„A közös ünneplés egymás bátorítása a hit megőrzésére”

Zalavár története a 840-es évek elején kezdődött, amikor a területet a morva fejedelemségben kegyvesztetté vált és így menekülésre kényszerült Pribina szláv fejedelem hűbérbirtokul kapta Német Lajos keleti-frank uralkodótól. Pribina székhelyét a Várszigeten építette ki, amit Mocsárvárnak, Mosaburgnak neveztek, s az új, karoling közigazgatás, illetve a keresztény térítés központja lett.

A településen három templom is állt. A térítést irányító salzburgi érsek szentelte fel Pribina magánegyházát, egy másik templomban pedig elhelyezték Hadrianus (Szent Adorján) mártír testét. Az épület alkalmas volt a szent ereklye csodatételében reménykedő zarándokok sokaságának befogadására, akik azután messze földön elterjesztették az új zarándokhely hírét.

A 860-as évek végén Mosaburgba érkeztek Cirill és Metód szláv hittérítők, akik elhozták Szent Kelemennek, Róma harmadik püspökének maradványait, valamint a glagolita írás ismeretét is, amelyet Cirill alakított ki, hogy moráviai térítő munkájuk során szláv nyelven végezhessék az egyházi szertartásokat. Erre a 9. századi időszakra és Európa társ-védőszentjeire, Szent Cirillre és Szent Metódra emlékezett a Szlovák és a Magyar Katonai Ordinariátus Zalaváron.

Berta Tibor dandártábornok, Magyarország katonai ordináriusának levelét Horváth József alezredes, kiemelt tábori lelkész olvasta fel a rendezvényen. A tábori püspök köszöntőjében kiemelte: „Szent Cirill és Szent Metód vezetnek minket Zalavárra, hogy ezen a megszentelt helyen testvéri közösségben lehessünk, mint a Teremtő Atya gyermekei, akik – különbözőségeik ellenére – a tisztelet és az egyetértés nyelvét akarjuk közösen hirdetni. A béke hordozói voltak, elhivatottságuk és eltökéltségük lelki-szellemi támaszaink lehetnek, hiszen a békére való törekvés jelenleg fontosabb, mint valaha. Cirill és Metód arra hívnak bennünket, hogy visszatérjünk az alapokhoz, gazdag hagyományainkhoz, de különösen az igazsághoz és az igazságossághoz. Amikor itt évről évre találkozunk, az egyfajta kinyilvánítása a barátságnak, a megbecsülésnek, a testvériségnek, a békének. A közös ünneplés egymás bátorítása a hit megőrzésére! Szent Cirill és Szent Metód elhozta erre a tájra Jézus Krisztus tanítását, az Atyaisten irgalmas szeretetének igazságát, amely ma is meg tudja mutatni a helyes irányt az olyan kérdésekben, amelyekre nem tudunk a saját erőnkből válaszolni. Cirill és Metód példája arra buzdít, amelyet Rabek püspök úr találóan fogalmazott meg az egyik évben: ne csak csodálói legyünk a szent testvérpárnak, hanem sajátítsuk el az evangélium lelkületét, hogy az élő hit tanújává váljunk, hogy a Krisztusi tanítás mai »glagolita betűivel« – vagyis a hitből fakadó cselekedetekkel tudjuk átadni az igazságot az Egyház hitében. Korunkban nagy feladatunk, hogy Isten Országa jelen lehessen a mai ember életében, a családokban, a társadalomban, a haderőkben, hogy az evangélium fényében megtaláljuk az élet értelmét. Kívánom, hogy Szent Cirill és Szent Metód példája erősítse országaink közös erőfeszítéseit, katonáink előtt legyenek útmutató minták!”

František Rábek szlovák tábori püspök a gyökereinkhez való kapcsolódás fontosságát hangsúlyozta. „Ahogy a fa a magasságban és a mélységben is növekszik és erősíti a gyökereit, úgy az embereknek és a közösségünknek is megvannak a gyökerei, melyekhez kapcsolódnunk kell és belőlük élni, növekedni. Úgy tűnik manapság, hogy kizárólag csak a jelenre koncentrálunk, nem sokat törődünk a jövővel, a múltról pedig megfeledkezünk. Az ilyen hozzáállás pedig sajnálatos következményekkel jár – aki nem érdeklődik a múltja iránt és a nem figyel a jövőjére, abból hiányzik az életbölcsesség, nem inspirálja az elmúlt generációk példája, az megismétli a múlt hibáit” – hangzott el a megemlékezésen.

„Az ok, amiért idejöttünk, az erőfeszítés, hogy megőrizzük és elmélyítsük gyökereinket. Idejönni azt jelenti, hogy emlékezünk rájuk, ihletet kapunk példájukból, tetteikből. Zarándoklatunk ráébreszt bennünket arra, hogy őseink szellemi örökségéből magyar testvéreink is megajándékoztattak, akik erre a területre kerülve rátaláltak egy kultúrára, keresztény hitre, amivel ők is gazdagodtak. Ez a tény az alapja kölcsönös testvériségünknek, különösen keresztényként, tiszteletben tartva a nemzeti különbségeket” – emelte kis a tábori püspök.

Az ünnepi beszédek és koszorúzás után Rábek püspök a jelenlévő szlovák és magyar lelkészekkel szentmisét mutatott be a Szent Adorján-bazilika romjainál.