Átélhetővé kell tenni a katonai örökséget

Négy év szünet után, de régi ismerősként tért vissza a Honvédelmi Minisztériumba. Mennyiben kezdett hozzá másképp a parlamenti államtitkári feladatokhoz a korábbiakhoz képest, miben változtattak a szemléletmódján a Külügyi és Külgazdasági Minisztériumban töltött évek?

Biztosan változott a tárca is, és változtam én is, hiszen eltelt négy esztendő, és majdnem tíz, mióta először parlamenti államtitkár lettem itt, a Honvédelmi Minisztériumban 2012 októberében. Utána, 2014-ben újból Székesfehérvár országgyűlési képviselőjének választottak. Onnan indul minden, hogy Fehérvár országgyűlési képviselője vagyok 2010 óta, immár a negyedik ciklusban. Büszkék vagyunk a városra és arra, hogy része van a negyedik kétharmadban: az országgyűlési képviselői körzetben való győzelem teremti meg a parlamenti többséget, és utóbbi biztosítja a kormányzás lehetőségét, felelősségét. 2014-ben ismét parlamenti államtitkár lettem, onnantól már kimondva is miniszterhelyettesként. 2018-ban új megbízatást kaptam: Szijjártó Péter miniszter úr kért meg, hogy legyek segítségére a Külgazdasági és Külügyminisztériumban. Hozzá került az Információs Hivatal, azaz a polgári hírszerzés irányítása, és szüksége volt egy államtitkárra ennek felügyeletéhez. Ő maga utólag úgy fogalmazott: alig több mint 1 másodpercem maradt dönteni, de látatlanban is nagyon szép kihívás volt vele dolgozni. Végül izgalmas, munkával teli négy esztendőt töltöttem a polgári hírszerzés felügyeletével, és sok más egyéb munkával, feladattal: gazdasági vegyesbizottságot is vezettem, és a parlamentben is tudtam segíteni a miniszter úr munkáját. Most pedig, Orbán Viktor miniszterelnök úr és Szalay-Bobrovniczky Kristóf miniszter úr bizalmából harmadik alkalommal lehetek parlamenti államtitkár és miniszterhelyettes.2022-t írunk, nem 2012-t. Az iroda nem sokat változott, de ezen kívül tulajdonképpen minden más lett. Várjuk az új kihívásokat.

Melyek a legsürgetőbb feladatok a saját területein jelenleg?

A parlamenti államtitkár elsődleges területe az Országgyűléssel kapcsolatos ügyek, ebben a munkában parlamenti főosztály segíti. A válaszadás lehetősége a napirend előtti felszólalásokra, az interpellációk, az azonnali kérdések állandó parlamenti műfajok, ezekben hétről hétre az Országgyűlésben kell képviselni a tárcát, de a parlamenti államtitkár és csapata emellett számos egyéb módon segíti Miniszter urat, az államtitkár kollégákat a törvényhozásban végzett munka során. Ezen kívül a tárcánál hagyományosan a parlamenti államtitkár felügyeli a Tábori Lelkészi Szolgálat, illetve a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkáját. Miniszter úr azzal bízott meg, hogy nyissunk új fejezetet az utóbbi területen. A vele folytatott beszélgetésekben kikristályosodott, hogy miről szeretnénk beszélni a magyar embereknek, a fókusz a fiatalokon lesz. Ha arra gondolunk, mit szeretnénk megmutatni a múltból, szívesebben is használom az örökség kifejezést, ugyanis a múlt szó már az életünk lezárult szakaszára utal. A katonai örökség azonban magában hordozza a folyamatosságot is: a múltból jön, de a jelenben a miénk, továbbadjuk gyermekeinknek, unokáinknak, a következő nemzedéknek. Nélküle szinte lehetetlen a jelen és a jövő katonáinak identitását kifejezni. Felsorolhatjuk ehhez az elmúlt századok csatáit, háborúit és harcait a honfoglalástól egészen napjainkig. Székesfehérvár is ősi katonaváros, a nemzet történelmi fővárosa, ahol királyokat koronáztak, eskettek és temettek el. II. András is ott hirdette ki az Aranybullát, ami hét esztendővel követte a Magna Chartát, és ékes bizonyítékául szolgál annak, hogy hazánk az Árpádok korában Európa egyik legjelentősebb, leghatalmasabb, leggazdagabb és legbefolyásosabb országa volt. Ez mind-mind a méltó módon bemutatandó katonai örökség része.

Ennek jegyében történt váltás tizenegy év után a HM HIM élén. Mit vár dr. Töll László ezredestől, az új parancsnoktól?

