Ahol a vasmadarak “meggyógyulnak”

Bármilyen furcsa, még a „helyi" katonák közül is sokan hiszik azt, hogy a Légijármű Javítóüzem a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis része. Ennek egyik oka az is lehet, hogy immár több mint negyven éve, egészen pontosan 1961 óta a vadászrepülőkkel közös laktanyában végzik munkájukat.

A parancsnok irodájának falát az üzem „szívének" vagyis a javítóhangároknak panorámaképe díszíti. Jól látszik a terület közepén elhelyezkedő „Ancsa-hangár", amelyik a legnagyobb, s amelybe kényelmesen elfér egy AN–26-os szállító-repülőgép. Az előtérben látható „vadászhangárban" az üzemidő hosszabbítási munkálatokat, illetve a különféle korszerűsítésekkel foglalkoznak. Míg a kép baloldalán, félig takarásban lévő „kettes hangárban" a földi kiszolgáló berendezések gyártása és fejlesztése folyik. Persze mindezt nem „fejből" tudom, hanem Bozóki János okleveles mérnök ezredes árulja el.

Az üzem parancsnoka még csak néhány hónapja vette át a stafétabotot, hiszen április végén nevezték ki az alakulat „első emberének". Az üzem feladatairól beszélgetünk. Elmondja: e feladatrendszer kettős. Az úgynevezett nemzeti jellegű alapfeladatok között – amelyek közé a csapatok lehetőségeit meghaladó munkálatok tartoznak – megtalálható az An-26 típusú szállító repülőgépek 6, 18 és 36 hónap utáni időszakos javítási munkálatainak végrehajtása, valamint a Magyar Honvédségben rendszeresített légijárművek és tartozékaik konstrukciós változtatása, berendezéseinek javítása.

Szintén kiemelt feladat a földi kiszolgáló eszközök és tartozékok felújítása, gyártása, a honvédség rendszeréből kivont légijárművek hatástalanítása, megsemmisítése, a Nyitott Égbolt elnevezésű megfigyelő repülések mérnök-műszaki biztosítása is, valamint a sérülést szenvedett légijárművek javítása.

Mégpedig, ha kell, akár tábori körülmények között is.

Az utóbbi néhány évben többször is szükség volt szaktudásukra. Például egy Bulgáriában megrendezett kutató-mentő gyakorlaton sérült meg egy magyar helikopter, majd ezt követően, rövid időn belül már háromszor kellett „műszaki mentést" nyújtaniuk AN–26-os repülőgépek részére. És persze idehaza is történnek meghibásodások, amelyek során a kecskeméti alakulat szakembereit hívják segítségül. E feladatokat egyébként gyakran félnomád körülmények között – katonai gyakorlótereken, repülőterek eldugott zugaiban – végezték el az alakulat katonái és polgári alkalmazottai.

Persze mindez nagy tudású szakember gárdát feltételez, akik nemcsak egy repülőtípushoz, hanem szinte az összes merev-, és forgószárnyas eszközhöz értenek. Bozóki ezredes szerint az üzemben dolgozó szerződéses és hivatásos katonák, valamint közalkalmazottak erre valamennyien képesek is.

Az alakulat parancsnoktól megtudom azt is, hogy mindezen feladatok mellett a kecskeméti üzem híres akkreditált laboratóriumairól is. A Vizsgáló Laboratóriumban repülőeszközök és egyéb haditechnikai eszközök – például harckocsik, rakéta komplexumok – nyomástartó edényeinek, illetve a fedélzeti és a földi tűzoltó palackoknak az ellenőrzését hatják végre. Szintén ebben a laboratóriumban végzik a hermetikusság-ellenőrzési vizsgálatokat, és a roncsolásmentes anyagvizsgálatokat. Az üzem Kalibráló Laboratóriuma pedig az általános és speciális mérő és ellenőrző berendezések kalibrálását végzi.

Az ezred jogállású kecskeméti alakulat egyik „specialitása" a repülőeszközök használatát és azok alkalmazását segítő különféle eszközök fejlesztése. Több tucatnyi találmánnyal büszkélkedhetnek a Légijármű Javítóüzemnél dolgozó szakemberek. Például itt alkották meg a MEDAVAC-programhoz – vagyis a légi járművel történő sebesültmentéshez – gyártott sebesültszállító felszerelést, amelyet szükség esetén AN–26-os repülőgépbe is beépíthetnek. Bár az „Ancsákhoz" már eddig is tartozott sebesült szállítására alkalmas hordágy, ezen a repülés közbeni orvosi ellátás szinte lehetetlen volt. Ehhez még kifejlesztettek egy – a repülőgépekbe szerelhető – háromrészes szekrényt is, amelyben gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket tárolhatnak megfelelő körülmények között. Szintén a MEDEVAC-program része az, az oxigénpalackok rögzítésére szolgáló tartóállvány, amelynek segítségével egyszerre tíz palack szállítható a repülőgépen.

Ugyancsak jelentős kecskeméti fejlesztés a MAK–III elnevezésű metrikus-angolszász konverter. A berendezés segítségével a pilóta az eredetileg metrikus mértékegységben megjelenő repülési adatokat angolszász mértékegységekbe átszámítva is megkapja. A konverter segítségével így a repülési magasságot lábban, a repülési sebességet csomóban, a nyomásértéket pedig font/négyzetincsben – vagyis a NATO-ban elfogadott szabványok szerint – olvashatja le a berendezésről a repülőgép vezető.

A további jelentős fejlesztésekről szólva Bozóki ezredes megemlíti az úgynevezett fedélzeti, analitikus hibajelző egységet is. Ezt a berendezést a 2003. novemberi Jak–52-es baleset után, a Magyar Honvédség Katonai Légügyi Hivatalának kezdeményezésére alakították ki, s építették be a légcsavaros kiképző repülőgépekbe. A műszer repülés közben beszédhangon figyelmezteti a pilótát az esetleges veszélyekre, s közli azt is, hogy mit kell tenni az eltérés korrigálására.

S az innovációk felsorolásának végén feltétlenül meg kell emlékezni arról is, hogy a kecskeméti szakemberek alakítottak át

A továbbiakban az idei évről beszélgetünk Bozóki ezredessel. A parancsnok elmondja: speciális feladatként kapták meg az augusztusi repülőnapon kiállítandó, a Magyar Néphadseregnél és a Magyar Honvédségnél egykoron rendszerben lévő repülőgépek átfestését. S bár e munkára „éppen elegendő idő" állt csak a rendelkezésükre, örömmel vállalták a feladatot. Emellett természetesen a napi teendőket is ellátták, így például a Gripen vadászrepülőgépek földi tartozékainak – vontatóvilláknak, létráknak – a gyártását. És természetesen közreműködtek a C–17-es NATO szállító-repülőgép érkezéséből adódó feladatok végrehajtásában is.

Végezetül Bozóki János ezredestől megtudom azt is, hogy mivel a TÁRM-4, mint az üzem jogelődje 58 éve alakult meg, a köztársasági elnök csapatzászlót és zászlószalagot adományozott az alakulatnak. A zászlót november 14-én Palásti Ferenc dandártábornok, a Köztársasági Elnöki Hivatal Katonai Főosztályának főosztályvezetője adta át az alakulatnak egy állománygyűlésen.

További képek:

Fotó: A szerző és MH Légijármű Javítóüzem