Amatőr történészek bukkantak rá az első világháborúban élve eltemetett német katonákra

A Winterberg-alagút egyik bejárata (kép forrása: Wikimedia Commons)

Elfeledett tömegsír

A groteszk eset 1917 tavaszán, a második aisne-i csata néven ismert összecsapás során történt, amikor a franciák vissza kívánták szorítani a németeket. Az alagútban ragadt katonák a badeni 111. tartalékos gyalogezredhez tartoztak.

A háború után azonban sem a német, sem a francia fél nem mutatott különösebb érdeklődést a Winterberg-alagút felkutatása és az emberi maradványok kiemelése iránt, így pontos helyét azóta sem ismerte a történettudomány – amíg Alain Malinowski és fia el nem határozták, hogy megkeresik.

Az amatőr történész rendszeresen járta a vincennes-i várban fenntartott hadilevéltárat, és 15 éven keresztül gyűjtötte a használható térképeket, fogolykihallgatási jegyzőkönyveket, és más leírásokat. 2009-ben végül egy olyan térképre bukkant, amely úgy tűnt, az alagút pontos helyét jelölte meg.

„Éreztem” – mesélte Malinowski akkor, „tudtam, hogy közel járok. Tudtam, hogy az alagút ott van valahol a lábam alatt.” Meglepetésére azonban sem a francia, sem a német hatóságok továbbra sem mutattak érdeklődést az alagút feltárása iránt. Így 2020-ban Alain Malinowski és fia, Pierre maguk álltak neki az ásatásnak – és meg is találták a Winterberg-alagút bejáratát.

A kép bal szélén az alagút egyik bejárata (kép forrása: Wikimedia Commons)

„Olyan volt, mint Pompeji” – mondta az ásatás egyik résztvevője. „Semmi sem lett elmozdítva.” A páros néhány ismerős segítségével több száz gázálarctartó hengert, két géppuskát, egy puskát, egy riadóharangot, és két ember maradványait találta meg. Ezután visszatemették a lyukat, és bejelentették a felfedezést a hatóságoknak, akik azonban tíz hónap után sem tettek semmit az ügyben, így Malinowski úgy döntött, a sajtóhoz fordul.

A hatóságok számára kellemetlen

Habár egyelőre senki sem tette be a lábát az alagútba, annyi bizonyos, hogy ez több száz német katona végső nyughelye, akiket egy francia zárótűz elevenen temetett a föld alá 1917. május 4-én. A tüzérségi lövedékek berobbantották az alagútban lévő német lőszerraktárat, és a járat összeomlott. A következő hat nap során azok, akiket a robbanások nem öltek meg azonnal, megfulladtak az oxigénhiánytól, vagy öngyilkosak lettek. Valódi csodának tekinthető, hogy volt három katona, aki életben maradt, és akiket ki tudtak menteni.

Ahogy egyikük, Kurt Fisser írta: „Mindenki vízért kiáltozott, de hiába. A Halál nevetett betakarításán, és a Halál állt őrt a barikádon, hogy senki se menekülhessen. Egyesek a mentésről deliráltak, mások vízért. Egy bajtársam mellettem feküdt a földön, és elcsukló hanggal károgott, hogy valaki töltse meg neki a pisztolyát.” „Ezek földművelők, fodrászok, banki alkalmazottak voltak, akik önként jöttek megvívni ezt a háborút, majd oly módon haltak meg, amelyet mi felfogni sem tudunk” – mondta Pierre Malinowski.

Németországban gyakran nevezik „elfeledett háborúnak” az első világháborút. Jól illusztrálja ezt a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség (VDK) szóvivője, Diane Tempel-Barnett nyilatkozata az alagút ügyében: „Őszintén szólva nem vagyunk túl lelkesek a felfedezés miatt. Sőt, ezt az egészet igen szerencsétlennek tarjuk.”

Mindazonáltal az apa-fia páros tevékenysége lépéskényszerbe hozta mind a francia, mind a német hatóságokat, hogy nyilvánosan elgondolkodjanak a katonák maradványainak feltárásán. Történészeknek már sikerült kapcsolatba lépniük kilenc, a Winterberg-alagútban nyugvó katona leszármazottaival.

A bejárat éjszakai feltárása (kép forrása: Wikimedia Commons)

Habár a francia hatóságok szerint Malinowskiék törvényt sértettek a történelmi csatatér megbolygatásával, Pierre kitart amellett, hogy ez volt a helyes cselekedet. Reméli, hogy a hatóságok úgy döntenek, tisztességesen eltemetik a holtakat. Úgy gondolja, a katonák mellett személyes tárgyaik is elő fognak kerülni, mivel a harcok során ez az alagút volt egyben a szálláshelyük is. Szerinte „úgy fognak előkerülni, mint a múmiák, bőrük, hajuk és egyenruháik épek lesznek.” Ahogy eddig, most is megtagadta a fotókat a sajtótól, a holtak iránti tiszteletre hivatkozva.

„Minden katonának lesz egy története” – zárta mondandóját Pierre Malinowski, „ez lesz a valaha volt legnagyobb emberi emlékanyag-felfedezés az első világháborúból.”