Az imént a „méltó” kifejezést használtam. Ehhez természetesen hagyományos kiállításokra is szükség van, de egy tárlat ma már nem lehet csak egy folyosó tárlókkal, bennük korabeli egyenruhákkal, kitüntetésekkel és fegyverekkel. A legfőbb kérdés, hogy történt-e valami a látogató lelkében, változtatott-e a kiállítás a gondolkodásán? Úgy szeretnénk bemutatni katonai örökségünket, hogy a mai gyerekek, fiatalok ne csak lássák, hanem át is élhessék azt. Interaktívabb, mozgalmasabb, eseménydúsabb programokban gondolkodunk, nem csak statikus, sötét termekben az ott megvilágított tárgyakkal. Csináltunk már korábban is interaktív kiállításokat, de még inkább erősíteni szeretnénk ezt az irányt, méghozzá sokkal több esemény bemutatásával, aminek a fiatal is részese lehet, utána pedig olthatatlan vágyat érezzen magában, hogy katona legyen.

Kiterjeszthető ez a szemléletmód például az olyan létesítményekre is, mint a pákozdi Katonai Emlékpark?

Pákozd az egyetlen nemzeti katonai emlékhelyünk, másrészt nekünk, székesfehérváriaknak már majdnem Fehérvár, hiszen nagyon-nagyon közel van. Pákozd is a katonai örökségünk bemutatásának fontos helyszíne. Emellett pedig nagyon sok helyi kezdeményezést áll szándékunkban támogatni továbbra is. Számos helyi közösség jelezte, hogy szeretnének valamilyen haditechnikai eszközt, attól függően, mennyi helyük van megmutatni. Például ott a zánkai Erzsébet-tábor, előtte néhány eszközzel: akárhányszor megyek arra, ezek mindig tele vannak. Erről beszéltem, amikor arra utaltam, hogy mindent átélhetővé kell tenni, akár úgy is, hogy a gyerekek felmászhassanak, beleülhessenek, megfoghassák és érezhessék az eszközök illatát. Nem rég jártunk a Katolikus Tábori Püspökség által, a Honvédelmi Minisztériumban és a Magyar Honvédségben dolgozók gyermekeinek szervezett karmacsi táborban, ahol szintén volt egy MiG-21-es pilótafülke. Ez is hatalmas élmény a gyerekeknek. Sok feladatunk van még ezzel kapcsolatban.

Az örökség ápolásának fontos része a hadisírgondozás is.

Az elhunyt katonák sírjának és síremlékének méltó megbecsülése, őrzése attól független feladatunk, melyik oldalon harcolt az illető , hiszen az elhunyt katona nem ellenség többé. Ezen a területen is rengeteg tennivaló áll előttünk. A 2014-18-as ciklusban ítélt meg 2 milliárd forintot a kormány a Magyarországon található első világháborús sírok rendbetételére. Mi akkor, ezzel a nem túl nagy létszámú csapattal, természetesen a HM HIM munkatársaival közösen igyekeztünk megszólítani minden olyan magyar települést, ahol akár csak egy, az első világháborúhoz kötődő hadisír is található. Rengeteg magyar katona nyugszik a mai Magyarország határain kívül a világégés áldozatai közül, kötelességünk emlékük, sírjaik, síremlékeik ápolása, megőrzése, valamilyen emlékjel felállítása. Örömmel tölt el, hogy reményeink szerint szeptemberben Olaszországban, a Monte Grappán található katonai temetőben végre helyet kap egy magyar lobogó is, amit Miniszter úr – reményeim szerint olasz partnerével együtt – felavathat. Nem volt egyszerű elfogadtatni az olasz partnerrel, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában Magyarország önálló állam volt, így nekünk is jár a lobogó. Jelképes, ám annál fontosabb dologról beszélünk. A környező országok egy részével megállapodás alapján dolgozunk együtt, másokkal egyedi esetek kapcsán. A múltbéli sérelmek nem a jelen részei. A napi politikát teljesen külön kell választani az életét a hazáért áldozó katona emlékének megőrzésétől.

Okoz-e nehézséget ezen a területen az orosz-ukrán háború?

