A harckocsinak lelke is van

Az adásból kiderült, hogy aki harckocsizó szeretne lenni, annak természetesen meg kell felelnie az előírt szellemi és fizikai követelményeknek. Horváth Sándor alezredes elmondta, hogy aki ezt a „nem könnyű, de nagyon szép szakmát” választja, annak elsősorban integrált gondolkodású személynek kell lennie. A harcászati feladatok megoldása mellett ismernie kell a technikát, valamint az alárendeltjeit is.

Az új, Leopard 2A4 harckocsik személyzete (is) négy főből áll: irányzó, vezető, töltőkezelő és parancsnok. Vezetőnek elsősorban azok alkalmasak, akik eddig szintén gépek közelében dolgoztak (például gépészek, autószerelők). Irányzó és parancsnok gyakorlatilag bárkiből lehet – utóbbinál alapfeltétel az érettségi megléte.

„A kiképzés alatt kiderül, hogy a jelölt alkalmas-e a beosztására. Az öthetes alapkiképzés után három hónapos szakalapozó felkészítés kezdődik. Az újoncok ekkor tanulnak meg például harckocsit vezetni. Ezt követően a fiatal katonák harci alegységekhez kerülnek, azaz beosztják őket szakaszokba, századokba. Itt kötelékkiképzéssel folytatódik a felkészítés, tehát először a kezelőszemélyzet összekovácsolása, majd a szakasz összekovácsolása következik” – vázolta fel a harckocsizóvá válás útját az alezredes. A rádióhallgatók megtudhatták, hogy a kezelőszemélyzet a harckocsi egység alapja. Az ő olajozott munkájuk során válik egy harckocsi harcértékkel rendelkező eszközzé. Ehhez legalább három hónap szükséges. A következő lépcsőfok a négy harckocsiból álló szakasz összekovácsolása. Itt az a cél, hogy a négy harckocsi együtt legyen képes harcászati feladatok végrehajtására. Aztán következik a századszint: ebben a századparancsnoki és a századparancsnok helyettesi harckocsik mellett összesen három szakaszt találunk. A század szintű összekovácsoláshoz már jelentős kiterjedésű, változatos tereptípusú területre van szükség. A kiképzés főként belföldön zajlik, de kéthetes, intenzív szimulátoros kiképzés erejéig jelentős szerepet vállal benne az osztrák 14. páncélos zászlóalj.

„A kezelőszemélyzet mindig ugyanabban a harckocsiban teljesít szolgálatot, tehát nincs váltás. Ez azért fontos, mert minden eszköznek megvannak a sajátosságai. Azt szoktuk mondani, hogy minden harckocsinak van lelke és általában külön beceneve is. A Leopardokat még nem kereszteltük el, de a T-72-eseket már igen. Az enyémet például Dollynak hívják” – mesélte a zászlóaljparancsnok. Visszatérve az új harckocsikra Horváth Sándor alezredes kifejtette, hogy a Leopardok egészen más megközelítést igényelnek, mint a régi technika és adottságai, paraméterei is mások. Ez a típus négy-öt kilométerre is képes célzott lövés leadni, roppant pontosan.

„A Leopárdot úgy tervezték, hogy az első lövés szinte biztosan célba találjon. Ennek érdekében a stabilizátora olyan kifinomult, hogy a jól kiképzett irányzó nagy távolságól is képes kisméretű célpontot eltalálni. A stabilizátor működését a németek az úgynevezett sörteszttel is szemléltették. Húsz-huszonöt kilométeres sebességnél, dombos terepen közlekedve az ágyúra szerelt tálcán elhelyezett korsó sörből egy csepp sem ömlött ki. Tehát a stabilizátor a harckocsitest bármilyen mozgása közben, vertikálisan és horizontálisan is megtartja helyén az ágyút” - adott ízelítőt a harckocsi technikai képességeiből az alezredes.

Arra kérdésre, hogy röviden miként reklámozná a zászlóaljat azoknak, akik csatlakozni szeretnének a fekete barettsapkásokhoz Horváth Sándor alezredes azt válaszolta: ha valaki katona akar lenni és kiváló csapatban szeretné letölteni a szolgálati idejét, válasszon minket, akik a jövő technikáját kínáljuk a jelentkezőknek. Nagyon összeszokott, családias és szoros közösség a miénk, hiszen a „vasban” is együtt szolgálunk” - tette hozzá.