogy itthon a legtöbben még mindig ezt tekintik hadijátéknak, míg az angolszász országokban már régen kiterjedtebb az alkalmazási körük.
Mikor indult az első hadijátékokra épülő kurzus az egyetemen?
2015-ben az amerikai védelmi miniszterhelyettes, Robert O. Work kiadott egy memorandumot arról, hogy többet kell hadijátszani, mivel a világ változékonysága miatt a tisztikart fel kell készíteni a rugalmas gondolkodásra. Rájöttek arra, hogy míg a haditechnika és a rendszerek egyre gyorsuló mértékben változnak, az emberek lesznek az állandók, így a tisztikar felkészítése túléli az egyes rendszerek ki- és bevezetését, átalakítását és modernizálását is.
Ezzel én 2019-ben találkoztam Londonban, egy konferencián, ennek a hatására kezdtem el foglalkozni a professzionális hadijátszással. Az első kurzus 2020-ban indult, jelenleg ebben a témában három tantárgy fut, de számos más egyetemi tantárgynak és tanfolyamnak is része.
Van szerepük a toborzásban?
A Kutatók Éjszakáján bemutattam egy játékot, amit aztán ki is próbálhattak a résztvevők. rendezvényen ez a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar egyik legnépszerűbb programja lett, jöttek apukák a gyerekeikkel, illetve gimnazistákból álló baráti csoportok is. Sokan közülük fontolgatták, hogy ide hozzánk jönnének továbbtanulni – nekik egy vonzó dolog, hogy ezen az egyetemen ilyennel is lehet foglalkozni. A fiatalokat érdekli a hagyományőrzés és a hadtörténelem, utóbbi véleményem szerint hatalmas, részben kiaknázatlan toborzóérték.
A civilek számára is egyre több hadijáték készül. Miben különböznek ezek a Magyar Honvédségben használtaktól?
Van különbség, alapvetően a fókuszukban. Jó példa erre, hogy az egyetemen a nemzetközi biztonság- és védelempolitika alapszakos hallgatóknak tartott kurzusok elemzőfókuszúak. Ugyanazt a játékot teljesen máshogy kell levezetni civileknek és katonáknak, más az előkészítés, a felvezetés és a feladatszabás is. Vannak egyedileg tervezett játékok, amelyek egy adott csoportnak készülnek, de ezeknek az elkészítése nagyon időigényes és lehetnek annyira specifikusak témájukban, helyszínükben vagy szereplőikben, hogy többször nem is lehet őket felhasználni. Ezzel szemben kereskedelmi forgalomban kapható játékok sokkal kompaktabbak, ezeknél a játékok szakértő levezetése a fontos, azaz, hogy milyen oktatási kérdéseket teszünk fel hozzájuk.
A Magyar Honvédségben kiemelt prioritást élvez az innováció. Mennyire tudnak ezekhez hozzájárulni a hadijátékok?
A hadijátékok folyamatosan megújulnak, ez egy kreatív szakma, ami kognitív folyamatokra épül. Nagyon rugalmas terület, fejlesztésük sosem fejeződik be. A nyugati gondolkodásban, így hazánkban is az innováció általában technikafókuszú, a katonákkal viszont keveset foglalkoznak. Felhívnám rá a figyelmet, hogy bár a mesterséges intelligencia számos hagyományos elemzőmunkát ki fog váltani, az emberek sajátja marad a kreativitás. Ezt már most el kellene kezdeni fejleszteni, amelyek játékokkal könnyen el lehet elérni. Gyorsan reagáló és újszerű megoldásokkal előállni képes embereket lehet többek közt a játékokkal képezni.
Az orosz-ukrán konfliktusban is kezdetben mindenki a haditechnikai eszközöket számolta, most azonban látszik, hogy sokkal nagyobb szerepet kapott az emberek morálja és a nehezen mérhető tényezők. Lehet például olyan játékot is kidolgozni, amely pont eköré szerveződik, azonban ezen a területen még van lemaradás.
Hogyan lehetne itthon népszerűsíteni a hadijátszást, hisz jelenleg elég szűk réteg foglalkozik vele?
A következő lépésnek logikusan a professzionális hadijátszás hazai kereteinek megteremtése kell, hogy legyen. Ez magába foglalja az infrastruktúra megteremtését és a nem szabályzati, hanem inkább kézikönyvi, tehát kőbe vésett szabályok helyett javaslatok és jó gyakorlatok gyűjteményének kialakítását. A briteknél egy ilyen handbook 2017-ben jelent meg, amit itthon is sokan használnak, ebből érdemes lehet néhány részt átvenni, néhányat pedig hazai viszonyok között értelmezni. Az elméleti keretek lefektetése mellett fontos a fizikailag is a megfelelő infrastruktúra megteremtése, tehát például olyan termek, ahol vannak mozgatható falak, megfelelő kijelzők és projektorok. A harmadik összetevő pedig egy olyan hazai képzés elindítása lenne, ahol hadijátékok tervezésben, levezetésben és kiértékelésben jártas szakértőket lehet képezni. Ezek a képzések jelenleg nagyon költségesek és jellemzően csak külföldi forrásból hozzáférhetőek.
Galéria