Mindenképpen. Miközben tőlünk keletre háború zajlik, azt látjuk, hogy déli irányból is újra felerősödik a migráció. Ahogy Churchill fogalmazott, „a Nyugat-Balkán Európa lágy alteste”, ahol most rend lehetne, ha az Európai Unió megfelelő gyorsasággal integrálta volna az ottani országokat. Mondhatni, e tekintetben a NATO 3-0-ra vezet, hiszen Albánia, Észak-Macedónia és Montenegró a katonai szövetség tagja, az Európai Unió azonban nagyon lemaradt. Amennyiben ezek az országok már a 2015-ös migrációs válság idején is a szövetség részei, minden másképp alakult volna. Most azt látjuk, keletről tényleg menekültek érkeznek: értelmet nyer, amit már akkor is nagyon határozottan mondtunk, vagyis, hogy különbséget tettünk migránsok és menekültek között. Keletről mindenkit befogadunk és ellátunk. Ha tovább szeretne menni, ebben segítjük, ha itt szeretne maradni, akkor abban. Ezzel szemben 2015-ben délről több terrorista is Magyarországon keresztül érkezett Franciaországba, méghozzá számos biztonságos országon keresztül, és most is látjuk, amint már egymás között harcolnak az érkezők, méghozzá fegyverrel. Nem békés menekültekről, hanem erőszakos migránsokról van szó, soraikban katonaköteles korú, harcedzett férfiakkal. Ez a mostani helyzet minden területen komoly nehézségeket okoz.

Említette az imént a tábori lelkészi szolgálatot is, akik tevékenysége szintén a parlamenti államtitkár portfóliójába tartozik.

A tábori lelkészek munkája rendkívül fontos. Gondoljunk csak a missziókra, amelyekben a magyar katonák hosszú-hosszú évek óta kiválóan teljesítenek. Beszéltem olyan magas rangú amerikai katonával, aki úgy fogalmazott, hogy ha egy misszióban meglátja a magyar lobogót, mindig nyugodt, mert tudja, hogy a tábor jó kezekben van. Bárhol teljesítenek szolgálatot katonáink, elismerést vívtak ki, és ebben nagyon fontos a tábori lelkészek munkája is. Akármelyik felekezet képviselője van jelen a misszióban, nemcsak tábori lelkész, nemcsak a lelkek ápolója, hanem pszichológus, rendezvényszervező, Mikulás, és természetesen olyasvalaki, akivel minden problémát meg lehet beszélni. Köszönöm szépen a tábori lelkészeknek , valamint minden misszióban szolgált és szolgáló magyar katonának, hogy öregbítették a Magyar Honvédség hírnevét. Másrészt pedig az ő munkájuk is komolyan összefügg a katonai örökség ápolásával. Ebben is számítunk a közreműködésükre, hiszen a lelkészek segítenek megteremteni az örökség szellemi, lelki alapját és hátterét.

Székesfehérvár már többször felmerült a beszélgetés során. A dicső múlt mellett nagyon aktív jelen idejű együttműködés folyik a város és a Magyar Honvédség, illetőleg a nemzetközi erők között.

Büszkék vagyunk rá, hogy Székesfehérvár ad otthont a Magyar Honvédség Parancsnokságának, mint arra is, hogy közvetlen NATO alárendeltségben is szolgálnak Fehérváron egységek. Örülünk és büszkék vagyunk rá, hogy az olasz, horvát, szlovén katonák is a mindennapjaink részesei: jelenlétük évtizedek óta rangot ad a város eseményeinek és ünnepségeinek. De én magam is itt kerültem közel a Magyar Honvédséghez, a katonákhoz. Eredeti hivatásom szerint angoltanár vagyok, és 1991-ben a kiváló, komoly vízióval rendelkező Gyuricza Béla tábornok, későbbi országgyűlési képviselő és államtitkár volt Fehérváron a parancsnok. Ő hívott el, hogy tanítsak angolt a katonáknak, mert előttünk áll valahol a NATO-csatlakozás, és a szovjet típusú, csak oroszul tudó hadseregnek meg kell tanulnia angolul. Már akkor elkezdtem tanítani, majd 1999-ben csatlakoztunk a NATO-hoz, én pedig egészen 2003-ig tanítottam. Mondhatjuk, hogy komplett nyelviskolát szerveztem erre a munkára és fantasztikus tizenkét év származott belőle. Rengeteg kiválóbbnál kiváló katonát ismertem meg: tanítottuk Fodor Lajos vezérezredes urat, Fucsku Sándor vezérőrnagy urat, de az NFIU jelenlegi parancsnokát, Topor István ezredes urat is – ők pedig megtanítottak engem „katonául” gondolkodni, amiért örök életemben hálás leszek nekik. A kérdésre visszatérve tehát: büszkék vagyunk a katonáinkra, örülünk, hogy ott vannak, ők is számíthatnak ránk és természetesen mi is számítunk rájuk. Megtisztelő az is, hogy sokan közülük katonai életpályájuk utolsó szakaszában vagy végeztével Székesfehérvárt választották otthonuknak.