A nap, amely döntően változtatta meg a világot

Dr. Töll László emlékbeszédében felidézte: az Osztrák-Magyar Monarchia 1914. július 28-án üzent hadat Szerbiának, egy hónappal azután, hogy Gavrilo Princip boszniai szerb nacionalista meggyilkolta a Szarajevóba látogató osztrák-magyar trónörököst, Ferenc Ferdinánd főherceget. „Négy év, három hónap, két hét, több mint ezerötszáz nap” – summázta a háború időtartamát a miniszteri biztos, aki történészként úgy tartja, hogy minden „ősrossznak”, amelyet a 20. századból származtatunk vagy abban megéltünk, az első világháború a forrása. „Kitörésekor ükapáink boldogan, szinte dalolva mentek a háborúba mindegyik oldalon, arra számítva, hogy dicsőség vár rájuk, és megtorolhatják régi sérelmeiket, de egészen mást kaptak helyette” – tette hozzá, kiemelve, hogy a második világháború és a hidegháború eredője is az 1918-ban véget ért világégésben keresendő.

Hangsúlyozta: az európai nagy háborúban becslések szerint 15-22 millió ember vesztette életét, és az első olyan ütközetsorozatként vonult be a történelembe, amelyben már többeket öltek meg a fegyverek, mint a háborút kísérő járványok.

Az első világháború elképzelhetetlen szenvedést zúdított a katonákra, a békés boldog időket felváltó háborús korszak még a hátországok életét is drasztikusan átalakította, ezért a száztíz évvel ezelőtti július 28-ára az európai történelem egyik legjelentősebb és legnegatívabb napjaként emlékezünk – fogalmazott a miniszteri biztos. Az 1914-18 közötti hadi események legnagyobb bűne az volt, hogy az emberélet értéktelenségét hitette el, ami „lehetőséget teremtett arra, hogy új rezsimek nőjenek ki az európai kultúra gyökeréből, mindennél nagyobb pusztulást hozva ránk”. A háború természetéből fakadóan Janus-arcú, így arról a dicsőségről is érdemes szólni, hogy a hadviselő felek olyan vitézségről tettek tanúbizonyságot, amelyre azelőtt soha nem volt példa – emlékeztetett.

A rendezvény végén Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter nevében dr. Töll László és Szűcs Lóránd dandártábornok, a HM Miniszteri Titkárság vezetője, dr. Böröndi Gábor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke nevében pedig Mudra József ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár parancsnoka helyezett el koszorút az Ismeretlen katona emlékművénél.

„Büszkeség, hogy a külföldi hagyományőrzőknek és a turistáknak is megmutathattuk, hogy Magyarországon olyan hagyományőrzés működik, amely példaként állítható más országok számára is. A rendezvény nem tud önerőből megvalósulni, ezért a sikerünkhöz nagyban hozzájárul a Honvédelmi Minisztérium támogatása” – mondta portálunknak a programot szervező Babák László nyugállományú ezredes, a Centenáriumi Hadtörténeti Egyesület elnöke.

Húsz katonai hagyományőrző szervezet egységes ruházattal, felszereléssel és fegyverzettel vett részt a programon. „Százhatvankét magyar és hatvanegy külföldi résztvevőnk van, az egyéb segítő munkatársaink kilencven főt jelentenek. Ausztria, Németország, Olaszország, Franciaország, Bulgária, Lengyelország és egykori ellenfelünk, Románia itt van velünk, a cári Oroszországot pedig magyar katonai hagyományőrzők rendkívül magas színvonalon mutatják be. Az Amerikai Egyesült Államokból egy bajtársunk érkezett, aki elkészítette Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok egyenruháját, ráadásul kiköpött mása is” – mondta a nyugállományú ezredes. A michigani katonai vezető 1919. október 5-én megakadályozta, hogy a megszálló román csapatok kifosszák a Magyar Nemzeti Múzeumot, ezért szobra áll az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége előtt.

A hagyományőrző katonák gőzmozdonnyal mentek át a Vasúttörténeti parkból a Nyugati pályaudvarra, ahonnan rendőri felvezetéssel és katonazenészekkel kiegészülve menetoszlopban vonultak át a Vajdahunyadvárhoz, ahol az érdeklődők megszemlélhették a korabeli fegyvereket, az egykori hősök személyes tárgyait.

A magyar hagyományőrzés alapjait volt és jelenlegi hivatásos katonák teremtették meg, de általában egyetemisták csatlakoznak hozzánk – fogalmazott Babák László. „Segítünk a pályára irányításban is, így már több olyan bajtársunk is van, aki a Ludovika Akadémián végzi felsőfokú tanulmányait” – tette hozzá.

„Engem a történelem, de azon belül is a hadtörténelem iránti szeretetem, érdeklődésem vonzott ebbe a hobbiba, még gimnazista koromban. Számos egyéb oka lehet annak, ha valaki csatlakozni szeretne egy hagyományőrző csapathoz, például az újrajátszott kor kultúrája, életszínvonala, vagy pusztán az, hogy szeretne olyan interaktív sportot űzni, mint amilyen a vívás a középkorosoknál” – magyarázta Lantos Bence, aki egy 14-15. századot megelevenítő hagyományőrző társulathoz, valamint az amerikai 101-es ejtőernyős hadosztályt „életre keltő” szervezethez csatlakozott. „Nagyon felemelő látni, hogy különböző nemzetek egyenruháit viselő hagyományőrzők vannak ezen a rendezvényen, mert a különböző nemzetek másképp emlékeznek meg a nagy háborúról, továbbá más aspektusokat tarthatnak fontosnak” – értékelte a történelem-angol szakos tanár.