A világ egyik legismertebb és legsikeresebb harckocsi-családja a Leopard. A második generáció legújabb változatát a Magyar Honvédség is rendszeresíteni fogja Tatán. A Leopard 2A7HU változathoz azonban hosszú út vezetett. Történetünk egészen a második világháború befejezéséig kanyarodik vissza…
A győztes prototípus
A német birodalom bukása egyben a Wehrmacht, a német hadsereg feloszlatását is jelentette. A második világháborúban legendás hírnevet szerzett német páncéloserők eltűntek, az országot szovjet, amerikai, angol és francia harckocsik járták. Nem tűnt el azonban a német mérnökök tudása: az Európát szinte teljesen felemésztő világháborút a legendás Tigris, az óriási Királytigris, a korát megelőző Párduc vagy éppen a szürke eminenciásként 1939-től az utolsó napig harcoló Panzerkampfwagen III-asok és IV-esek megalkotói szinte mindannyian túlélték a harcokat.
Panzerschnellbrücke Biber, a hídvető
Érthető módon 1945 után több esztendős szünet következett a német harckocsi-tervezés területén. Az új lehetőséget a hidegháború kiéleződése és a Német Szövetségi Köztársaság hadserege, a Bundeswehr 1955. november 12-i megalapítása jelentette. A korábbi, csak könnyűfegyverzettel ellátott szövetségi határőrséget felváltó, immár igazi hadsereget a kezdetekben amerikai és brit páncélozott járművekkel, így M47 és M48 Patton közepes harckocsikkal látták el. Ezek azonban hamar elavultak, így már 1957 júliusában elkészültek egy új, immár hazai fejlesztésű harckocsival szemben támasztott igénylista. Legyen legfeljebb 30 tonnás, de legyen képes a 20 milliméteres gépágyúk tüzének minden irányból ellenállni. Alapkövetelmény a szigetelt, túlnyomásos, szűrt levegővel rendelkező küzdőtér - a tömegpusztító fegyverek hatásait kiküszöbölendő.
Leopard 1A5, a legokosabb
Nagy mozgékonyság, tűzerő, védettség – a „harckocsizó szentháromság” elemeit ebben a fontossági sorrendben alkalmazták a tervezésnél. Igaz, ebben a még 1957-ben, saját, AMX-50 típusuk látványos kudarca miatt csatlakozó franciák nem teljesen értettek egyet. Még így is esély volt egy egységes „európai páncélos” kifejlesztésére és sorozatgyártására. Háromféle német és egy francia prototípus készült el, melyből végül 1963-ban a Porsche-féle Model 734 átdolgozott változata győzedelmeskedett az 1958 szeptembere óta Olaszországgal kibővült többnemzeti projektben. Az 50 darabos előszéria gyártásáról ugyanakkor már 1961-ben német döntés született – ezek tekinthetőek az ős-Leopardoknak. Az ezekkel nyert tapasztalatok alapján készült el végül a sorozatgyártásra érett Leopard 1-es típus, ami fejlett optikai célzórendszerrel és bizony 40 tonnás tömeggel rendelkezett. A saját, AMX-30-as harckocsit fejlesztő Franciaország pedig 1963-ban végleg kilépett a programból.
