Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

“A kokárdáért cserébe sárga csillagot kaptak”

Szöveg: MTI/honvedelem.hu |  2008. március 17. 8:51

Koszorúzást és katonai tiszteletadás melletti megemlékezést tartottak az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc zsidó hőseit méltatva Budapesten a Dohány utcai zsinagóga előtt vasárnap a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz), a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) és a Magyar Zsidó Szabadságharcosokért Emlékbizottság szervezésében.

Az ünnepségen Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke elmondta, hogy 1848-ban a forradalom eszméi futótűzként terjedtek az országban, ami mellé odaálltak a zsidók is, mert “úgy érezték, az egyenlőség eszméje rájuk is vonatkozik", és itt a környező országokhoz képest több szabadságot kaptak.

Az elnök kiemelte: annak ellenére, hogy a forradalom vívmányait összefoglaló áprilisi törvények nem valósították meg a zsidóság emancipációját, tömegesen jelentkeztek a nemzetőrségbe, mert “nem csak otthonuknak, hanem hazájuknak is tekintették ezt a földet".

Ennek eredményeként megvalósult a magyar társadalommal való történelmi összeolvadásuk, ami a második világháborúig megmaradt – közölte.

A Mazsihisz vezetője szólt arról, hogy “a hős zsidó honvédek nem hiába ontották vérüket", mert “hitték, hogy itt megtalálják hazájukat".

Ugyanakkor utalt a mostani temetőrongálásokra, amelyek a zsidóság integrációjában való hitét megingatják.

Kirschner Péter, a Mazsike elnöke annak kapcsán, hogy a szabadságharcban is együtt harcoltak a magyar honvédségben a különböző nemzetiségek, most pedig külön tartják megemlékezéseiket, megjegyezte: “Milyen jó lenne mindenkinek egyszerre, együtt ünnepelni".

A magyar zsidóság a szabadságért és a függetlenségért harcolt, áldozataiért pedig hazát kapott cserébe, ám “ez nem tartott sokáig", mert ahogy fogalmazott: “a kokárdáért cserébe sárga csillagot kaptak".

Róbert Péter, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem tanára, a Magyar Zsidó Szabadságharcosokért Emlékbizottság tagja arra emlékeztetett, hogy a zsidóknak a forradalom idején nem volt állampolgári joguk, ugyanakkor legalább 10-12 ezren, más becslések szerint pedig 20 ezren harcoltak a magyar honvédségben. Ez azt jelenti, hogy számarányukat jóval meghaladó arányban harcoltak a magyar szabadságért.

A hadsereg lovakkal való ellátása, orvosi gondozása is javarészt zsidókhoz köthető, mint ahogy a hírszerzésben is jelentős szerepet játszottak, mert kereskedőként sok helyen megfordultak, és az áruk mellett az információkat is szállították.