A kérdőjelek csatája

Eleink Kárpát-medencei térfoglalása a 10. század elejére előrevetítette a korábbi szövetségesek, azaz a magyarok és a keleti frankok (németek) közötti fegyveres konfliktus lehetőségét. A Keleti Frank Birodalom főleg bajor katonák alkotta seregének támadására végül 907 nyarán került sor, ám rájuk megsemmisítő vereséget mértek honfoglaló őseink. A csata jelentős áldozatokat követelt a szemben álló féltől: életét vesztette Liutpold bajor őrgróf, Theomár salzburgi érsek és számos további előkelő. Magáról az összecsapásról csak szűkszavú híradások ismertek, így joggal érdemelte ki a legrejtélyesebb honfoglalás kori csata elnevezést. A helyszínt is kizárólag egyetlen helyen, az 1921-ben (!) fellelt Salzburgi évkönyvekben említik: eszerint a felek Brezalauspurc környékén csaptak össze, ami valószínűleg azonos a mai Pozsonnyal. Több száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az első történetíró, a neves bajor humanista, Aventinus (1477–1534), felismerje az esemény jelentőségét, amelynek hangsúlyos szerep jutott a Zrínyi Média gondozásában – Torma Béla Gyula nyugállományú ezredes, hadtörténész eredményeire alapozva – „1000–1100 évvel ezelőtt…" címmel magyar és angol nyelven megjelent kötetben is.

– Magáról a csatáról kevés biztosat tudunk, az ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a honfoglaló, kalandozó magyaroknak ez volt az egyik legjelentősebb katonai győzelme – mutatott rá a témában számos publikációt jegyző dr. Veszprémy László alezredes, a Hadtörténeti Intézet igazgatója, aki elmondta azt is, hogy bár a mai hadtörténészek értékelése szerint Aventinus rekonstrukciója nagyon jól sikerült, gondos történész módjára járt el, munkájának hitelességét mégis sokan megkérdőjelezték. Ő ugyanis a felkutatott források szövegébe – a humanistákra jellemző módon – önkényesen belenyúlt, korrigálta, kiegészítette azokat. A bajor történetírót leszámítva, a korabeli humanisták egyébként átsiklottak a csata jelentősége felett, azt csak egy szokványos csetepaténak láttatták a kalandozások számtalan eseménye sorában. Hosszú időszakokra még a megtörténtét is kétségbe vonták, Magyarországon és a német nyelvterületen egyaránt. Pedig a csatára vitán felül sor került, a dél-német apátságok és püspökségek halottas könyveiben, nekrológiumaiban a legismertebb bajor áldozatok neve is fennmaradt. A későbbiek során a csata helyszínének meghatározása jelentette a problémát, illetve az, hogy valóban olyan sorsdöntő jelentőségű volt-e, amilyennek Aventinus ábrázolta?

(További részletek a Magyar Honvéd magazin március 11-én megjelenő számában!)