Az első világháború törékeny emlékei

A háborús hátországok hétköznapjaiból fennmaradt tárgyak többsége kerámiából, porcelánból vagy üvegből gyártott használati és vitrintárgy, melyek megjelenítették a háborús helytállást a hátországi otthonokban. „A kerámia emléktárgyak eredete a 19. század közepéig vezethető vissza. Nagy-Britanniában a királyi emléktárgyak készítésének divatja 1837-ben, Viktória királynő trónra lépésével kezdődött. Ezután, ha a királyi családban bármiféle fontosnak tartott esemény történt – legyen szó trónra lépésről vagy jubileumról –, azt megjelenítették valamilyen kerámiatárgyon, ezáltal emléket állítva neki. Később ez a hagyomány átterjedt a politikai élet szereplőire és eseményeire is. Leggyakrabban dísztányérokat és bögréket, esetleg teljes teás- vagy étkészleteket készítettek” – árulta el a tudományos titkár.

Az első világháború kerámiaedényeinek többségét formába préselték, szabadkézzel vagy sablon segítségével festették, illetve matricával és levonóképpel díszítették. „A levonóképes díszítés a tömeggyártásban alkalmazott módszer, mely során a díszíteni kívánt tárgyra az alapjáról leválasztható és egy másik felületre átvihető színes képet vagy matricát helyeznek. Ezt a technikát több kerámiaedényen olcsó aranyfestés egészíti ki. A levonó képeken elsősorban a háborús szövetséget és a fegyverbarátságot jelenítették meg. Ezért szerepelnek rajtuk a szövetséges országok uralkodói, illetve olykor azok trónörökösei vagy hadvezérei. A tárgyakon jellemzően feltűntek az Osztrák–Magyar Monarchia fekete-sárga színei, emellett a magyar zászló piros-fehér-zöldje, a német fekete-fehér-piros, a török piros, valamint a bolgár fehér-zöld-piros színek, emellett az országok címerei és szimbólumai, valamint uralkodóik monogramjai és jellemző fejfedői. Ilyen volt az osztrák–magyar tábori sapka vagy a porosz „Pickelhaube” is. I. Ferenc József és II. Vilmos császár kettőse volt a leggyakoribb a tárgyakon. Az új szövetségesek háborúba lépésével változtak az ábrázolások: 1915 augusztusától megjelenik az osztrák–magyar és a német uralkodó mellett a török szultán, V. Mehmed arcképe, majd 1915 októberétől a bolgár cár, I. Ferdinánd portréja négyre egészíti ki a koronás fők csoportképét. Az ábrázolásokon megfigyelhető, hogy az osztrák–magyar gyártású termékeken általában I. Ferenc József előrébb helyezkedik el, mint II. Vilmos. Nem ritkán kissé takarja is, illetve általában jobb oldalon szerepel. Természetesen a német eredetű tárgyakon ez fordítva látható. A később csatlakozott szövetséges uralkodók pedig tulajdonképpen a másodvonalban kapnak helyet, mindig az osztrák–magyar és a német császár mögött vagy alatt helyezkednek el, valamint a méretük is gyakran kisebb. 1917 decemberétől – természetesen – az osztrák–magyar kerámiatárgyakon I. (IV.) Károly lesz a főszereplő” – mondta Závodi Szilvia.

A múzeum gyűjteményének porcelán kerámiatárgyai mellett megtalálható néhány fajanszedény is. „Formájukat, illetve használati szerepüket tekintve a többségük emlékbögre- vagy csésze. Megjelenésük sokféle, egy részük egyenes falú, háromszög alakú füllel ellátott, nemzeti színű farkasfoggal díszített, más darabok szintén egyenes falúak, de lekerekített aljuk és kerekített, húzott fülük van. Emellett láthatók hordószerűen kiszélesedő testűek és kisméretű söröskorsóhoz hasonlók is. A bögrék mellett tányérok, vázák, bonbonierek, kancsók, egy tojástartó, egy csonttányér, egy mozsár alakú tégely, valamint egy gyertyatartó alkotják a HM HIM első világháborús gyűjteményének kerámiaedény részét” – avatott be.

A porcelántárgyak többsége jelöletlen tucatáru volt, amelyeket egész Közép-Európában forgalmaztak. „Néhány tárgy alján, a máz alatt zöld színű jelet lehet látni: kétfejű koronás sast, markában karddal és országalmával, felette az MZ-monogrammal, alatta az „Austria” vagy „Altrohlau” felirattal. Altrohlau-ban 1813 és 1823 között Benedikt Hasslacher működtetett fajansz- és kőedény gyárat, majd a Novotny család megvásárolta az üzemet, akik 1823 és 1884 között August Novotny és Fia néven folytatták tevékenységüket. 1839 után elkezdtek háztartási, asztali, illetve díszporcelánt gyártani. Őket 1884 és 1909 között Moritz Zdekauer követte, aki folytatta elődje termelési programját. 1909-ben a hohenbergi C. M. Hutschenreuther megvette a gyárat; nevét Altrohlaui Porcelángyárakra változtatta és 1945-ig az ő tulajdonában működött. A második világháború után a gyárat államosították” – részletezte Závodi Szilvia.

A díszítésre használt levonóképek egységes ábrázolásai miatt feltételezhető az állami kontroll megléte a hivatalos kiadások esetén, de így is maradhatott játéktér a mintakincs alkalmazásában. „A – valószínűleg – vásári tányérok szélét ugyan sablonok segítéségével díszítették, azonban a középen elhelyezkedő mintákat szabad kézzel festették” – tette hozzá a múzeum tudományos titkára, majd azt is elárulta: találhatunk köztük Hollóházán készült porcelántányért is.