A megalakulástól napjainkig

A hadügyminiszter rendeletére 1919. február 4-én alakult meg a Magyar Katonai Térképészeti Csoport. Ez a dátum számít a katonai térképészet megalakulásának, s a katonai térképészek a mai napig ehhez kötik fegyvernemi napjukat.

A Katonai Térképészeti Csoport legsürgősebb feladata az úgynevezett harmadik katonai felmérésből megörökölt 30–40 éves térképek megújítása, kiadása lett. A szervezet tagjai már 1920 nyarán megkezdték az 1:25 000 méretarányú térképek helyszíni helyesbítését. A távlati elgondolás szerint 10–15 év alatt kívánták biztosítani a katonai és polgári térképigények kielégítését. Ennek érdekében a legkorszerűbbnek ismert légi fényképes térképezés eljárásait kívánták meghonosítani.

Alig egy évtizeddel később az intézet modern eszközökkel rendelkező, a legfejlettebb eljárásokat alkalmazó intézménnyé vált. A látványos fejlesztési eredményeket egyre nagyobb terjedelmű térképező munkálatok követték. Megkezdték az ország területének új felmérését 1:25 000 méretarányban fotótopográfiai módszerekkel. Ezzel párhuzamosan sorozatban adták ki az új 1:75 000, 1:200 000 és 1:750 000 méretarányú katonai térképek színes nyomatait is.

Az 1930-as évek végének politikai-katonai eseményei közvetlenül is érintették a katonatérképészek tevékenységét. Az élesedő feszültség, majd a területi változások előtérbe állították a katonai feladatokat, előbb a visszacsatolt területek térképezésére, majd a hadba lépést követően a hadműveleti területek térképellátására kellett összpontosítani. Az erőfeszítések eredményeként a hadsereg ellátására évenként több mint kétmillió térképnyomat készült. A front közeledtével a katonatérképészek egyre közvetlenebbül vették ki részüket a háborús cselekményekből. Végrehajtották a hazai területek térképeinek gyors helyesbítését 1:50 000 méretarányban, de részt vettek egyes erődítési munkálatokban is.

A második világháborút követően, 1947-ben kezdték meg a térképek nyomását. A szakemberek bekapcsolódtak a határkijelölési munkákba is, majd 1950-ben napirendre került az 1:25 000 méretarányú térképek helyesbítése, a hiányzó szelvények pótlása is. Ezzel párhuzamosan pedig az új – a Szovjetunióban használt – térképező rendszerre tértek át. A helyesbítéssel megoldódtak a legégetőbb térképellátási gondok, de a távolabbi cél az ország egész területére új, fotótopográfiai módszerrel előállított térképmű létrehozása volt. Erre 1953 és 1959 között került sor. 

A katonai térképészek 1960-tól 1979-ig részt vettek az 1:10 000-es állami alaptérképek készítésében is. A munkálatok során mintegy ezer térképszelvényt mértek fel. Ezt követően ismét sor került az 1:25 000-es térképek megújítására és helyesbítésére.

A nyolcvanas években megkezdődött a térképészet korszakváltása. Ennek lényege a mai, jól bevált analóg térképezési gyakorlatból átmenet egy új, a számítástechnikai alkalmazásra épülő, sokoldalú szolgáltatásra képes térinformatikai rendszer megvalósításába. Mindennek alapja a műholdfelvételek felhasználása, GPS-mérések végzése és feldolgozása, a számítástechnika, a digitális képfeldolgozás és a térinformatikai adatbázisok (topográfiai, kartográfiai, katonaföldrajzi) alkalmazása az adatok rögzítésében, feldolgozásában és szolgáltatásában.

E folyamat a mai napig tart, hiszen a katonatérképészek, ahogy a régmúltban, úgy az elmúlt években is tették a dolgukat: készítették a térképeket, állították elő a téradatot, vagy geoinformációs anyagot a hazai katonai és polgári igények, valamint a nemzetközi elvárások figyelembe vételével. 

(Köszönet a cikk elkészítésében nyújtott segítségért Tóth László okleveles mérnök ezredesnek, az MH Geoinformációs Szolgálat főnökének.)

Fotó: Galovtsik Gábor és archív