A minőség diadala a mennyiség felett

A küldetésalapú vezetés egy olyan vezetési filozófia, amely a központosított szándékot a decentralizált végrehajtással ötvözi, valamint elősegíti a fegyelmezett kezdeményezőkészséget, a cselekvés szabadságát és gyorsaságát. Az alárendeltek – megértve a parancsnok szándékát – a saját feladataikat és az összefüggéseket is látják, és értik, hogy milyen hatást kell elérniük és miért. Ezután a rájuk ruházott cselekvési szabadságon belül eldöntik, hogyan valósítják meg legjobban a feladataikat. A parancsnok a szándék, a célok megadására és a tevékenység koordinált kontrolljára összpontosít. Ujházy ezredest elsősorban arról kérdeztük, hogy miképp lehet a régi attitűdöket megváltoztatni a sikeres hadviselés érdekében.

Miben rejlik a küldetésalapú vezetés titka?

Szun-ce ókori kínai író, filozófus és hadvezér már A háború művészete című hadtudományi munkájában megírta: ha látod az utat, ne várj parancsra, cselekedj! A küldetésalapú vezetés, nézetem szerint, a minőség diadala a mennyiség felett, fejlett vezetési filozófia. A hadtörténelem olyan példák gazdag tárháza, amikor egy létszámában kisebb és kevésbé felszerelt haderő győzedelmeskedni tudott egy nagyobb létszámú, jobb eszközökkel rendelkező felett, mivel képzettebb, motiváltabb emberi erőforrással és szakmailag felkészültebb vezetéssel rendelkezett. Ezek a történelmi példák többnyire a küldetésalapú vezetéshez köthetők. A német haderő a második világháború kezdetén, illetve az izraeli haderő ékes példa rá. Elkötelezett és megfelelően kiválasztott vezetők kellenek hozzá. Szerencsére, a minisztérium és a vezérkar is felismerte a paradigmaváltás szükségességét a Magyar Honvédségben.

Hogyan fogtak hozzá a megvalósításhoz?

Minden mély változás az oktatás megreformálásával kezdődik. Az általam vezetett tanszék már évek óta beemelte az oktatásba a küldetésalapú vezetést. Meghatározó lépés volt dr. Lippai Péter dandártábornok úr dékáni kinevezése, aki kiemelkedő szaktekintély ezen a területen és elkötelezett hirdetője ennek a vezetési filozófiának, doktori disszertációját is ebből védte még 2010-ben. Az ő hozzáállása megalapozza a kar gyakorlatát, ami reményeink szerint lesugárzik máshová is. Elvárás, hogy a tisztképzés ebbe az irányba forduljon és még jobb vezetőket képezzünk, akik ezzel a szemlélettel képesek vezetni.

A gyakorlatban ez milyen változásokkal jár?

Abban általában egyetértés van, hogy a mai értelemben vett küldetésalapú vezetés először a porosz haderőben jelent meg általános vezetési filozófiaként. Itt történt meg először, hogy a teljes haderő valamennyi szintjét áthatotta a küldetésalapú vezetés. Arra tudok utalni, hogy a küldetésalapú vezetés meghonosítása egy rendszerszintű átalakítás eredménye volt, nem pedig egy elszigetelt reformé. Mindez egybeesett egy nagy volumenű átalakítással, egy olyan átfogó reformfolyamattal, amely az egész országot érintette a közigazgatástól a mezőgazdaságon keresztül az iparig és az oktatásig. Ekkor zajlott például a jobbágyság felszámolása is. Az első világháborút követően, a versailles-i békeszerződésben – egyebek mellett – a német haderő létszámát is korlátozták, ahogy a magyarét is Trianonban. Németország ezt követően csupán százezer fős haderőt tarthatott fenn. Ez is indokolta, hogy a mennyiség felől még jobban a minőség irányába mozduljanak el. Szinte a legapróbb részletekig elkezdték tovább mélyíteni a küldetésalapú vezetésszemlélet feltételeit, áthatva a szervezeti működés valamennyi elemét. Megértették, hogy egy minőségalapú vezetési filozófiát csak minőségi humánerőforrással, elsősorban minőségi vezetőkkel lehet elérni, ezért kiemelt figyelmet fordítottak a leendő tisztek kiválasztására. Mindezekből jól kivehető, hogy a teljes haderő valamennyi vezetési szintjét át kell, hogy hassa ez a vezetési filozófia, ha azt szeretnénk, hogy valóban eredményes legyen az átalakítás.

