A legkeményebb versenyek hőse

Hogyan kerültél a Magyar Honvédség állományába?

Ismerős volt számomra a katonaélet, mert édesapám hivatásos katona volt és 45 év szolgálati idő után ment el nyugdíjba a légvédelmi hadtest törzsének állományából. Sok környezetünkben élő ismerősünk és barátunk szolgált szintén a Magyar Honvédségben. Már gyerekkorom óta, egészen pontosan 1978-tól tagja vagyok a Veszprémi Honvéd tájfutó egyesületnek, melynek elnöke éveken keresztül édesapám volt. Itt is nagyon sok katonával találkozhattam, mert az itt versenyző sor és hivatásos katona és a családtagjaik együtt jártak a tájfutó versenyekre. Így a sorkatonai szolgálatra történő bevonulásomat követően egy meglehetősen ismerős közegbe kerültem. De nem ez motivált véglegesen a katonai hivatás felé. A közvetlen parancsnokaim gyorsan felismerték bennem a sportot szerető egyént, mivel az alegység és egység bajnokságain már az első időkben jó eredményeket értem el és nagyon gyorsan eljutottam a Magyar Honvédség tornáira. Megéreztem azokat a számomra szimpatikus lehetőségeket, amelyek a honvédségben vannak, tudtam, hogy itt azzal foglalkozhatok, amit nagyon szeretek: a sporttal! Ezért döntöttem úgy, hogy vállalom a katonai hivatást.

Melyek a fő számaid a civil és a katonai versenyeken?

A civil sportban megmaradtam a gyökereknél és a mai napig a tájékozódási futással foglalkozom. Nagyon sok versenyen indulok el és ennek megfelelően a legmagasabb minősítésig, válogatottságig is eljutottam már. A katonai sportokban a futáshoz jobban kapcsolódó sportokat kedvelem, a mezei futást, a katonai háromtusát, de a régi időkből megmaradt járőrbajnokságot is szeretem, és szívesen részt veszek az előzőekhez kötődő MH lőbajnokságokon is, ahol az elmúlt évben szép eredményt, egyéni 2. helyezést értem el.

A katonai sportokon belül van-e valami specialitásod?

Ha jól emlékszem, 1997-től jött be a rendszerbe a Haditorna. Már a legelső alkalommal 25 csapat nevezett, akik közül csak kettőnek, köztük nekünk sikerült a célba érés. Ennek a versenynek a gyökerei a NATO tagállamok tradícióihoz vezethetők vissza, ezért nem lehetett ebben az időszakban már nem foglalkozni ennek a bevezetésével. A Haditorna lényegében hasonlít a járőr versenyekhez, de annál lényegesen nehezebben teljesíthető feladatokat foglal magába és több napig tart. Akkoriban ez a túlélőpróba Közép-Európa legkeményebb ilyen jellegű megpróbáltatásának számított.

Mitől mondható a legkeményebbnek ez a verseny?

Méltó a nevéhez. A résztvevőknek valóban be kell tudni osztaniuk az energiájukat a túléléshez. A csapat minden tagjának egy 25 kilógrammos csomaggal kellett a feladatokat teljesíteni. A feladatok közt volt 60 kilométeres menet akadályokkal nehezített terepen, lövészet, úszó evezős pálya leküzdése, kúszás teljes felszerelésben, kötélpályán való áthaladás, 20 kilométeres éjszakai gyaloglás, szennyezett terepszakaszon való ténykedés… Az egész túra egy nagyon intenzív igénybevétel és rendkívül nehéz fizikai feladat volt.

Kik indultak ezen a versenyen?

Természetesen ez is szerepelt a Magyar Honvédség éves versenynaptárában, de ezekre külön meghívtuk a Belügyminisztérium és egyes külföldi országok különleges alakulatait, akik szívesen el is fogadták az invitálást. A profi résztvevők – kommandósok – ellenére 1998 és 2002 között egymás után háromszor nyertük meg ezt a versenyt. Ma már egyre több külföldi csapat is jelentkezik. 2008 szeptemberében Hollandiában rendezik meg azt a nagyszabású túlélőtornát, ami már világbajnokság kategóriájába fog tartozni. Nagyon szeretnék ezen elindulni, de tudom, hogy itt nehéz lesz említésre méltó eredményt elérni, mert olyan feladatokkal fogok találkozni, amik a nyugati hadseregben szolgálatot teljesítők előtt már rég ismertek.

Mire lehet számítani egy ilyen erőpróbán?

