Advent, a várakozás időszaka (2.)

Szöveg: Dr. Horváth Pál dandártábornok | 2010. december 12. 17:56

A biztatások, örök időkre szóló igazságot mondanak ki: egy nemzetet, vagy egy embert bármennyire meg lehet taposni öntudatában, bármennyire ki lehet zsákmányolni a kiszolgáltatottat, bármennyire meg lehet fosztani büszkeségétől, egy dolgot mégsem tud senki elvenni, a reményt, a várakozást, a vágyakozást egy olyan kor, vagy ember iránt, aki elhozza majd, a sötétségbe a világosságot, a gyászolók lelkébe a mosolyt és a derűt, az elnyomottaknak pedig az elveszített méltóságot

A nép is ezt várta valamikor Ézsaiás hangján a Messiástól, de ezt várta a nép Keresztelő Szent János kiáltó hangján, az eljövendő Úrtól.

A várakozás és vágyakozás vissza-visszatér bennünk is az Advent napjaiban. Mert nemzetünk hasonló szenvedésen ment keresztül, és a szenvedések az egyszerű embereké is. Lépten-nyomon meghurcolták magyarságunkat, jelképeinket, úton-útfélen meglopták zsebünket és bizalmunkat, és mindennapi becsületes munkánk alig elég a túléléshez, míg hazugság, csalás és lopás eszközeivel egyesek vagyonokat halmoztak maguknak. Sokszor mindenünket elveszettnek hisszük, de egyet soha nem fognak tőlünk elvenni a reményt, a várakozást, a vágyakozást, hogy mindazt, ami elveszett és fontos egyszer, egy csoda folytán visszanyerhetjük!

Ézsaiás és Keresztelő Szent János másként látta ezt a csodát. Ézsaiás próféta egy királyt várt, kinek uralkodása helyreállítja a földi világban az igazságosság, a becsület, a tisztaság sárba taposott értékeit. Keresztelő Szent János pedig egy olyan erős Urat, aki tűzzel és Szentlélekkel keresztel, és szétválasztja a boldogságra szánt igazakat a pusztulásra ítélt bűnösöktől. Az ilyen várakozásban élve egyikük sem ismerte fel Isten prófétáját a szelídhangú, az egyszerű, a szeretetet és megbocsátást hirdető Jézus Krisztust.

A karácsony közeledtével ezért bennünk is égetően kiált fel egy másik gondolat, hogy ne szaladjunk el életünk értelme, a remélt nagy csodája mellett anélkül, hogy észrevennénk azt. Mert a karácsony megvalósíthatja ezt a csodát, mert majd a megszülető Jézus felelni tud kérdéseinkre, és Isten felé mutatott útjával ki tud vezetni bennünket életünk keserű pillanataiból. Nem ad kezünkbe lágyabb kenyeret, nem emeli meg fizetésünket, nem kínál hatalmat és vagyont, de a béke és a szeretet üzenetével ráébreszt bennünket arra, hogy életünk célja és értelme a mi Atyánkhoz, a béke és szeretet Istenéhez való közeledésünk.

Jézus kegyelmi eljövetele jelenti majd azt a bizonyosságot, hogy az imádság, a liturgia és a szentségek által Jézus folyamatosan eljön és segít, biztat, megerősít, soha nem hagyja magára azt, aki találkozni vágyik vele. A karácsonyi születés misztériuma újjászülhet bennünket, mert Jézus az eljövendő a mi életünkben, és mást nem is kell várjunk. Adja Isten, hogy az adventi út végén rátaláljunk a karácsony ragyogó fényében.

(Vége)

Kapcsolódó cikk:
Advent, a várakozás időszaka (1.)