Az afgán rendőrnők feladata a férfiak világában

A kurzus a rendőri intézkedés alapismereteivel kezdődött, majd szituációs gyakorlatokkal folytatódott, ahol a hallgatók elsajátíthatták a rendőri intézkedés apróbb fogásait az igazoltatástól, a helyes kommunikáción át a bilincselésig. A helyi rendőrnők a vártnál jobban teljesítettek a gyakorlatban, mint kiderült, az alap technikákat és fegyverfogásokat az afgán rendőriskola négy hónapos alapképzésén már elsajátították.

Ez azért is érdekes, mert helyi szokások szerint az afgán rendőrnők nem is viselhetnek fegyvert. Bár ez alól, bármily meglepő, mégis van egy kivétel: a 25 éves Razziát – határozottságánál és rátermettségénél fogva – majdnem egyenrangú félként kezelik férfi társaival.

„Számomra mindig az volt a legfontosabb, hogy a munkám rendesen legyen elvégezve. A négy férfi beosztottamtól is ezt várom el, semmivel sem többet. Ha morognak a hátam mögött, nem foglalkozom vele, az a legfontosabb, hogy a feladat legyen kész" – mondta Razzia, a terrorelhárító osztály titkárságvezetője.

„Biztos vagyok benne, hogy ezek a rendőrnők továbbra sem fognak egy teljes nyomozást megkapni, ugyanúgy csak részfeladataik lesznek. Most legalább választ kaptak a „miért"-ekre, el tudják helyezni a feladataikat a folyamatban, illetve tudnak arra is következtetni, hogy a nyomozónak az adott fázisban milyen információra lesz szüksége. Ezáltal sokkal hatékonyabban tudnak majd dolgozni" – értékelte a helyzetet Szakmáry András r. őrnagy.

A rendőrképzésből sosem maradhat el a megfelelő jogi háttér ismertetése. Jelen esetben nehéz helyzetben voltak az oktatók, ugyanis a felkészülés során be kellett szerezniük a vonatkozó afgán jogszabályokat is.

„Annak van igazán haszna, ha a képzésben a helyi szabályzókat oktatjuk, hiszen a rendőrök ez alapján dolgoznak nap, mint nap. Emellett természetesen szót ejtettünk a Nemzetközi Emberjogi Egyezmények egyes részeiről is, mivel a hallgatók rendkívül érdeklődtek a téma iránt. Az a tapasztalatom, hogy a rendőrök nagy többsége elég sokat tud az emberi jogokról, bár a konkrét élethelyzetekben mégis a helyi szokások érvényesülnek" – mondta Hicsák-Varga Ágnes r. őrnagy.

Ugyan nem tartozik a nyomozás témakörébe, de a helyi biztonsági helyzetre való tekintettel az oktatók – a rendőrnők külön kérésére – általános tájékoztatást tartottak a robbanóeszközökről is.

Jelenleg tizenhét rendőrnő dolgozik a rendőr-főkapitányságon, tisztek, tiszthelyettesek egyaránt. Azonban az ő helyzetük messze nem hasonlítható az európai rendőrnőkéhez, amelynek oka elsősorban az ország sajátos kultúrájában keresendő. A nők csak nőkkel szemben

Roshangan Mirbulon főhadnagy, a rendőrök jogaival foglalkozó tiszt, tizennégy gyermek édesanyja. Így beszélt a mindennapjairól:

„Nem egyszerű összeegyeztetni a családot a munkával, hiszen a napi munka rengeteg időt és energiát vesz el a családtól. Nagy segítség, hogy a férjem is a rendőrségnél dolgozik, megérti és támogatja, hogy munkába járok. Amikor mindketten dolgozunk, a két nagy lányom vigyáz a kicsikre. Nagyon fontos a napi élet jó megszervezése és a munkamegosztás a családtagok között, ami teljes egészében az én dolgom, a férjem pedig a helyettesem".

A rendőrnők munkájával elégedettek az elöljárók, sőt, amint megtudtuk, egyes szakterületeken még hiány is van belőlük. Ilyen hiányszakma a női ruházat átvizsgáló, a női börtönőr, de irodai munkára is szívesen alkalmaznak hölgyeket, elsősorban a szorgalmuk, az engedelmességük és a munkabírásuk miatt. Saburkhan, a rendőr-főkapitányság kiképzési főnöke szerint a nők létszámát legalább ötvenre kellene növelni, hogy minden szakterületre jusson legalább egy női munkaerő.