A szerződés, amely sosem léphetett életbe
Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2011. június 18. 6:53Harminckét évvel ezelőtt, 1979. június 15-én írták alá Bécsben a szuperhatalmak vezetői a SALT II. szerződést, amely azonban a Washington és Moszkva között megrendült bizalom miatt végül sosem léphetett életbe.
Az Egyesült Államok és a Szovjetunió 1969 második felében kezdett tárgyalni az interkontinentális nukleáris hadászati támadórakéták (intercontinental ballistic missiles, röviden ICBM) és az ezek elhárítására irányuló rendszerek (anti-ballistic missiles, ABM) kiépítésének keretek közé szorításáról. Az egyezkedés első kézzelfogható eredménye az 1972. május 26-án aláírt SALT I. (Strategic Arms Limitation Talks – tárgyalások a hadászati fegyverek korlátozásáról) szerződés volt, amely a második világháború végére kialakult globális erőegyensúly megtartását célozta.
A SALT I-gyel megkezdődött folyamat szerves részeként 1974-ben Gerald Ford amerikai elnök folytatta a Richard Nixon által megkezdett tárgyalásokat Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkárral a további nukleáris enyhülés érdekében. A két szuperhatalom 2400-ban maximálta a hadászati fegyverhordozó eszközök számát – nem arányos megoszlásban –, a többtöltetű robbanófejek célba juttatására alkalmas hordozókét pedig 1320-ban. Ez az egyezmény képezte az 1979-ben Bécsben aláírt SALT II. alapját, amit szovjet részről újfent Brezsnyev, amerikai oldalról pedig már a demokrata Jimmy Carter szignált kézjegyével Bécsben. Érdekesség, hogy az ünnepélyes találkozó keretében a második világháború óta először találkoztak egymással a két szuperhatalom védelmi miniszterei Harold Brown és Dmitrij Usztyinov személyében.
Habár a felek elkötelezettsége komoly volt, a SALT II végül sosem léphetett hatályba: Carter kabinetjére odahaza óriási nyomás nehezedett, mivel számos erős politikai érdekérvényesítő képességgel rendelkező lobbicsoport az Egyesült Államok érdekeit veszélyeztetőnek ítélte a szerződésbe foglaltakat. Miután Moszkva 1979 karácsonya után bevonult Afganisztánba, az utolsó kapu is bezárult: 1980. január 3-án Carter végül azt kérte a Szenátustól, hogy ne ratifikálja az egyezményt.
A nukleáris enyhülést célzó dokumentumok sora csupán 1991-ben folytatódhatott a START I szerződés megkötésével, amely a Strategic Arms Reduction Treaty (Stratégiai Fegyvereket Korlátozó Egyezmény) tárgyalássorozatra tett pontot.