A legfőbb stratégiai kérdés az olaj és a víz

Mit olvas ki a Líbiáról érkező híradásokból, változhat-e a „papírforma" a kormányerők és a felkelők győzelmi esélyeit tekintve?

A tavasz óta tartó NATO légi műveletek hatására az események menete egyértelmű irányvonalat vett: a Kadhafi-rendszer megbukott. A líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács , az ÁNT tevékenyégének elismerése is megtörtént, hiszen a NATO vezetése már fogadta a tanács vezetőit. Valós hadművelet a Kadhafihoz hű erők részéről már nem feltételezhető, a laktanyák sem harcolnak. Nemzetközi bejelentések szerint folyamatos a Kadhafihoz hű erők átállása a felkelők oldalára. Az ÁNT elnöke például Musztafa Abdel Dzsalil, Kadhafi volt igazságügyi minisztere. Az ellenzék egyik korábbi katonai vezetője pedig az az Abdul Fatah Junesz tábornok volt, aki Kadhafi belügyminisztereként működött. Az más kérdés, hogy őt a saját felkelőtársai egy hónapja kivégezték, nem felejtvén a korábbi ügyeit. A NATO légi akcióinak következtében a Kadhafihoz hű katonai erők elveszítették utánpótlás-raktáraikat és üzemanyag-bázisaikat. Az ország földrajzi elhelyezkedéséből egyébként is az következik, hogy csak a fejlett infrastruktúrával rendelkező északi sávban zajlottak az összecsapások. Líbia egyéb területein harcok nincsenek. A külföldi zsoldosok folyamatosan távoznak az országból, pedig Kadhafitól világviszonylatban is igen magas zsoldot kapnak. Mindent összegezve reális a kép, amit a nemzetközi sajtó bemutat az ottani folyamatokról, címlapon a lázadó erőknek a fővárosba történő benyomulásával.

Nincs már esély arra, hogy a harcok kimenetele megforduljon?

Kadhafi támogatottsága katonai értelemben rendkívül gyenge. A felkelők anyagi-technikai biztosítása és támogatása ezzel szemben stabil. Nem titok, hogy a nyugati országok katonai kiképzőkkel és hadműveleti tanácsokkal segítik a felkelőket. A főbb kérdések ma már nem is annyira a hadműveletek, mint inkább a társadalmi-politikai változások terén fogalmazódnak meg. Nevezetesen, hogy meddig marad szabadon Kadhafi elnök, illetve hogy őt követően milyen társadalmi támogatottságot élvez majd az átmeneti nemzeti tanács, vagyis az ÁNT. A szomszédos országok közül többen – például Tunézia is – már elismerték az ÁNT-t az ország vezető szervezeteként. A líbiai társadalom azonban nem egységes! Jellemző, hogy még az oszmán hódoltság idején három részre – tartományra – kellett az országot felosztani ahhoz, hogy kormányozni lehessen! Gondot okoz, hogy a felkelők jelentős része iszlamista, közöttük al-Kaida tagokkal és szimpatizánsokkal. Maga az ÁNT sem egységes. Nincs ellenzéki elit. Nincs kialakult ellenzéki államigazgatási struktúra és tapasztalat. Igen fontos kérdés, hogy a hadsereg kinek az ellenőrzése alá kerül majd, egy vélhetően megosztott Líbián belül!

Kadhafi egyik fia, Szeif al-Iszlam, akit a felkelők korábban elfogtak, kiszabadult és a harcok folytatására buzdította híveit a fővárosban. A televízió bemutatta, amint nagy ováció közepette integet a lakosságnak, majd beszáll egy autóba és elhajtanak vele. Lehet ennek jelentősége?

Tripoli nagy város és a Kadhafi rendszernek, mint minden rezsimnek, megvoltak illetve megvannak a haszonélvezői. Ők támogatják a Kadhafi fiút, illetve fiúkat, hiszen többen is vannak. Szeif al-Iszlam a második legidősebb fiú. A Nemzetközi Büntetőbíróság kiadatását kéri, mert emberiesség elleni bűncselekményekkel gyanúsítja őt és bűntársait. A hírforrások szerint a rendfenntartó erők, az ő parancsaikra, több száz civilt megöltek, illetve megsebesítettek és börtönbe vetettek. Ügyüket az ENSZ Biztonsági Tanácsa utalta a hágai székhelyű bíróság elé. A főügyész már májusban indítványozta az elfogatóparancs kibocsátását. Nincs jelentősége annak, hogy Szeif al-Iszlam pillanatnyilag éppen szabad. Nyilván majd ismét elfogják. Sokkal nagyobb kérdés, hogy a rezsim bukása után ki birtokolja majd az olaj utáni bevételt, illetve hogyan történik annak elosztása. És persze igen fontos az is, hogy mi lesz annak a fejlesztésnek a sorsa, amely a homok alatt rejlő ásványvíz kinyerésére irányul – illetve a harcok miatt csak irányult, meglehetősen előrehaladott állapotban. Ez a projekt, megfelelő csatornahálózat kiépítésével, lehetővé tenné – illetve, sajnos, csak tette volna –, a líbiai mezőgazdaság önellátó kifejlesztését!

A harcok felborították a munkamenetet?

A harcok mindent felborítottak. A légicsapások következtében megsérült az eddig elkészült csatornahálózat, illetve megsemmisült az a gyár is, amelyben a projekt csőhálózatához a csöveket gyártották. Pedig ez a vállalkozás egész Észak-Afrikában a kitörés mintaprojektje lehetne. Az ENSZ adatai szerint az „Afrika szarva" térségben 13 millió ember éhezik, nem jut vízhez, élelemhez. Miközben a humanitárius konvojok célba juttatását az Al-Shabab terrorista sejt rajtaütései akadályozzák. Az elmúlt félévben kezdték meg Líbiában ennek az ásványvízkincsnek a tényleges feltárását. Szomorú, hogy ennek a létfontosságú vállalkozásnak a tönkretétele is bekövetkezett a harcok során, mert ez növeli majd a hátrányos helyzetű, elszegényedett lakosság szenvedéseit.