A kicsi, a nagy és az otromba

A Magyar Honvédség tűzszerészeinek munkáját egyre nagyobb sajtóérdeklődés kíséri. Jól látja ezt a tűzszerész és hadihajós zászlóalj parancsnoka, Hajdu Gábor mérnök ezredes is. Éppen ezért döntött arról, hogy meghívja az újságírókat a tatárszentgyörgyi lőtéren található robbantó bázisra, hogy a korábban előkerült, nagy tömegű bombák megsemmisítését megtekinthessék.

– A kicsi, a nagy és az otromba – becézi a három bombát a robbantásra készülő egyik tűzszerész rajparancsnok, Szalay Attila zászlós. A Margit hídnál talált „kicsi" egyébként „jó ismerőse", hiszen néhány héttel ezelőtt ő emelte ki a Dunából és hatástalanította a szerkezetet. Két gyújtót szerelt ki belőle. Rajparancsnok társával, Érsek János törzsőrmesterrel most arra készülnek, hogy betemessék a robbantógödröket és kiépítsék az elektromos robbantóhálózatot. Ez azonban már veszélyes munka, így az újságíróknak távozniuk kell. A biztonsági távolságon kívül kijelölt területre.

E másfél kilométeres biztonsági távolság sem véletlen. Ezeket a bombákat ugyanis kifejezetten a rombolásra fejlesztették ki. Az egy tonnás szerkezet például egy egész lakótömböt képes elpusztítani, s a repeszhatása egy kilométeres sugarú körön belül akár halálos is lehet. A sződligeti, központi gyűjtőhelyről történő kiszállításuk is különleges óvintézkedést igényelt. A bombákat az alakulat speciális önrakodó járművével, rendőri kísérettel, kora hajnalban szállították a gyűjtőből a megsemmisítés helyszínére.

Még a robbantás előtt Hajdu ezredestől megtudjuk azt is, hogy a Magyar Honvédség tűzszerészei idén, a mai napig összesen 2236 bejelentést kaptak. Tavaly, egész évben valamivel több, mint 2400 helyszínen jártak, így az már most jól látható, hogy az idei év hasonló lesz a 2007-es esztendőhöz. A statisztikai adatokból kiderül az is, hogy idén eddig hétszáz úgynevezett „A-kategóriás" bejelentést kaptak, vagyis olyan riasztásokat, ahol az intézkedést 24 órán belül meg kellett kezdeniük.

A közszolgálati munka során egyébként eddig több mint 98 ezer darab robbanószerkezet került elő, amelyeknek tömege meghaladja a 138 tonnát. Hajdu ezredes elárulja: az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy amíg le nem esik az első hó, addig minden napra több bejelentés is jut. S hogy meddig ad még munkát a tűzszerészeknek a második világháború hagyatéka? A zászlóalj parancsnoka szerint erre nem lehet biztosan válaszolni, az azonban biztos, hogy „még több évtizedig"…

A beszélgetésből az is kiderül, hogy az ország „legfertőzöttebb" területe a főváros, illetve Pest és Fejér megye, innen kerül elő a legnagyobb mennyiségben világháborús lőszer és robbanószerkezet. Vagyis azokból a régiókból, ahol a háborúban a leghevesebb harcok voltak. De természetesen más megyékben is gyakran kerülnek elő világháborúból visszamaradt eszközök, hiszen hazánk hat hónapon keresztül hadműveleti terület volt.

– Vigyázz, robbantás! – reccsen meg hirtelen az ezredes kezében a rádió. A vonal túlsó végén Szalay zászlós a figyelmeztetést szabályosan, háromszor adja ki. A robbantás helyszínétől másfél kilométerre csak annyit látni, hogy hirtelen homok és jellegzetes, fekete színű trotil füst tör az ég felé. A detonáció hangja csak egy másodperccel később éri el az újságírók számára kijelölt „szemlepontot", s ezzel egy időben a föld is érezhetően hullámozni kezd a lábunk alatt. Tisztára, mint a hollywoodi filmekben…

– Na, most jeleztek földrengést a kínai műszerek – mondja az egyik operaőr, ám hangját egy újabb robbantás nyomja el. Aztán néhány másodperc múlva bekövetkezik a harmadik detonáció is.

Néhány perc és ismét megszólal a rádió, a robbantást végző rajparancsnok jelenti: a bombák megsemmisültek. Hajdu Gábor ezredes elégedett, mint mondja: a tatárszentgyörgyi lőtér leterheltsége miatt általában egy évben csak egyszer tudnak kijönni ide, hogy a közszolgálati munka során összegyűjtött „nagy tömegű" – vagyis a száz kilogramm fölötti – világháborús bombákat megsemmisítsék. Ezúttal, november 11–13-a között három napot kaptak, s ez idő alatt kilenc „nagy" és számos „kicsi" szerkezetet tudnak megsemmisíteni. A száz kilogramm alatti robbanószerkezeteket pedig az alakulat erdőkertesi bázisán robbantják fel. Általában évente egy-két alaklommal.

A robbantás helyszínére visszaindulva még sokáig érződik a levegőben a trotil jellegzetes szaga. A robbantóterületen több méter mély és széles kráterek állnak. Az egyiket már el is öntötte a talajvíz. A robbantás erejétől megfeketedett homokból pedig kisebb-nagyobb repeszdarabok kandikálnak ki. Ezek nemcsak forrók, hanem széleik borotvaélesek is.

– Vigyázzanak a repeszekkel, nehogy elvágja a kezüket – figyelmeztet az ezredes, majd gratulál a két rajparancsnoknak és a munkájukat segítő csaknem kéttucatnyi embernek.

További képek:

Fotó: Szűcs László