A kontingens is egy nagy család

Szöveg: Kálinger Roland százados | 2010. december 27. 14:38

Ha nem is a legnagyobb keresztény ünnep a karácsony, de mindenképp a legmeghittebb ünnepünk Jézus születése. Ezzel a mottóval készült a bosznia-hercegovinai Szarajevóban állomásozó MH EUFOR Kontingens hetedik váltása az ünnepekre.

Karácsony ünnepét lázas tervezgetés és készülődés előzte meg, hisz a misszióban nagy a „család" és ennyi családtag programját bizony komoly teljesítmény összehangolni. Arra törekedtünk, hogy minden Szarajevóban szolgáló magyar katona jelen tudjon lenni az ünnepi rendezvényeken.

A század, a többnemzetiségű zászlóalj részeként kora délután kezdte meg az ünneplést, az osztrák és török

bajtársakkal együtt. A zászlóaljparancsnok a közös karácsonyi vacsorával is jobban össze akarta kovácsolni a különböző nyelvű, vallású, kultúrájú katonáit.
A kontingens törzse, a logisztikai szakasz és az EUFOR főparancsnokságon szolgáló egyéni beosztású katonák – köztük Nagy Tibor dandártábornok, az EUFOR misszió parancsnokhelyettese – közösen ünnepeltek.

A délelőtt folyamán a hivatásos és a botcsinálta szakácsok, próbáltak hazai ízekből sok finomságot készíteni a karácsonyi asztalra. Az invitálást sokan elfogadták és a tanácsterem megtelt vendégekkel. A kontingensparancsnok, Gulyás Géza alezredes az ünnepség elején köszöntötte a jelenlévőket és megajándékozta az állományt az EUFOR-7 kontingens érméjével, mely az együvé tartozás jele, és az együtt szolgált idő emléke.

A parancsnok beszéde után a kontingens tábori lelkésze felolvasta a szentírásból a 2000 éves karácsonyi történetet, mely egybegyűjtött minket. „Isten szeretete, mellyel nekünk ajándékozta Fiát, minket is szeretetre, ajándékozásra ösztönöz." – mondta az atya. Ezután megáldotta a karácsonyfát és átadta az ajándékokat, melyek a Soproni Szent György Plébánia, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Soproni csoportja, valamint a Katolikus Tábori Püspökség jóvoltából kerülhettek a fa alá.

A vendégek az asztali áldás után megkóstolták azt a sok finomságot, melyet szorgos kezek alkottak meg. A század tagjai, akik időközben visszatértek az MNBN által adott vacsoráról, a lakókörleteikben felállított karácsonyfa körül gyülekezve, várták az ünnepi megemlékezést. Az érmék is, az ajándékok is gazdára találtak és ha a család közelségét, szeretteik jelenlétét nem is tudtuk pótolni, bízunk benne, hogy egy kis figyelmességgel elviselhetőbbé tettük számukra a karácsony magányát.

Az este folyamán sok személyes ajándékot adtak át egymásnak a katonák. Az elmúlt hónapokban szövődtek olyan barátságok melyek meghatározóak, s ennek kifejezésére, egy apró ajándék megfelelőnek bizonyult.

Késő éjjel, a magyar tábor udvara újra megtelt katonákkal, a karácsonyi zene és a forralt bor illata, töltötte meg a levegőt. Egy kis beszélgetés, zenehallgatás segített ráhangolódni a szabadtéri éjféli misére, a szertartáson Karl Kastenhofer ezredes, osztrák tábori lelkész is részt vett.

Másnap hét bajtársunk életében fontos esemény történt. A karácsony első napján tartott szentmisén hat katona keresztelkedett és első áldozott, egy pedig bérmálkozott.
Az este folyamán a század családias hangulatban, halászlé és kocsonya elfogyasztásával ünnepelte a karácsonyt.

Itt a kontingens egyik katonája fogalmazta meg a legjobban azt, ami már napon óta ott motoszkált mindannyiunk gondolataiban: „…hiányoznak a szeretteink, de végül is, a kontingens is egy nagy család, és a bajtársakkal együtt töltött karácsony is adhat örökre szóló élményeket."