„A legjobbat reméljük, de mindig a legrosszabbra készülünk”

A vírus elleni védekezés kezdeteit felidézve Miklovich János ezredes elmondta: már a március 12-én kihirdetett rendkívüli veszélyhelyzetet megelőző napokban felmérte a zászlóalj bevethető létszámát, a szakanyagok mennyiségét, egyszersmind az alakulat képességeit. Igaz, akkor még azt gondolta, hogy csak személygépjárművek, buszok és vezetőik fertőtlenítésére kell majd felkészülniük. Aztán hírét vették a Pesti úti idősek otthonában terjedő fertőzésnek, és április 11-én – az országos tisztifőorvos utasítása szerint – már fel is vonultak a területre, hogy fertőtlenítsék az intézményt. Ezzel kezdődött az a feladatuk, amely során – május második feléig – a zászlóalj katonái összesen 903 szociális otthonban hajtottak végre vegyivédelmi mentesítést. Mint az ezredes fogalmazott, nagy segítséget jelentett számukra a tavaszi időszakban, hogy a Magyar Honvédség önkéntes tartalékosai is nagy létszámban csatlakoztak az idősotthonokban végzett munkálatokhoz és teljesítettek kiválóan. A nyári időszakban volt lehetőségük egy kicsit pihenni és felkészülni az őszre, hiszen – mint azt Miklovich ezredes hozzátette – számítottak arra, hogy az iskolakezdéssel a vírus is új lendületet vesz.

„Miközben az idősotthonok fertőtlenítése sem a nyári hónapokban, sem pedig szeptemberben nem állt le, már az első iskolai hetek tapasztalatai is azt mutatták, hogy rövidesen az oktatási intézmények is sorra kerülnek” – fogalmazott a vegyivédelmi zászlóalj parancsnoka. Az őszi szünet kezdetével – kihasználva, hogy az épületek üresen álltak – összesen 59 tanintézmény fertőtlenítésére kérték fel a Magyar Honvédséget. „E feladat tervezését teljes egészében a zászlóalj végezte, s a tényleges munkálatok zömét is a mi katonáink hajtották végre. Egy idő után beláttuk: a nagy mennyiség és a 10 napos határidő miatt be kell vonnunk más alakulatok alegységeit is” – tette hozzá. A fertőtlenítésre kijelölt intézményeket azok területe szerint osztották el az alakulatok között: az 5400 négyzetméter alatti iskolákat a feladatba utólagosan bevont erők, az ennél nagyobb alapterületű oktatási intézményeket pedig a zászlóalj fertőtlenítette.

Szemben az idősotthonokkal, az iskolák annyi könnyebbséget jelentettek, hogy a végrehajtás ideje alatt senki sem tartózkodott az épületekben – tudtuk meg Miklovich János ezredestől. A szociális intézményekben ugyanis a fertőtlenítés megkezdése előtt gondoskodni kellett a lakók biztonságáról, elhelyezéséről és arról, hogy a lehető legkevesebb kényelmetlenséget okozzák számukra.

Az intézményeket közel 400 munkaóra alatt fertőtlenítette a Magyar Honvédség az őszi szünetben. A feladatban 109 katona vett részt, akik közül 45-en a zászlóaljnál szolgálnak. Ezzel kapcsolatban a parancsnok megjegyezte: a vegyivédelmi mentesítés nem része a katonák alapképességének. Bár az alapkiképzésen érintik a szakterület bizonyos részeit, az iskolák és idősotthonok fertőtlenítésével kapcsolatos „össztudás” még a zászlóalj katonái számára is kihívást jelentett. Magyarázatként elmondta: a katonai vegyivédelmi mentesítés klasszikusan az alegységek szabadtérre történő kitelepülése mellett történik, amely során rendszerint egy alakulat gép- és harcjárműveinek, illetve katonáinak fertőtlenítését végzik el. A mostani feladatok során azonban épp az ellenkezője figyelhető meg: civil épületek külső-belső mentesítése, sokszor bonyolult elrendezésű épületegyüttesekben. Mindezt nehezíti, ha a fertőtlenítendő helyiségek lakóit nem lehet, vagy csak rövid időre lehetséges máshol elhelyezni. Ráadásul a koronavírus-járvány okozta feladatok nem harci jellegű műveletek. Azok jelenlétében, azok otthonában, iskolájában és azokért a személyekért dolgoznak, akik védelmére mindannyian megesküdtek katonai pályájuk elején.

Miklovich János ezredes elárulta: hatalmas kihívásként élte meg, amikor tavasszal feladatul kapták közel ezer idősotthon vegyivédelmi mentesítését, hiszen már a tervezés-szervezés során is látszott, járatlan úton kell ösvényt kitaposniuk, ráadásul egy olyan eljárásrendet megteremtve, ami hosszútávon is fenntartható. „Aztán elkezdtük sorra venni, hogy mi a feladat, s nekünk milyen anyagunk van és mekkora mennyiségben. Meg kellett vizsgálnunk, hogy az mire alkalmazható és azt is, hogy mire kellene alkalmaznunk. Hamar eljutottunk oda, hogy a katonai célokra használt vegyi anyagaink nem alkalmasak a lakókörnyezet fertőtlenítésére és ekkora mennyiségben, mint amit a feladat megkövetel, nem is áll rendelkezésünkre” – világított rá a parancsnok a kezdeti nehézségekre. Hozzátette: így jutottak el végül a MOL által gyártott anyaghoz, amit itthon állítanak elő, így még a legszigorúbb határzár mellett is biztosítható a folyamatos utánpótlás.

