A Vörös Hadsereg Frakció vezetőinek kollektív öngyilkossága

A kilencvenes évek végén a Vörös Hadsereg Frakció Németország legnagyobb terrorszervezete volt, melynek gyökerei az 1960-as évek diák mozgalmaihoz vezethetők vissza. Ezekben az években a fennálló hatalom ellen fellépő diák szerveztek a vietnami háború befejezését követelték. Másrészről sok fiatal elfogadta Herbert Marcuse tanítását, aki a világforradalom szükségességének elméletét hirdette. Marcuse szerint a munkásság a jóléti társadalmakban elvesztette forradalmi vezető szerepét, ezért azt az értelmiségnek kell átvennie. Elmélete azért is tudott a diákok között hívekre találni, mert ez volt az első olyan nemzedék, aki nem szenvedte meg a háborút, de nagyon kritikusan szemlélte a helyi háborúkat és azok következményeit.

A szervezet 1967-ben alakult meg. Az iráni sah nyugat-berlini látogatása alkalmával nagy tüntetések robbantak ki, mivel a diákok szemében a sah a diktatúra jelképe volt. A rendőrség a tömeg közé lőtt és halálosan megsebesítették az egyik tüntető diákot. Ez tovább fokozta a fiatalok ellenállását a hatalom ellen. A Vörös Hadsereg Frakció is azért alakult meg, hogy felvegye a harcot a rendőrállammal. Alapítója Hort Mahler ügyvéd volt, de a vezetést hamarosan átvette Andreas Baader és élettársa Gudrun Ensslin.

Õk azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy 1968 májusában Frankfurtban két áruházat is felgyújtottak, hogy mozgósítsák a velük együtt gondolkodókat. Letartóztatásukat követően enyhe büntetést kaptak. A börtönbe többször meglátogatta őket egy gazdag családból származó baloldali újságíró, Ulrike Meinhof, akit meggyőztek arról, hogy a toll helyett a pokolgép hatásosabb fegyver a hatalom elleni harcban. Baadert egy fegyveres csoport szabadította ki a börtönből.

A frakció az 1970-es évek elejétől nyíltan a fegyveres ellenállást választotta. Fő célpontjaik a NATO objektumok, a rendőrség épületei, bankok, ipari konszernek voltak. A városi gerilla harcokban megtorló akciókat kezdeményeztek az általuk igazságtalannak tartott politikai irányvonalakkal – például az akkor zajló vietnami és a palesztin háborúk – szemben. Ekkor a csoport kemény magja mintegy 60 fiatalból állt és kb. 2 ezer szimpatizáns segítette a cselekmények végrehajtását.

1972-ben a Németországban állomásozó 7. amerikai hadsereg objektumait vették célba és többek között robbantást hajtottak végre a frankfurti amerikai tiszti kaszinóban.

A rendőrség még ebben az évben nagyszabású hajszát indított a szervezet tagjai ellen és ennek eredményeként a vezetőiket elfogták. A rendőrség ekkor úgy gondolta, hogy ezzel vége a terroristák tevékenységének. 1975-ben, amikor megkezdődött a vezetők elleni per, egy újabb generáció mutatkozott be. Terroristák szállták meg a stockholmi német nagykövetséget és a fogságba esett társaik elengedését követelték. A csoportok annyira fanatikusak voltak, hogy az anti-terrorista egységek támadása esetén mindent feláldozva még az elfoglalt épületet is felrobbantották.

1976-ban Ulrike Meinhof öngyilkos lett. Erre válaszul a terroristák ebben az évben minden korábbit felülmúló támadássorozatot hajtottak végre. Többek között megölték Buback főállamügyészt is.

1977-ben a saját keresztlánya segítségével megölték Ponto bankárt, aki egyike volt a legbefolyásosabb üzletembereknek és komoly szerepet játszott a nemzetközi pénzügyi életben. Szintén még ebben az évben elrabolták Schleynert a Német Gyáriparosok Országos Szövetségének az elnökét, hogy kicseréljék Baaderékra. A tárgyalások közben egy palesztin terrorcsoport, amely már korábban is szövetségesük volt, eltérítette a Lufthansa egyik járatát Mogadishu repülőterére. A már nemzetközivé váló konfliktust a helyszínre érkező német kommandósok oldották meg, akik a gépeltérítőket lelőve kiszabadították az utasokat.

Aznap este Beader és élettársa látva, hogy nincs reményük a szabadulásra, a mai napig tisztázatlan körülmények között öngyilkosságot követtek el.

A Vörös Hadsereg Frakció 1982-ben új célként a globalizációt hirdette meg és az összefogást más országok fegyveres csoportjaival, de a támadások száma a felhívásuk ellenére tovább csökkent. 1986-ban egy újabb letartóztatási hullám során szinte a teljes szervezetet felszámolták.