Az elősorozat Leopard 1-esei menetgyakorlaton
A sorozatgyártás 1964-től kezdődött meg a Krauss-Maffei Münchenben működő gyárában. Sokat dolgoztak a munkások: a kiváló minőségű harckocsi hamar a NATO európai alap harcjárművévé vált. A Német Szövetségi Köztársaságon kívül Belgium, Hollandia, Norvégia, Olaszország, Dánia, a távoli Ausztrália és Kanada, Törökország és örök ellensége, Görögország is ezt a típust választotta. A sikerek egyben a folyamatos továbbfejlesztéshez is megteremtették az alapot. A Leopard 1A1 már az amerikai Cadillac Gage-től érkező lövegstabilizáló rendszerrel épültek: így a harckocsi mozgás közben is pontosabban nyithatott tüzet. Itt jelentek meg a lánctalp felső részét védő, a tatai T-72-esekről is ismerős, oldalsó gumiszoknyák, az öntéssel készülő toronyra kívülről felhelyezett plusz külső páncélzat (A1A1), illetve a német A1A2-es változaton a PZB 200 maradékfény-erősítő optikai rendszer az ágyúcső felett. 1972 s 1974 között már a Leopard 1A2 készült, vastagabb toronypáncélzattal. Az A3-as tornya már hegesztett és rétegelt kialakítású volt: két páncéllemez közé egy speciális műanyag közbetét került. A parancsnok továbbfejlesztett TRP 2A optikával, az irányzótól függetlenül kereshette célpontjait. Az A4-esek 1974-től már digitális tűzvezető számítógéppel és az új EMES 12A1 optikával érkeztek. A parancsnok PERI R12 éjjellátó optikai rendszert kapott. A nagyobb saját tömeg miatt 55-re csökkent az ágyú lőszerkészlete.
A nyolvanas évek technikája az A5-ös „jobb egyesében”
Az első, komoly, a Leopard 1-es számos elemét érintő továbbfejlesztés eredménye lett az 1987-től gyártott A5-ös változat. A teljesen új, nagyobb méretű torony hátsó részébe került át a vezető mellől az ágyú eddig ott tárolt lőszereinek nagy része. Az optikai felderítő és tűzvezető rendszert modernizálták, alkalmassá téve a hatékony tűzvezetésre éjszakai és rossz időjárási viszonyok között is. Ehhez sokat tett hozzá a Krupp-Atlas Elektronik gyártotta EMES tűzvezető rendszer, melyet külön-külön az irányzó és a parancsnok is használhatott. A Varsói Szerződés új harckocsijai miatt nagyobb páncéltörő képességű, leváló köpenyes, űrméret alatti (APFSDS) lövedékeket is kapott a 105 milliméteres ágyú. A további védelmet szolgálta a kívülre felerősíthető polikarbonát pótpáncélzat. Végül ez lett a legutolsó és a legfejlettebb Leopard 1-es, az egyetlen példányban létező, még egy A1A1-ből átalakított A6-ost (120 milliméteres, 44-es kaliberhosszúságú ágyú, plusz páncélzat) leszámítva.
Belga Leopard 1A5BE a KFOR kötelékében
A lánctalpas test számos egyéb jármű alapját jelentette. A legnagyobb számban a Bidger hídvető, a sérült vagy meghibásodott harckocsik vontatására alkalmas Bergepanzer 2 műszaki mentő, a Poinierpanzer 2 Dachs műszaki, illetve a két 30 milliméteres gépágyúval ellátott Gepard önjáró légvédelmi komplexum készült el. Kanada a saját fejlesztésű, a Balkánon is szolgált Taurus ARV műszaki mentőt és Badger műszaki harcjárművet is hadrendbe állította. Szintén a Leopad 1-esek szolgáltak alapként egy egészen speciális feladatkörre átépített járműveknek az Egyesült Királyságban és Hollandiában. Ez pedig nem más, mint a partraszálló műveleteket támogató, kifejezetten a tengerparton végzett műszaki mentés. A furcsa kialakítású brit, Hippo nevet viselő lánctalpasok (4 darab) alapja az 1A5 változat volt, míg Hollandiában a Királyi Holland Tengerészgyalogság Hercules, Samson, Goliath és Titan nevet kapott mentőjárműveit a Leopard 1V-ből alakították át.
A Leopard 1-es háborúban is járt: a kanadai C1-esek 1999-től Koszovóban, a 2000 után továbbfejlesztett C2-esek pedig 2006 ősze után Afganisztánban teljesítettek szolgálatot. A dán Leopard 1A5-DK-k 1994 április 29-én a boszniai Tuzla városa mellett csaptak össze a szerb erőkkel: zajos sikerrel. Ez volt a típus első, éles, ágyúhasználattal járó harci bevetése.
Afganisztán, Kandahar: kanadai Leopard C2-es pihenőben
(Folytatjuk!)
