Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Aki először látta a Földet 300 kilométeres magasságból

Szöveg: Demeter Ferenc |  2009. március 6. 7:44

Március 9-én lenne 75 éves Jurij Gagarin, aki 27 évesen vált világhíressé a világ első űrhajósaként, majd 35 évesen egy gyakorlórepülés során, a mai napig vitatott körülmények között balesetet szenvedett és elhunyt.

Gagarin 1934. március 9-én született, egy Szmolenszk melletti kis faluban, Lusinóban. Fiatal gyermekként élte meg a második világháborút és ekkor voltak a repüléssel kapcsolatos első élményei. Szemtanúja volt egy orosz YAK harci repülőgép kényszerleszállásának, a falujukhoz közeli mezőn. A gép légi harcból tartott hazafelé, de a szárnyát több lövés érte. Nagy élményt jelentett számára az, amikor a pilóták a kitüntetésekkel teli egyenruhájukban kiszálltak a repülőgépből. Később így emlékezett erre az eseményre: „Azonnal megértettük, milyen nagy árat kell fizetni a háborús kitüntetésekért. Mi fiúk valamennyien bátor és jóképű pilóták akartunk lenni. Különös érzést tapasztalhattunk meg, amit korábban még soha nem éltünk át." Gagarin, egy négy évfolyamos technikumot végzett Szaratovban, amikor az utolsó évében beiratkozott a helyi munkásfiatalok városi repülő klubjába. Egyedül először 1955-ben repült, de nagyon jó érzéke volt a repüléshez, ezért a repülés irányítók gyakran dicsérték a sima földet érései miatt. Ekkor döntött úgy, hogy a repülést választja hivatásának. Oktatója, Matyanov tanácsára belépett a Szovjet Légierő kötelékébe és Orenburgba ment, ahol MÍG -típusú repülőgépre képezték ki vadászpilótának. Itt, az iskola egyik táncmulatságán ismerkedett meg későbbi feleségével Gorjacsevával.

Gagarin 23 évesen, 1957 novemberében első osztályú minősítéssel, főhadnagyi rendfokozattal, magas katonai kitüntetéssel végezte el az iskolát és még ezen a napon az új tiszti egyenruhájában feleségül vette Válját. Kezdő szolgálati helye a sarkvidéken volt, ahol az első repült óráit a sarki fény világában teljesítette. 1959-ben háromezer társával együtt jelentkezett, az akkor beinduló űrhajós felkészítésre. Gagarin, a családjával Csillagvárosba költözött, ahol megkezdődtek az egyre szigorúbb tesztek és vizsgák. Először bekerült a száz legjobb közé, majd a felkészítést vezetők húszra és végül hatra redukálták le a lehetséges űrhajósok számát.

A szovjet hírügynökség 1961. április 12-én tette közzé, hogy a kazahsztáni Bajkonurban, helyi idő szerint 9 óra 8 perckor, Jurij Alekszevics Gagarint a Vosztok-1 űrhajóval fellőtték az űrbe. Az űrhajó 108 perc alatt, orbitális pályán, 302 kilométeres magasságban, 1800 mérföld/órás sebességgel, egyszer kerülte meg a földet, majd 10 óra 55 perckor Szaratov környékén ért földet. Ellentétes információk vannak azzal kapcsolatban, hogy miért pont Gagarin volt az első űrhajós. Az bizonyos, hogy az utolsó napokra ketten maradtak. Kellett egy jól kiképzett tartalék, aki ha kell az utolsó pillanatban belép a másik helyett és pontosan végig csinálja az előírt feladatokat. A tartalék, German Tyitov beöltözve kísérte el Gagarint az űrhajóig. Több forrás szerint, a végleges döntést csak reggel mondták meg, míg más forrásból az olvasható ki, hogy Gagarin ezt már napokkal előtte tudta és a felesége, a helyzetet nehezen élte meg, mert nagyon féltette a férjét.

Az űrrepülést követően Gagarin személye a világon középpontba került. A szovjet politikai vezetés Gagarint, két lábon járó propagandafegyvernek tekintette, beutaztatta vele az egész világot. A nagyon egyszerű és a megnyilvánulásaiban közvetlen ember mindenütt rokonszenvet keltett. Államfők fogadták, rengeteg kitüntetést, elismerést kapott. A külföldi útjai után személyével kapcsolatban számos biztonsági intézkedést tettek. Öt évre eltiltották minden veszélyes tevékenységtől, egyedül sehova nem mehetett, még autót sem vezethetett, pedig nagyon szerette a merész kivitelezésű, gyors autókat. Előbb a szovjet űrhajósok egységének parancsnoka, majd az űrhajósokat kiképzőközpont, parancsnokhelyettesévé nevezték ki. 1966-tól kapcsolódott be az új Szojuz űrhajók legénységének kiképzési programjába és dublőre volt a végzetes balesetet szenvedett Vlagyimir Komarovnak.

1968. februárban repülőmérnöki diplomát szerzett és ekkor engedélyezték neki, hogy ismét vadászgéppel repüljön. 1968. március 27-én Gagarin és az oktatója Vlagyimir Serjogin a közép-oroszországi Kirzah városka mellett, egy MiG-15 UTI vadászrepülőgéppel, gyakorló repülésre szálltak fel. Ekkor történt a baleset, melyben mindkét pilóta életét vesztette. A gép roncsait begyűjtötték és a hivatalos vizsgálat lezárását követően, egy légmentes konténerbe helyezték el, amit a mai napig nem engedélyeztek felnyitni. 2007 áprilisában többen kérték a konténer felnyitását, mivel a mai technológiák alkalmazásával pontosabban meg lehetne állapítani a baleset okát. A Kremlből ezt a kérdést hamar lezártnak tekintették, nem engedélyezték a konténer tartalmának átvizsgálását.

Akkoriban a szerencsétlenség okának megállapítására kormánybizottságot hoztak létre, amelyben húsznál több feltételezést vizsgáltak meg, de egyiket sem tudták egyértelműen bizonyítani. Végül a legvalószínűbbnek azt tartották, hogy a gép egy meteorológiai ballonnal ütközött össze, ezért zuhant le. Húsz évvel később újra megvizsgálták a körülményeket és más megállapításra jutottak. A jelenleg elfogadott változat szerint egy másik gép okozta turbolencia miatt, a MÍG-15 pörgésbe ment át és ebből már nem tudták kivenni a repülőgépet.

A balesetet illetően a közvéleményben természetesen voltak más variációk is. Ilyen volt például az a teória, amelyik szerint a KGB tette el láb alól, mert túl sokat tudott a Szojuz-1 sorozatos műszaki meghibásodásairól: Gagarin állítólag kérte a kilövés elhalasztását és emiatt Brezsnyevhez is elment. Egy másik nézet szerint egy szerencsétlen űrkísérlet áldozata lett, csak ezt nem merték nyilvánosságra hozni. Voltak, akik azt vélték tudni, hogy földönkívüliek rabolták el az űrhajóst, de mások szerint személyesen Brezsnyevnek állt útjában hatalmas népszerűsége miatt.

Gagarin emlékére néhány dolog még ma is élő hagyomány. A start előtti este hozzá hasonló módon a Fehér nap a sivatag felett című filmet nézik meg az orosz űrhajósok. Közvetlenül az indulás előtt, a kilövőálláshoz félúton, az űrruhában könnyítenek magukon az asztronauták. Itt még arra is ügyelni kell, hogy a busz hátsó kerekét célozzák meg: e szokás alól sem a külföldiek, sem a hölgyek sem kivételek.