Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A hadtest állásban maradt

Szöveg: Révészné dr. Markovics Zita hdgy. |  2010. augusztus 2. 14:33

A szabadságharc egyik utolsó csatája a debreceni Köntösgát, mai nevén Balmazújvárosi út északi és déli legelőin, a Nyulas legelőjén, valamint a Csigekert nyugati peremén zajlott. 1849. augusztus másodikán a Görgey Artúr tábornok vezette sereg első hadteste szembeszállt a tízszeres túlerővel rendelkező osztrák és orosz seregekkel.

Egyenlőtlen harc volt ez, hiszen Nagysándor József hadtestének létszáma mindössze 7-9 ezerre tehető, az orosz sereg létszáma pedig csaknem 80 ezerre. Ezzel az óriási erőfölénnyel szemben a magyar hadvezetés azt az ellenlépést alakította ki, hogy főseregünk a Tiszántúlon az oroszokat maga után csalogatva Arad környékére visszavonul. A másik magyar sereg a Duna-Tisza közén hátrál, maga után vonva a Haynau vezette osztrák csapatokat. A két csapatnak Aradon kellett volna egyesülnie, s leszámolnia előbb az egyik, majd a másik ellenséges erővel.

Görgei Artúr tábornok három hadtestével Nyíregyházán állomásozott. A hadsereget a parancsnok kettéosztotta: az első hadtest július 30-án elindult Hajdúhadház–Debrecen–Derecske–Berettyóújfalu irányába. A másik Nagykálló–Nyíradony–Vámospércs–Nagyléta–Kismarja irányába. A cél az volt, hogy a délen egyesülő seregek együtt meneteljenek a végső célpont, Arad felé. Ezzel a lépéssel Görgey egyrészt csökkentette hadseregének utánpótlás gondjait és együttes veszélyeztetettségét, másrészt növelte a két hadseregtest önálló manőverező képességét.

1595905513
 

Eközben Korponai János ezredes egy több mint 3000 főt számláló népfelkelő csapattal Debrecenbe érkezett.

1595905513
Korponai azt a téves információt adta az első hadtest parancsnokának, hogy egy mindössze 10-15 ezer fős orosz hadsereg érkezik a városba. Nagysándor József Hajdúhadházra érve egy erős lovas csapatot különített ki, és az esti órákban Debrecenbe küldte őket felderítési céllal: ha ellenséges csapatokat találnak, küldjenek helyzetjelentéseket. Pongrácz István, az I. hadtest vezérkari főnöke augusztus 1-jén jelentette a hadsereg parancsnokságnak, hogy az oroszok előörse bevonult Balmazújvárosra. Mivel szemtanúk beszámolója szerint létszámuk nem jelentős, ezért Pongrácz javasolta a hadtest mielőbbi Debrecenbe vonultatását és ott az ütközetre való felkészülést.

Nagysándor augusztus 2-án reggel 8 órakor jelentette a főparancsnokságnak, hogy a hadtest Debrecenbe érkezett, a szembenálló ellenséges erő pedig tizenötezer fős lehet, visszaverésükre a hadtestparancsnokság megtette a szükséges lépéseket. Debrecenben Korponay gyalogos hadosztálya csatlakozott

1595905514
a hadtesthez. Létszámuk 3660 fő volt és 4 löveg. A hadosztály azonban csak létszámilag volt jelentős, a 3280 fős gyalogságnak mindössze 1100 darab lőfegyvere volt, a többiek kiegyenesített kaszával, lándzsákkal voltak felszerelve.

Eközben Paszkievics herceg, az orosz seregek magyarországi főparancsnoka nem 10-15, hanem 80 ezer főnyi hadával elindult Balmazújváros irányából Debrecen felé. Miután a közel tízszeres túlerőben lévő csapatokat a magyar sereg közel 3 órán át feltartóztatta, megkezdődött az ütközet. A város nyugati határánál kisebb magyar sikereket hozott a harc. Az oroszok a Látóképi csárdához érve, délelőtt újabb lovas előőrsöt küldtek, amit az ágyúkkal erősített huszárcsapat lövetni kezdett. A huszárok tüzértámogatással megfutamították az elővéd-lovasságot. Majd a felvonuló és rohamozó gyalogságban is komoly pusztítást végeztek a magyar tüzérek. A kibontakozó tüzérségi tűzpárbajban is az orosz tüzérek maradtak alul. Ezekben az összecsapásokban sebesült meg a II. orosz hadtest parancsnoka, Pavel Kuprjanov tábornok, illetve Miller tábornok is. Összesen 27 orosz tiszt és 634 katona esett el. Az orosz előőrs megtorpanását látva Paszkievicsék szétbontakoztatták

1595905514
erőiket.

A magyar sikeren felbuzdulva Nagysándor egyik hadosztályát előre rendelte, de ez a roham elakadt, növekvő orosz tüzérségi nyomás kezdődött a magyar jobbszárnyon. Délután minden arcvonalon orosz ellentámadás vette kezdetét. Jelentős méretű lovasrohamot indítottak a magyar jobbszárny felé. A fennálló problémákat a balszárnyon levő Máriássy János ezredes hamar érzékelte és alegységeit Derecske irányába indította. Egységeinek vesztesége halottakban, sebesültekben, illetve eltűntekben és hadifogságba esetteket tekintve mindössze 40 főre becsülhető. Az egyesített magyar sereg, Nagysándor József és Korponai János csapatainak vesztesége azonban 2000 főre és 12 ágyúra tehető. A csatatéren 112 magyar hősi halott maradt, akiket a Honvédtemetőben tettek közös sírba.
A sebesültek száma meghaladta a 200-at, ezren fogságba estek, több mint 1200 katona eltűnt. Az oroszok vesztesége is tetemes volt: több mint 650 katona esett el, közülük 634 nyugszik a Honvédtemetőben.

Végezetül elmondható, hogy a magyar hadtestnek nem az volt a feladata, hogy az orosz fősereggel ütközzön meg. Mint oldal- és hátvédnek kerülnie kellett volna a csatát. Ennek ellenére a magyar katonák közel 3 órán át feltartóztatták a túlerőben lévő ellenséget. A hadtest állásban maradt, s igen nagy veszteséggel ugyan, de vissza tudott vonulni, nem engedte magát bekeríteni. A magyar hadtestek egy héttel később, augusztus 9-én Aradon ismét egyesültek. Az augusztus elején Görgei által megkezdett béketárgyalások végül 12-ére értek véget, a temesvári szerencsétlen csatavesztést követően. Tizenharmadikán a Világos és Szőllős között elterülő mezőn Görgey Artúr hadseregének katonái is a fegyverüket letevő egységek között voltak.

1595905514