A szabadságharc nagy csatái
2007. január 1. 0:00A Zrínyi Kiadó Nagy csaták című új sorozatának nyitó kötete, Hermann Róbert Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái című munkája a XI. nemzetközi könyvfesztivál egyik sikerkönyve lett. A neves hadtörténész új könyve nem a forradalom és szabadságharc története, hadikrónikája. A szerző “csupán” arra vállalkozott, hogy bemutassa a szabadságharc legjelentősebb csatáit, ütközeteit, és ezáltal a magyar hadtörténelem egyik legdicsőségesebb időszakát idézze fel a mai olvasó számára.
Hermann Róbert a hiánypótló, szép kiállítású új könyvében a hadszíntér és a közlekedési lehetőségek ismertetése után a szemben álló haderőket mutatja be, majd ezt követi a szabadságharc 11 csatájának és 28 ütközetének leírása. A könyvet olvasva a pákozdi csatától Nagyszeben bevételéig, a branyiszkói ütközettől a segesvári csatáig a szerző jóvoltából szinte megelevenedik a történelem. A megelevenítést szolgálják a térképek, a korabeli vagy későbbi metszetek, litográfiák, festmények, a fennmaradt jelentésekből és visszaemlékezésekből közölt részletek.
A szolnoki ütközet felidézésénél például leírja a szerző, hogy az összecsapás fordulópontja akkor volt, amikor Damjanich csapatait a vasúti indóháznál megállította az osztrák. “A zászlóalj dobosa azonban a reggeli pálinkaosztásnál kétszer állt sorba, és olyannyira feltámadt benne a bátorság, hogy odakiáltott parancsnokának: »én nem retirálok, én verem a sturmot«; mire a zászlóalj szuronyszegezve szemből megrohanta és elfoglalta az ágyúkat." – olvashatjuk az ütközet rövid krónikájában.
Nos, ezeknek a sokszor apróságnak tűnő részleteknek a felidézésével vagy az ütközeteket irányító katonai vezetők jellemrajzával, az összecsapások tanulságait elemző levélidézetekkel a szerző még közelebb hozza a szabadságharc nagy csatáit, amelyek sajnos nem mindig végződtek győzelemmel.
A szerző az ausztriai levéltári kutatásai alapján minden egyes felidézett összecsapás után közli a legfontosabb statisztikai adatokat: a szemben álló erők létszámát és a veszteségeket. Megtudjuk például, hogy Buda bevételénél a császári csapatok 4914 katonájából 582 meghalt, 178 megsebesült, 4204 pedig fogoly lett. A magyar emberveszteség összesen 500 halott és 316 sebesült volt. A kötetből megtudjuk azt is, hogy a csaták jelentősége és a veszteségek mérete nem feltétlenül állt arányban egymással. A pákozdi csatában például a bevetett erők vesztesége nem érte el az egy százalékot, míg a kisebb jelentőségű móri ütközetben a magyarok közel harminc százaléka esett fogságba (a halottak száma itt is elenyésző volt).
A gazdagon illusztrált könyv végén az olvasó válogatott bibliográfiát talál a felhasznált fontosabb forráskiadványokról és tanulmányokról. Bizonyára sokan gyarapítják majd könyvtárukat ezzel a szép kiállítású Zrínyi-könyvvel.
A szolnoki ütközet felidézésénél például leírja a szerző, hogy az összecsapás fordulópontja akkor volt, amikor Damjanich csapatait a vasúti indóháznál megállította az osztrák. “A zászlóalj dobosa azonban a reggeli pálinkaosztásnál kétszer állt sorba, és olyannyira feltámadt benne a bátorság, hogy odakiáltott parancsnokának: »én nem retirálok, én verem a sturmot«; mire a zászlóalj szuronyszegezve szemből megrohanta és elfoglalta az ágyúkat." – olvashatjuk az ütközet rövid krónikájában.
Nos, ezeknek a sokszor apróságnak tűnő részleteknek a felidézésével vagy az ütközeteket irányító katonai vezetők jellemrajzával, az összecsapások tanulságait elemző levélidézetekkel a szerző még közelebb hozza a szabadságharc nagy csatáit, amelyek sajnos nem mindig végződtek győzelemmel.
A szerző az ausztriai levéltári kutatásai alapján minden egyes felidézett összecsapás után közli a legfontosabb statisztikai adatokat: a szemben álló erők létszámát és a veszteségeket. Megtudjuk például, hogy Buda bevételénél a császári csapatok 4914 katonájából 582 meghalt, 178 megsebesült, 4204 pedig fogoly lett. A magyar emberveszteség összesen 500 halott és 316 sebesült volt. A kötetből megtudjuk azt is, hogy a csaták jelentősége és a veszteségek mérete nem feltétlenül állt arányban egymással. A pákozdi csatában például a bevetett erők vesztesége nem érte el az egy százalékot, míg a kisebb jelentőségű móri ütközetben a magyarok közel harminc százaléka esett fogságba (a halottak száma itt is elenyésző volt).
A gazdagon illusztrált könyv végén az olvasó válogatott bibliográfiát talál a felhasznált fontosabb forráskiadványokról és tanulmányokról. Bizonyára sokan gyarapítják majd könyvtárukat ezzel a szép kiállítású Zrínyi-könyvvel.
2004-04-28
