A rabszolgák felszabadítója
Szöveg: Demeter Ferenc | 2008. november 5. 15:47Abraham Lincoln, az észak-amerikai Egyesült –Államok 16. elnöke volt az, aki aláírta a rabszolgák felszabadításáról szóló elnöki kiáltványt. 145 év telt el, hogy az afro-amerikaiak a rabszolgaságtól eljutottak a Fehér Házba, az elnöki székig.
Lincolnt az 1860-ban megalakuló Republikánus Párt november 6-i chicagói
nagygyűlésén jelölik elnöknek, aki ezt követően megnyeri a
választásokat. Õ volt az, aki republikánus politikusok közül elsőként
költözhetett be a Fehér Házba.
Elnökké választását követően a déli államok sorra léptek ki a szövetségből, mert köztudott volt, hogy Lincoln politikai pályafutása során mindig élesen ellenezte a rabszolgatartást. Lincoln ugyanis felismerte, hogy az amerikai gazdaság fejlődését hátráltatja a nagy tömegű, ingyenes élőmunka alkalmazása. A déli államok polgárai ezt a felfogást nem támogatták, mert sértette a gazdasági érdekeiket. A problémát gyökerében akarták megszüntetni és ezért 1986. februárjában merényletet kísérelnek meg az elnököt szállító vonat ellen. A terv lelepleződött, az elnöki beiktatás március 4-én rendben megtörtént. Az elnököt fenyegető veszély ezzel nem szűnt meg, ezért a hivatalban lévő elnökök közül Lincolnnak volt elsőként hivatásos katonai védelme és nem csak egy jelképes kíséret vigyázott a testi épségére.
Egy héttel később az észak-amerikai Egyesült-Államokról leszakadt déli államok megalakították a Konföderációt. 1861. április 12-én megrohanták Sumter-erődöt és ezzel kitört az 1865-ig tartó amerikai polgárháború. Lincolnt a polgárháború eseményei vezették el ahhoz a meggyőződéséhez, hogy a rabszolgaság eltörlése nélkül tartós békére nem számíthatnak a kontinensen. Ennek a meggyőződésének ad hangot az 1862. szeptember 1-én kelt nyilatkozatában. Ezt 1863. január 1-e követte, amikor aláírta az emancipációról szóló kiáltványát, amelyben szabadnak nyilvánította az északiak által elfoglalt déli területeken élő rabszolgákat.
1865. április 14-én este a washingtoni Ford színház páholyában, egy John Wilkes Booth nevű színész pisztollyal rálőtt az elnökre. Lincoln másnap reggel nyolc órakor belehalt a sérüléseibe. Merénylőjét tizenegy nappal később menekülés közben lőtték le.
Lincoln egyike volt a filozofikus gondolkodású politikusoknak. Õ világított rá arra, hogy egy nemzet nem lehet egyik részében rabszolgatartó és másik részében szabad. Lincoln mondta ki először, hogy ez a demokratikusnak mondott kormányzat nem tudta biztosítani valamennyi állampolgára számára az alapvető emberi jogokat és a szabadságot. Megértette az emberekkel, hogy a többség diktatúrája is lehet pusztító.
Hét évig volt képviselő az illinois-i parlamentben, majd 1847-ben egyetlen whing képviselőként bekerült a washingtoni törvényhozásba is. Rossz nyelvek szerint a különleges aktivitását az okozta, hogy egy kiállhatatlan természetű felesége volt és Lincoln azért vetette bele magát a munkába, hogy minél kevesebbet legyen otthon.
