Az egykori taszári repülőtérnek már csak az emléke él – de az sokakban

Június 19-én tartották meg Taszáron azt a baráti találkozót, melyre menetrend szerint a taszári repülőtér alapításának 2020. november 11-ei, 70. évfordulóján került volna sor. A résztvevők száma ugyan a szervezők szerint bőven alatta volt a szokásosnak – a járványhelyzet miatt –, ám ennek ellenére nagyra értékelték, hogy mintegy 200 fő idézhette fel újra a Kapos Bázisrepülőtér 70 évét.

Mint azt Koppány Zoltán nyugállományú százados, a szervező Magyar Veterán Repülők Somogy Megyei Egyesület elnöke kérdésünkre felidézte: a baráti találkozók ötlete eredetileg a taszári repülőtér bezárásakor regnáló polgármester, Pataki Sándor ötlete volt, ez vált hagyománnyá az azóta eltelt tizenhat esztendő során.

Az eseményen – Varjas András polgármester és Witzmann Mihály országgyűlési képviselő és Kilián Nándor vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Parancsnoksága légierő haderőnemi szemlélője mellett mellett – jelen voltak a repülőtér egykori parancsnokai - Pintér Zoltán nyugállományú vezérőrnagy, Kisbenedek Sándor nyugállományú ezredes, Kaszper József nyugállományú ezredes és Karancz János nyugállományú alezredes - is.

Lelkesen várják a baráti találkozót mindazok, akik itt teljesítettek valamikor szolgálatot, itt öregedtek meg – árulta el érdeklődésünkre Karancz János nyugállományú alezredes. A tizenhat esztendővel ezelőtt végleg bezárt taszári repülőtér utolsó parancsnoka – aki annak idején az utolsó állománygyűlésen úgy fogalmazott: „a honvédség emelt fővel távozik Taszárról” – arról is beszélt, akkor megtették, amit csak lehetett, de sajnos minden igyekezetük ellenére sem tudták megmenteni a repülőteret és az állományt. Az alezredes egyébként – sorsszszerű véletlen – éppen a repülőtér alapításának évében született. Ahogy a Taszáron szolgáló állomány egy részének, úgy neki is felajánlottak új szolgálati helyet: Veszprémben folytathatta volna parancsnokként, ám ő inkább a nyugdíjat választotta.

„Taszáron éltem le életem nagy részét. Itt kezdtem sorkatonaként és innen mentem nyugdíjba parancsnokként – csak azt sajnálom, hogy ez utóbbi kényszerűen, ilyen körülmények között történt” – indokolta az alezredes akkori döntését.

Rajta kívül persze nagyon sokan kezdték katonai pályafutásukat a taszári bázisrepülőtéren – például a szombati baráti találkozón szintén jelenlévő Kilián Nándor vezérőrnagy, a magyar légierő haderőnemi szemlélője. Mint elmondta: 1985-ben Taszáron volt az első otthona ifjú házasként és ott születtek gyermekei is.

Karancz János felidézte, hogy amikor a Kilián Nándor felkerült a törzsbe, ő maga törzsfőnök volt. „Jött Nándi, és megkérdezte: Mit kell itt csinálni? Azt mondtam magamban: na várj csak, mit kell majd még neked csinálni… Már akkor sejtettük, hogy lesz belőle ’valaki’, és nem is hazudtolta meg ezt soha. Korrektségére, segítőkészségére a mai napig emlékszem” – mondta az alezredes, nem kis büszkeséggel a hangjában.

Az 1950-ben alapított taszári bázisrepülőtér 2005-ben, az amerikai haderő kivonulása után vált üzemen kívüli bázissá – további működtetésére a honvédség nem tartott igényt. Szeptember elsejével feladatait a pápai repülőtér vette át, és az év végéig a honvédség összes eszközét elszállították a bázisról. Bezárásakor csaknem ötszáz magyar katona teljesített ott szolgálatot, kiemelt feladatuk az volt, hogy fogadják a bajba jutott katonai, illetve polgári gépeket, valamint közreműködnek az Irakban tartózkodó magyar katonák számára szükséges utánpótlás biztosításában.

A bázisrepülőtér ma üresen áll, a taszáriak azonban – mondhatni, egy emberként – bíznak a „feltámadásban”.