A hős várvédő – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2020. december 7. 11:18Klapka György az 1848/49-es szabadságharc legötletesebb tervezői közé tartozott. Eleinte jobban szerepelt a védekező, mint a támadó harcokban, ám 1849 nyarára igazi hadvezérré érett. Sajnos a sors éppen akkor vetett véget katonai pályájának, amikor képessé vált nagy hadsereg irányítására is. Utolsó haditettével ugyanakkor olyan jelentős erkölcsi tőkére tett szert, amelyet később politikusként is jól kamatoztathatott.
Az ifjú Klapka György 1848 előtt a Habsburg Birodalmon belül képzelte el a jövőjét, ám rá kellett ébrednie, hogy ebben a rendszerben nem terem számára sok babér. 1848–49-ben a magyar önállóság, majd a magyar függetlenség eszménye őt is bűvkörébe vonta. A szabadságharc után tizennyolc évig ennek az eszmének a megvalósításáért küzdött, s e harcban egyaránt jól forgatta a tollat, a szót, s ha a helyzet azt kívánta, a fegyvert. 1866–67-ben azonban belátta, hogy az európai körülmények nem kedveznek a független Magyarország gondolatának, s számot vetett a lehetőségekkel. Gyakorlatias és tettvágyó emberként nem érezte értelmét a további emigrációnak, így hazatért, hogy szaktudását, képességeit ismét hazája szolgálatába állítsa.
Irány a sereg!
Az 1848/49-es szabadságharc egyik legifjabb tábornokának családja morva eredetű volt, az egyik őse állítólag részt vett az 1620-as fehérhegyi csatában, amely a független cseh állam bukását jelentette. Nagyapja a 18. század végén települt át a morvaországi Znaimból a Bánságba. Klapka 1820. április 6-án látta meg a napvilágot Temesváron, ahol ekkor édesapja, József, töltötte be a polgármesteri tisztséget. Ez a település jelentette a Bánság központját, s ott szerezte az első, életre szóló tapasztalatokat a nemzetek és a nemzetiségek békés egymás mellett éléséről; Temesvár mindennapjaiban a magyar, a német, a szerb és a román kultúra egyszerre volt jelen.
További részletek a Magyar Honvéd magazin december 11-én megjelenő számában!
