A katonák is részt vettek az ünnepi körmeneten és a bazilika újraszentelésén

A felajánlással Szűz Mária a magyarság legfőbb oltalmazójává vált: templomokat, monostorokat, kápolnákat, búcsújáró helyszíneket az ő nevére szenteltek fel. Ezek közé tartozik a székesfehérvári Szent István Székesegyház, amelynek búcsúnapja szintén augusztus 15-e, vagyis Nagyboldogasszony napja.

A misét megelőzően a Püspöki Palota elől, a Magyar Szent Család – Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre – ereklyéivel indult útjára a hagyományos körmenet. Az ereklyék elhelyezését követően, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jelenlévő tagjainak részvételével megkezdődött az ünnepi szentmise. A menetet Ruff Tamás őrnagy vezényletével, a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar zenei közreműködése kísérte. A liturgián az MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred részéről Czigler Zalán alezredes, a katonai szervezet törzsfőnöke és Csincsi Zsolt törzszászlós, az alakulat vezénylőzászlósa is tiszteletét tette.

Az eseményen dr. Erdő Péter bíboros, prímás esztergom-budapesti érsek megáldotta a több év restaurálást követően újranyitott fehérvári székesegyházat. A bíboros arra világított rá, hogy Mária mennyei megdicsőülése az emberi élet megdicsőüléseként és összefoglalásaként értelmezendő. Könyörgésében kérte a Szent Szüzet, anyai közbenjárásával szabadítsa meg népünket a háborútól, a reménytelenségtől, a kishitőségtől és valamennyi önzéstől, elsegítve mindnyájunkat az örök boldogságba. Erdő Péter nemcsak megáldotta a felújított templomot, de meg is újította hazánk felajánlását Szűz Máriának. Pont úgy, ahogy azt a szent király tette 1038-ban, a halálát megelőző napon.

Spányi Antal megyéspüspök kiemelte: mivel István fia, Imre herceg még a nagy király életében meghalt, e napnak a pusztulás, az eltűnés kezdetének kellett volna sorsszerűen lennie. Hiszen Imre volt alkalmas jellemben, erőben, szellemben, lélekben országunk vezetésére. Mivel ő meghalt, a korabeli fehérvári Nagyboldogasszony bazilikában imádkozva ráeszmélt, hogy egyetlen út maradt az ő és népe számára: imádságos lélekkel próbálva szemlélni a világot, égre emelve tekintetét. Hozzátette, ekkor született meg István műve, hogy Magyarország és népe legyen Mária népe, országa.

Ugyan a mennybevétel dogmája XII. Pius pápa alatt – igen későn – 1950-ben – lett kihirdetve, az ünnep az egyház több évszázados hitbéli meggyőződését adja vissza. Ezt mutatja az a tény is, hogy hazánkban e napot 1948-ig munkaszüneti napként tartották számon és kiemelt ünnepként kezelték.