Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Hadüzenet az Egyesült Államoknak

Szöveg: Szűcs László |  2010. december 12. 15:53

Hatvankilenc évvel ezelőtt, 1941. december 12-én üzent hadat Magyarország az Amerikai Egyesült Államoknak, amelyet Bárdossy László miniszterelnök közölt az amerikai nagykövettel. A hadüzenetet a tengerentúlon nem igazán vették komolyan. Az eset kapcsán a mai napig több anekdota is benne él a köztudatban.

„- Magyarország ugye köztársaság?
– Nem uram, királyság.
– Akkor van királyuk?
– Nincs, tengernagyunk van.


– Akkor van flottájuk?
– Nincs, mivel nincs tengerünk.
– Van valami követelésük?
– Igen.

– Amerikával szemben?
– Nem.
– Angliával szemben?
– Nem.

– Oroszországgal szemben?
– Nem.
– Hát akkor kivel szemben vannak követeléseik?
– Romániával szemben.
– Akkor Romániának is hadat fognak üzenni?
– Nem, uram. Szövetségesek vagyunk."

A fenti beszélgetés, a „szájhagyomány" szerint, a washingtoni külügy illetékese és a magyar ügyvivő között zajlott le 1941. december 12-én. A pesti emberek előszeretettel adták tovább egymásnak ezt a párbeszédet, holott több, a hadüzenettel foglalkozó történész megállapította, hogy soha nem hangzott el.

Mindenesetre a dialógusból is jól kiviláglik a magyar hadüzenet komikus, vagy inkább tragikomikus volta. Nem véletlen, hogy a Fehér Házban nem is aratott túl nagy vihart a magyarok bejelentése, s az amerikaiak nem igyekeztek viszonozni. Az Egyesült Államok csak fél évvel később, 1942. június 5-én üzent hadat Magyarországnak. Ugyanakkor, amikor Bulgáriának és Romániának is.

Arról is sokat vitatkoztak az elmúlt évtizedekben a történészek, hogy mi késztette a magyar vezetést a hadüzenet átadására. Amit tudni lehet, hogy hazánk a német és olasz szövetségesek iránti gesztusként üzent hadat az Amerikai Egyesült Államoknak, alig öt nappal azután, hogy a Pearl Harbor-i támadást követően az USA is belépett az akkor már több mint két éve zajló, véres második világháborúba.

A magyar döntést Roosevelt elnök nem vette túl komolyan, csak hónapokkal később terjesztette a Kongresszus elé. Romsics Ignác történész szerint az Egyesült Államok „ugyanis hazánkat és a szomszédos országokat is a náci Németország olyan vazallusainak tekintette, amelyekben a kormányok szava és politikája nem tükrözi a lakosság többségének véleményét."

Bárdossy László, magyar miniszterelnök1941. december 11-én, egy rendkívüli minisztertanácsi ülésen jelentette be, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal szemben két lehetőséget lát, az egyik a diplomáciai kapcsolatok megszakítása, a másik pedig a hadüzenet. Ezt hallva Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és még néhányan tiltakozásukat fejezték ki, éppen ezért megállapodtak abban, hogy olyan szöveget fogalmaznak, amely tényszerűen ugyan nem mondja ki a hadüzenetet, de szükség esetén úgy is értelmezhető.

Bárdossy a döntésről másnap tájékoztatta az Amerikai Egyesült Államok budapesti követét Herbert Claiborne Pellt, aki ezt követően állítólag megkérdezte a magyar miniszterelnököt: „ez a háborút jelenti?" Bárdossy határozott nemmel válaszolt.

Német és olasz nyomásra a magyar miniszterelnök december 13-án szóban közölte a nagykövettel, hogy a nyilatkozat mégis a hadiállapotot jelenti. Pell ezt a formát nem fogadta el, így Bárdossy még az este jegyzékben jelezte az USA követségének: „az USA, másfelől a Német Birodalom, Olaszország és Japán között fennálló háborús állapotot Magyarországgal szemben is fennállónak tekinti."

A két ország közötti tényleges harci érintkezésre egészen 1943. október 24-ig várni kellet. Az amerikai légierő bombázói ekkor dobtak első alkalommal élesített bombákat magyar földre. Később kiderült, hogy ez még csak úgynevezett „kényszervetés" volt, az amerikai gépnek meg kellett szabadulnia a bombaterhétől. Az első, amerikai célzott támadás 1944. április 3-án érte Budapestet. Amelyet aztán még több száz követett…

Fotó: Archív