Én úgy gondolom, hogy a tisztes helytállás és a tapasztalatok gyűjtése lehet a cél, mert most egy olyan sajátos helyzetben vagyok, hogy jövőre fogok az életkorom miatt kategóriát váltani. Egy 23-26 éves versenyző a kora miatt biztos, hogy előnyben van velem szemben. Tagadhatatlan, hogy az idő megkoptatja az embert, és ezért fizikálisan kevesebbet tud teljesíteni. Jövőre viszont a senior kategóriában a fiatalok közzé fogok tartozni, és több esélyem lehet egy jó helyezésre. Voltam már hasonló nemzetközi túlélő versenyen, ahol a 400 körüli indulóból a 60. helyezést értem el. De több esetben vetten már részt katonai tájékozódási futó versenyeken is, mint magyar válogatott. A legjobb eredményemet 1998-ban Szentpéterváron értem el, ahol a világbajnoki mezőnyben 260 versenyző közül a 31. egyéni helyezést sikerült megszereznem.

Milyen felkészülést kell ahhoz folytatni, hogy ezeket az eredményeket meg tudd tartani?

Naponta sportolok, az időszaktól és a verseny naptártól függően intenzívebben vagy kevésbé intenzíven edzek. A téli időszakban naponta 2-2,5 órát futok, vagy más mozgással járó tevékenységet folytatok, tavasszal és nyáron több hangsúly helyeződik a versenyszervezésre-versenyzésre, egyéb szolgálati feladatokra és nem utolsó sorban a családomra.
A családod hogy bírja ezeket a kötöttségeket, főleg a versenyekkel járó távolléteket?
A feleségem így ismert meg, tudta, hogy mit jelent nekem a sport, és ezt a kezdetektől elfogadta és támogatta. 2001 óta vagyunk házasok, ő is katona és velem együtt sportol, ezért tisztában van az ezzel járó hátrányokkal. Két gyermekem van: Bence öt, Liza másfél éves. Amikor csak lehet, együtt vagyunk és a család a hétvégi versenyekre is együtt utazik, ezért ezeket a távolléteket a gyerekek egy nagy családi programként élik át.
Úgy tudom, hogy szereted az extrém sportokat is.
Igen, már rég óta vannak olyan kihívások, amelyeket megpróbáltam és a mai napig szívesen csinálok. 1990-óta foglalkozom a hegymászással. Az elmúlt években nagyon sok helyen megfordultam, többek között megmásztam a Mont Blanc-t, a hírhedt svájci Matterhornt, valamint a Kaukázus legmagasabb csúcsát. Álmom az, hogy eljussak a Himalája valamelyik magas hegycsúcsára. Bár most ez a szenvedélyem egy kicsit háttérbe szorult, mert más területeket is célba vettem. Vizsgázott búvár vagyok és ezt a szenvedélyemet az Adrián szoktam kiélni a családommal. Másik új hobbim a siklóernyőzés. Vannak Veszprém környékén olyan helyek, ahol kedvező lehetőségek vannak a siklórepülésre, mert jó termiket lehet kifogni, de rendelkezünk csörlővel és háti motoros eszközzel is.

Milyen terveid vannak az elkövetkező időszakra?

Jönnek sorra a versenyek. Így a nyár elején országosan több olyan verseny van, amely fontos a számomra. Ezzel párhuzamosan jelentős a versenyekkel járó sportszervezési feladat is, mert nem csak mi megyünk versenyezni nekünk is vannak jócskán rendezési kötelezettségeink. A civil Honvéd Kupa nemzetközi rangsoroló 1200 fős tájfutó versenyünkön kívül, amit a Veszprémi Honvéd SE szervez, a Honvédségen belül előttünk áll a Magyar Honvédség lőbajnokságának, az amatőr tájfutó bajnokságának, a kispályás labdarúgó bajnokságának, a siklóernyős bajnokságának megszervezése és lebonyolítása. A elmúlt években mind a versenyzésben, mind a rendezvények megszervezésében jól szerepeltünk, szeretnénk ezért ezt a hagyományt tovább folytatni. Van egy új kezdeményezésünk az egységnél. Hagyományteremtő jelleggel szervezünk már 3. éve egy versenyt, aminek az „54-esek kihívása" nevet adtuk. Ez a régi Haditornához kicsit hasonlító 2×54 kilométeres túlélő próbát jelenti, téli és nyári fordulóval. Az 54-es szám az egység nevében szereplő számból jött. A jövőt megalapozva elkezdtem a Pécsi Egyetemen tanulni, mert a várt katonai beosztásomnak megfelelő iskolai végzettséget kívánok szerezni és ez is nagy kihívás, mert közben nem akarom feladni az álmaimat, a sportot.