Aki a világűrből is látta Magyarországot

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) adott otthont a magyar űrrepülés harmincadik évfordulójának tiszteletére rendezett megemlékezésnek május 26-án délelőtt. A rendezvényt a patinás épület dísztermében tartották, ahol a résztvevők elsőként Laskay Zsuzsa vonósnégyesének rövid koncertjét hallgathatták meg. Az első magyar űrhajóst, valamint a meghívottakat és a vendégeket Dr. Németh Tamás akadémikus köszöntötte.

Az MTA főtitkára elmondta: harminc év telt el az első magyar űrrepülés óta, amely fél emberöltő. Ez idő alatt hihetetlen változás zajlott le a Földön, s minél inkább előrébb megyünk az időben, annál jobban felértékelődnek a múlt teljesítményei. Természetesen így van ez az első magyar űrrepüléssel is.

A főtitkár hangsúlyozta: az akadémia szívesen ad helyet az ilyen rendezvényeknek, hiszen a tudományos eredmények csak akkor igaziak, ha azok segítik az emberiség előrelépését. Márpedig az űrkutatás nagyon sok tudományterület eredményeit ötvözi.

Megnyitójában Farkas Bertalan nyá. dandártábornok kiemelte, az az esemény, ami vele 1980. május 26. és június 3. között történt a magyar történelem egyik nagyon fontos fejezete. Az egykori űrhajós ezt követően megköszönte mindazok segítségét, akik közreműködtek abban, hogy eljuthatott a Csillagvárosba, az évekig tartó felkészülésre, majd utána a világűrbe. Hiszen ez nem mindenkinek adatott meg.

Az első magyar asztronauta megnyitójában külön köszöntötte a megemlékezésre érkezett űrhajósokat, köztük Valerij Kubaszovot, akivel a Szojuz–36 fedélzetén elhagyta a Földet, Alekszej Leonovot, aki az Interkozmosz programban résztvevő külföldi űrhajós-jelöltek felkészítéséért felelt és Magyari Bélát, aki társa volt a kiképzés két éve alatt. A kiképzett, ám az űrbe fel nem jutott űrhajós nevének felhangzása után percekig zúgott a taps az MTA dísztermében.

– Minden űrben járt asztronauta sorszámot, én voltam a kilencvennegyedik, aki ilyen sorszámot átvehetett – mondta Farkas Bertalan, hozzátéve: a mai napon, már kora reggel óta folyamatosan cseng a telefonja. Ûrhajós barátai hívják a világ minden tájáról, hogy gratuláljanak neki űrrepülése harmincadik évfordulója alkalmából. Emellett az is megható – emelte ki a nyugállományú tábornok –, hogy a rendezvényre a világ számos országából, például Oroszországból, Lengyelországból, Bulgáriából és Görögországból is érkeztek, hogy együtt emlékezzenek vele a három évtizeddel ezelőtt történtekre.

Kovács Kálmán, korábbi informatikai és hírközlési miniszter, a Magyar Ûrkutatási Tanács elnöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy közhely, de a mai világban már nagyon sok minden csak a világűr segítségével működik. Például az űrben keringő eszközük nélkül nem lenne banki átutalás, telefonkapcsolat, és műsorszolgáltatás sem.

– Egy olyan kis ország, mint Magyarország számára csak akkori Interkozmosz program adott lehetőséget arra, hogy képviselőjét a világűrbe küldje – mondta Kovács Kálmán, hozzátéve: azok a kutatások, amelyeket Farkas Bertalan és társai az űrben végrehajtottak, nagyon fontos eredményeket hoztak Magyarország és természetesen az űrhajózás számára is. Hiszen az akkor kipróbált eszközök, valamint azok továbbfejlesztett változatai ma is megtalálhatók a nemzetközi űrállomáson.

A megemlékezésen felszólalt Valerij Kubaszov is, aki a Szojuz–36 űrhajó fedélzetén Farkas Bertalan társa volt. Kiemelte: az Interkozmosz programot a Szovjetunió azért hozta létre, hogy a kisebb országok űrhajósai is eljuthassanak a világűrbe. Az űrutazás ugyanis nagyon drága volt, s abban az időben csak a nagyhatalmak, vagyis a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok engedhették meg maguknak.

