A komfortzónán túl

A csoport tagjainak teljesen új kihívást jelentett, hogy kiképzett katonai munkakutya támadt rájuk. Az operátoroknak a szituációk során a saját testi épségük megóvása mellett figyelniük kellett a pontos és balesetmentes feladat végrehajtásra is.

Hogyan zajlott a képzés?

A kutyások minden feladat előtt eligazítottak bennünket, mit kell csinálnunk, hogyan kell viselkednünk az adott szituációban. Ez nagyon sokat segített, mert ők tudják, hogy a kutya adott helyzetben hogy reagál, illetve hogy kellene reagálnia. Ismerik a lelkiállapotát, irányítottan osztottak be bennünket az ebek mellé. Tudták, kinek mit ajánlanak és az adott feladatot mindig értékelés követte. Elmondták, hogy mit csináltunk jól vagy rosszul és mit csináljunk legközelebb másképp, hogy a kutyának is jó legyen, hogy ne „rontsuk” el őket, elvégre egy komolyan felépített kiképzésen vannak túl. Nekünk azokat a módszereket, mozgásformákat kellett alkalmaznunk, melyek az ember ösztön késztetésével ellentétesek, vagyis a megfelelő időben kellett harcolni vagy menekülni. Erre nagyon oda kellett figyelnünk, ezért folyamatosan egyeztettünk a kiképzőkkel - mondja a csoportparancsnok.

Az utolsó helyzet a taktikai házban játszódott, ez az úgynevezett felszorítás. Az illető elbújik és a kutyának meg kell keresnie - nem tud védekezni, nincs nála fegyver és még sötét is van. Félhomályban egy ragadozónak jobban feltámadnak a vadászösztönei. A segéd csak a kutya lihegését, trappolását hallja. Mindez az adrenalin szintet annyira fel tudja tolni, hogy csak az ember alapvető életösztönei működnek, megtorpanni, menekülni és harcolni. Ezért építették fel a képzést az alapoktól úgy, hogy az ilyen szintű helyzetet is el tudja viselni az operátor.

Fizikailag milyen nehézséget jelentett a kiképzés?

Fizikálisan nehéz, mentálisan megerőltető volt, hiszen a feladat végrehajtására fokozottan figyelni kellett - válaszolt V.I. hadnagy.

Többször volt szó a kutya „elrontásáról”. Mit jelent ez pontosan?

A kutyákat a legnehezebb, a legextrémebb szituációkra képezik ki. Erre nekünk is oda kellett figyelni, hogy soha ne könnyítsük meg a kutya dolgát, tehát egy stabil alájátszást kellett a számára biztosítanunk. Hiszen, ha látja, hogy könnyű prédával van dolga, elbízza magát, akkor a belefektetett munka csorbulni fog. Emelkedik az önbizalma, a munkában pedig kevesebb morállal fog dolgozni. A kutyát elrontani annyit jelent, hogy ne adjunk neki könnyítést, de ne törjük össze és a munkája építő jellegű legyen még képzetlen segédek esetében is. A kutya minden egyes feladatot és szituációt éles helyzetnek él meg, nem tud különbséget tenni a valóság és a tréning között. Így ő folyamatosan maximumon pörög és a kiképzőpályán is úgy dolgozik, mint egy valós helyzetben tenné. Ezért kell nekünk is a lehető legkeményebben és a legjobban odafigyelve a kutyával együtt dolgoznunk - folytatja a parancsnok.

A képzésbe így mindig bele kell vinni valami újdonságot, vagy helyszínt, segédet kell változtatni. Ha mindig csak egy picit rakunk hozzá, már az is fejleszti a kutyát, a mentorok segítségével a kutya terhelhetősége, taníthatósága folytán tovább fejleszthető. Ha nem fejlesztik őket, a kutya számára is rutinná tudnak válni helyzetek, érdektelenné, motiválatlanná válik. Amit ki lehet ésszerű határokon belül hozni a kutyából, azt ki kell hozni - fűzi hozzá Szalai törzsőrmester.

Az értékelést követően elmondhatjuk, hogy mindkét fél maximálisan elégedett volt. A kutyásoknak az egyes lépésekre, míg a csoport a végeredményre helyezte a hangsúlyt. Bár ilyen célból még ők sem hajtottak végre feladatot, nem a „segédelés” volt a kiképzés célja, hanem a stresszküszöb emelése.

A jövőben is megpróbálunk alkalmat teremteni az együttműködésre. 2019-ben már felkértük őket, hogy egy záró gyakorlatnál segédkezzenek. Szeretnénk a későbbiekben, ha a csoporttal mozogna együtt a kutya mind terepen, a kisalegység harcászat részeként, mind pedig beépített területen. Amikor egy kutya integrálódik a csoportba, akkor nagyon sok műveleti eljárást át kell írni, hiszen a kutya egyfajta könnyítést, plusz munkaerőt ad. Ehhez összeszokottság is kell mindkét részről, a kutyának meg kell szoknia nemcsak a csoportot, hanem a lövéseket, robbantást is. A tréningen ezeknek a külső ingereknek is meg kell jelenniük. A kutyával való közös munka a csoport alkalmazhatóságának a palettáját is szélesíti. A kutya azonban nemcsak a sikeres feladat végrehajtást támogatja, hanem ösztönei, ereje, kiképzettsége miatt a jelenléte alapvető kockázat enyhítő tényező - összegez V. I. főhadnagy.

A kiképzés alatt az állomány azért viselt civil ruhát, hogy elkerüljék, hogy a kutya bármikor egyenruhásokra támadjon, ellenségnek tekintse őket.