Ellentmondásos önálló döntést hozni egy alapvetően hierarchikus rendszerben…

A küldetésalapú vezetési filozófia abból indul ki, hogy a háború eredendően kaotikus, és minden erőfeszítés ellenére „egyetlen műveleti terv sem terjed ki bizonyossággal a fő ellenséges erőkkel való első találkozáson túl”. Nem lehet mindent előre megtervezni. Ezért olyan vezetési filozófiára van szükség, amely nem törekszik tökéletes rendre, sőt elfogadja a káoszban rejlő lehetőségeket, valamint módot ad az alárendelteknek a váratlanul adódó lehetőségek gyors kiaknázására. Mivel az esetek többségében az alárendeltek több információval rendelkeznek az adott helyzetről a terepen, ezért gyorsabb és jobb döntéseket tudnak hozni. Ehhez persze előfeltétel a minőségi humánerőforrás.

Mondana egy történelmi és egy modern példát a küldetésalapú vezetésre?

Talán a legklasszikusabb példa, ahogy a németek legyőzték Franciaországot a második világháború elején. A németek nagyarányú vezetési fölényben voltak és annak ellenére győztek, hogy a franciák létszámban és eszközben jobban álltak. Megértették, hogy egy minőségalapú vezetési filozófiát csak minőségi humánerőforrással, elsősorban minőségi vezetőkkel lehet elérni, ezért kiemelt figyelmet fordítottak a leendő tisztek kiválasztására. Abból indultak ki, ha megfelelő alapanyaggal dolgoznak, akkor könnyebben elérik a célt. A csiszolatlan gyémántot csak csiszolni kell, de a kavicsot hiába csiszolják, az továbbra is csak kavics marad. A következetes vezetői kiválasztás és szocializáció részeként, úgynevezett értékelő központokat hoztak létre. Első körben beazonosították, hogy mely kompetenciákra van szüksége egy tisztnek, majd többnapos eljárás keretében katonai vezetők, pszichológusok és egyéb szakemberek segítségével felmérték a jelölteket. A módszer részét tesztek, gyakorlati feladatok és katonai szervezetek bevonásával kialakított életszerű tevékenységek is képezték. A pályázókat nyomás alá helyezték, hogy minél árnyaltabb képet alkothassanak a stresszhelyzetben várható teljesítményükről. A német haderő részben így jutott el a küldetésalapú vezetés legkiforrottabb formájáig. Modern példák? Az összes arab–izraeli háború ilyen. A másik oldal mennyiségi előnye dacára, Izrael győzedelmeskedni tudott a hatalmas vezetési fölénye miatt.

Ön szerint a paradigmaváltás már érzékelhető az itthoni katonai gondolkodásban?

Lassan, de elindult valami. Amikor 1988-tól elkezdtünk először ENSZ, majd egyéb békeműveletekben részt venni, a felsővezetés egy része ezt szükséges rossznak tekintette. Mára ez egy teljesen bevett és pozitív gyakorlattá vált. Számos magyar katona rendelkezik ma már nemzetközi tapasztalattal. Rengeteg ember megfordult olyan környezetben, ami komoly szakmai visszacsatolást jelent. Nem kevesen dolgozhattak együtt küldetésalapú vezetést preferáló szövetséges haderőkkel. Ez sokat adott az általános szemléletváltozásához, de mint tudjuk, az állami struktúrák olyan lassan mozdulnak, mint a nagy hajók.

Melyik haderő tud leggyorsabban adaptálódni a változásokhoz?

Elsősorban azok a haderők, amelyek folyamatos éles visszacsatolásban részesülnek és megvan bennük az intellektuális háttér az adaptációhoz. Kedvenc példám az Egyesült Királyság hadereje. A britek hadtörténelme meglehetősen nagy múltra tekint vissza. Különösen a 17. század óta gyakorol összetett, jelentős hatást az egyetemes történelemre. A Brit Birodalom a 19. században volt hatalma csúcsán. Ekkor a Föld felszínének több mint egynegyede a fennhatósága alatt állt. A két világháborúnak köszönhetően a múlt század első felében az Egyesült Királyság ereje jelentősen megfogyatkozott. A század második félében pedig gyarmatbirodalma is szétesett. Ennek megfelelően újrapozicionálta magát és egy modern, virágzó európai nemzetté vált. Viszont – múltjukból adódóan – az a fajta expedíciós tevekénység, amiről idehaza egyre többet beszélünk, a briteknél több száz éve napi rutin. Számunkra külön figyelemre méltó, hogy a brit haderő már a hidegháború idején is tevékenyen részt vett nem háborús műveletekben (a hidegháború utáni NATO-terminológia szerint válságreagáló műveletekben). Ezek sorában kiemelkedik az észak-írországi tevékenysége. Az észak-írországi szolgálat egy teljes katonanemzedéket érintett. Mindezek mentén, a saját kárukon keresztül (is) fejlesztették tovább magukat. Az a tapasztalat, ha nincs visszacsatolás, görgetjük magunk előtt a régi hibákat. Ahogy az egyént, úgy a haderőt is az teszi sikeressé, ha éles visszacsatolás révén meg tud újulni, alkalmazkodni tud a változásokhoz. Egyebek mellett, az ehhez szükséges kereteket is biztosítja a küldetésalapú vezetési filozófia.