Kubaszov elmondta: több mint harminc esztendővel ezelőtt, a kiképzés során Farkas Bertalan és Magyari Béla Csillagvárosban többször is felhívták magukra a figyelmet, s nemcsak azért, mert jól fociztak, hanem azért is, mert jól elsajátították a feladataikat, s tökéletesen felkészültek az űrutazásra.

– Mindketten készen álltak a repülésre, de az űrhajóba csak egy ember fért el, s úgy alakult, hogy Béla lett az, akinek a földön kellett maradnia – mondta az egykori szovjet űrhajós, majd arról beszélt, hogy a Szojuz–36 már néhány perccel a kilövés után Föld körüli pályára állt, 24 órán belül pedig összekapcsolódott a Szaljut–6 űrállomással, így megkezdhették a számukra előírt tudományos kísérleteket.

Berci szabadidejében a Földet figyelte, látni akarta Magyarországot és Budapestet, hogy hazaérve elmondhassa, az űrből látta hazáját – emlékezett az egykori szovjet űrhajós. Ekkor született meg Farkas Bertalan legendás mondata, a mostani megemlékezés mottója: „soha le nem írható, talán el sem képzelhető, az az érzés, amit akkor éreztem, amikor megláttam Magyarországot."

Alekszej Leonov, aki az Interkozmosz programban a külföldi űrhajósok felkészítéséért felelős parancsnok volt, hozzászólásában hangsúlyozta: Farkas Bertalan űrutazása a mai napig nagyon fontos az egész magyar nép számára. Jól mutatja ezt az is, hogy a harmincadik évforduló alkalmából rendezett ünnepségre az ország egyik legjelentősebb épületében kerül sor.

– Amit harminc éve csináltunk, azt nem véletlenül tettük. Hiszen a Szojuz-Apollo program után létrehozott Interkozmosz program arra volt hivatott, hogy számottevő űrkutatási projekteket hajtson végre – mondta Leonov, hozzátéve: parancsnokként hihetetlen felelősséggel kellett megbirkóznia, de ez sikerült, így a programban részt vevő minden ország képviselője eljuthatott a világűrbe.

Alekszej Leonov szerint mindig nagyon fontos és komoly döntés volt, hogy melyik jelöltből lehet űrhajós, s emiatt minden ország maga döntött arról, hogy ki repülhet. Így volt ez természetesen Magyarországon is, ahonnan Farkas Bertalan és Magyari Béla érkezett Csillagvárosba. Két jó vadászpilóta, akik MiG–21-es vadászrepülőgéppel, éjjel-nappal, a legbonyolultabb időjárási körülmények között is képesek voltak repülni. S mivel fizikai állapotuk is jó volt, így hamar az űrhajósok családjában találták magukat – emlékezett Leonov, aki felszólalása végén egy MiG–27-es vadászrepülőgép arannyal futtatott makettjét adta át a megilletődött Farkas Bertalannak.

A megemlékezésen természetesen a másik magyar kiképzett űrhajós, Magyari Béla is felszólalt. Mint elmondta, az elmúlt harminc esztendőre visszagondolva leginkább az maradt meg benne, amikor a döntésre vártak, hogy melyikük repül majd. Az eredményt természetesen már az állami bizottság döntésének kihirdetése előtt is tudni lehetett, így amikor végre hivatalos lett a Szojuz–36 személyzetének listája, már nem egy tartalék űrhajósként, hanem egy igazi, büszke magyarként léphetett oda Farkas Bertalanhoz gratulálni és az utazáshoz sok sikert kívánni.

– Én most innen is szeretném megköszönni Csillagváros minden dolgozójának, hogy annak idején megtanítottak minket erre a csodálatos szakmára – mondta zárásként Magyari Béla.

Kapcsolódó írás:
30 éve járt először magyar az űrben

Fotó: Szűcs László