A kérdésre, hogy lépésről-lépésre miként kell elképzelni a mentesítést, Miklovich ezredes kifejtette: miután a katonák megérkeznek a helyszínre, szemrevételezést tartanak – ha ez esetleg nem történt volna már meg előzetesen – és meghatározzák, hogy az épület különböző részeiben milyen eszközök, anyagok és eljárások szükségesek a fertőtlenítéshez. „Egyszerű esetben elegendő a DS-5 kézi, vagy a DS-12 háti fertőtlenítő eszköz, más néven a permetező” – mondta, hozzátéve: azokban a helyiségekben, ahol elektronikai eszközök is vannak, az alkoholos anyagok helyett ózongenerátort alkalmaznak.

A fertőtlenítés folyamata a bejárat mentesítésével kezdődik, aztán az épület legmagasabb és a bejárattól legtávolabbi pontjától – tulajdonképpen hátrálva – indulnak meg a katonák, minden szobát, irodát, tantermet és folyosót érintve. Van néhány különleges helyiség – például egy aula vagy egy sportcsarnok hatalmas légtere és belmagassága –, ahol szükséges az úgynevezett hideg, illetve melegködképző eszközök használata a biztos hatás érdekében. A vegyi anyagoknál általában 10-30 perc közötti reakcióidőt kell számolni, azaz ennyi kell ahhoz, hogy a kijuttatott anyag kifejtse vírusölő hatását. Ezt a szellőztetés, majd a végrehajtók és felszereléseik fertőtlenítése követi.

A cél, hogy a felületnek megfelelő mennyiségű fertőtlenítő anyagot kijuttassák, mindezt a lehető legkevesebb veszélyt vállalva. A legtöbbet alkalmazott a 75 százalékos alkoholtartalmú Mol Hygi Flow Rapid felületfertőtlenítő anyag kellő körültekintést igényel. „Minden anyagnál kockázatelemzést hajtottunk végre, felmérve a lényeges kérdéseket, mint például azt, hogy milyen védőfelszerelés szükséges a vírus és a hatóanyag ellen” – húzta alá a parancsnok, hozzátéve: a fertőtlenítés során a 93M védőruházatot és Tyvek szigetelő védőeszközt használják a katonák. Az elemzés alapján határozták meg azt is, hogy egy katona megszakítás nélkül maximum egy órát tölthet a feladat végrehajtásával. De ugyanígy döntöttek arról is, hogy minden épületet áramtalanítani kell a fertőtlenítés megkezdése előtt, mert bár igen kicsi az esélye annak, hogy a kipermetezett alkohol robbanásveszélyessé váljon, az elektromos áram kikapcsolásával még ezt a minimális kockázatot is ki lehet zárni. Ennek persze az is következménye, hogy például a pincékben és az ablaktalan folyosókon hiányozhat a világítás. A fejlámpa ellenére a gázálarc csökkentett látási viszonyokat eredményez, emiatt megint csak a katonák körültekintő munkavégzésére van szükség.

A végrehajtásokat megelőzően az is kiderült, hogy a rendszeresített gázálarcok szűrői - amelyek mérgező harcanyagok nagy méretű molekulái ellen tökéletes védelmet nyújtanak - alkalmatlanok az alkoholos permet szűrésére, ezért azokat speciálisan katasztrófavédelmi célra gyártott típusokkal váltották fel. Az ezredes szerint: szerencsére a katonák tudják, hogy felszerelésük maradéktalan alkalmas erre a feladatra. „Aki járt már valaha a szlovákiai, vagy a szerb éles gyakorlótéren és találkozott éles mérgező harcanyaggal, az megtanult bízni a védőfelszerelésében. Az a katona tudja, hogy a gázálarc megvédi. Ez megadta számukra azt a kellő biztonságérzetet, aminek köszönhetően maximálisan a feladatra tudtak és tudnak koncentrálni” – fogalmazott.

A fertőtlenítésekről megjelenő tudósítások és közösségi médiás megosztások között számtalan olyan hozzászólás volt, amelyek megkérdőjelezték a katonák által alkalmazott eszközöket, például a civil életben is ismert permetező készülékeket és hiányolták a professzionális haditechnikai eszközöket. E vélekedések kapcsán Miklovich ezredes elmondta: a Magyar Honvédség természetesem rendelkezik kifejezetten katonai célra fejlesztett mentesítőeszközökkel, ám azok – kapacitásaik és adottságaik miatt – feleslegesek lettek volna a tavaszi és az őszi munkálatok során „Az egyszerűségre törekszünk: hogyan lehet a leghatékonyabban, a leggyorsabban és a legegyszerűbben végrehajtani a feladatot. E szerint választjuk ki a felszereléseinket az adott feladatra” – húzta alá az ezredes.

Munkájuk gyümölcse pedig az az elismerés, amit mind az Operatív Törzs, mind pedig a társadalom közvetít feléjük. Egy kedves emléket felidézve, Miklovich ezredes egy nyomtatott köszönőlapot mutatott, amit egy idős házaspár az emeleti szobájuk ablakából zsinóron eresztett le a katonáknak. A lapon látható: már csak a nyomtatást követő pillanatokban lettek figyelmesek arra, hogy a végrehajtó katonák között hölgyek is vannak, így gyorsan még kézírással kiegészítették a megszólítást, hogy ne hagyják őket sem a köszönetnyilvánításból.

Bár nem tudni pontosan, hogyan alakul a koronavírus okozta járványhelyzet, az MH 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj emberei felkészültek arra, hogy a jövőben is ellássák a rájuk háruló fertőtlenítési feladatokat. „A legjobbat reméljük, de mindig a legrosszabbra készülünk” – mondta a parancsnok.

A székesfehérvári egység katonák a járványhelyzet idején sem feledkeznek meg arról, hogy vegyivédelmi alakulatok idén ünneplik 70 éves évfordulójukat. A zászlóalj pedig húsz évvel ezelőtt, 2000. november 1-jén alakult meg.