A „levegő lovagja”, aki emberségesen küzdött

Ittebei Kiss József 1896. január 26-án született, Pozsonyban. Tizennyolc éves volt, amikor önként döntött úgy, hogy katonának áll. Pályája alatt lehetősége lett volna leszerelni, ugyanis a pozsonyi 72. gyalogezred bakájaként megsebesült a keleti fronton. Azonban mindvégig kitartott elhatározása mellett, amely szerint hazáját szolgálja. 1915-ben áthelyezését kérte a császári és királyi légierőhöz és folytatta a kiképzést. 1918-ban szintén megsebesült, amikor három olasz vadászgéppel vívott légiharcban haslövés érte. Miután teljesen felépült, tovább folytatta katonai pályafutását, ekkor már vadászrepülő-pilótaként, az 55. vadászszázad kötelékében, amellyel régi álma vált valóra.

Szolgálata alatt kiváló eredményeket ért el: tizenkilenc igazolt légi győzelmet szerzett, emellett háromszor kapott arany vitézségi érmet, négy alkalommal I. osztályú ezüst vitézségi érmet, öt alkalommal II. osztályú ezüst vitézségi érmet, háromszor bronz vitézségi érmet, valamint viselte a Károly csapatkeresztet. Sikerei mellett jellemével is kiérdemelte bajtársai és ellenfelei tiszteletét, ugyanis az ellenséget nem kívánta megölni, csupán arra törekedett, hogy harcképtelenné tegye, illetve leszállásra kényszerítse őket. Több alkalommal is bevetette az általa kidolgozott módszert: váratlanul csapott le a felhők feletti magasságból, és az ellenséges gép elé leadott lövésekkel kényszerítette a pilótát arra, hogy oda repüljön, ahová ő vezeti. Tizenkilenc győzelméből kilenc alkalommal az ellenfél élve, sértetlenül tért vissza a földre. Már életében legendás történetek övezték személyét, még riválisai is a „levegő lovagjának” nevezték.

Utolsó alkalommal 1918. május 24-én emelkedett a levegőbe. Aznap az olaszországi Pergine településen állomásozott. A Cizmon folyó völgye fölött angol Sopwith gépek támadtak rá és két társára. Kiváló manőverekkel siklott mögéjük, két ellenfele gépére tüzet is nyitott, azonban géppuskája egy sorozatlövés után meghibásodott. Repülőgépével lebukott a mélybe, de ellenfelei utána eredtek és mindenhova követték. Túlerőben voltak, így sikerült kilőniük a gépet. Ittebei Kiss József mindössze huszonkét évesen hősi halált halt. A kinevezéséről szóló császári parancsot 1918. május 27-én, temetése napján küldték meg, ennek értelmében 1918. május 20-i hatállyal hadnaggyá léptették elő.

Nevét 2005 májusa óta viseli a szolnoki laktanya.