Búcsú Bese Laci bácsitól
Szöveg: Mód László | 2010. március 8. 9:47Január elején értesülhettünk arról a szomorú hírről, hogy egészségi állapota megromlott. Mindvégig bíztunk felépülésében, a Teremtő azonban másképpen rendelkezett, és magához szólította. Olyan személyt ismerhettünk meg benne, aki minden élethelyzetben rendkívüli emberi tartásról tett tanúbizonyságot.
Sokat tréfálkozott, próbálta saját mércéje alapján értelmezni megváltozott világunk egy-egy, számára megfejthetetlennek tűnő jelenségét, ami nagyon sok derültségre adott alkalmat. Örömét, bánatát gyakran egy-egy magyar nóta vagy népdal sorainak felidézésével, dúdolgatásával fejezte ki, ami a zene iránti szeretetéről árulkodott. Minden találkozás nagy élményt jelentett, hiszen mindig tanulhattunk tőle valamit.
Élete elválaszthatatlanul összeforrt a szentesi feketekerámia készítésével, amelynek fortélyait, alapfogásait az 1940-es évek elején a Berényi família tagjaitól sajátította el, akik a két világháború között tökélyre
Az 1940-es évek végén a katonai pályát választotta hivatásul. 1950-ben alhadnaggyá avatták, 1974-ben Szentesen őrnagyi rangfokozatban nyugdíjazták. 2001. október 23-án alezredessé léptették elő. Nyugdíjba vonulását követően visszatért ahhoz az ősi mesterséghez, amely ezt követően élete végéig elkísérte. Szentesen, a Jókai utcában házát vásárolt magának, ahol fazekasműhelyt alakított ki, majd ismét munkához látott. 1980-ban a helyi Koszta József Múzeumban Vígh Lászlóval kerámiastúdiót indítottak, majd egy év után Bese László Nádor István hívásának eleget téve a Szentesi Helyőrségi Klubba helyezte át a műhelyt.
Olyan időszakban tért vissza a feketekerámiához, amikor úgy tűnt, hogy e több évszázados
A tisztiklub második otthonának számított, ahol sok időt töltött. Aktív szerepet vállalt a Szentesi Bajtársi Klub életében is, amelynek 1975 óta tartozott a tagjai közé. Rendszeres résztvevője volt a kártyapartiknak és a zenés-táncos összejöveteleknek, amelyek alkalmat biztosítottak a szórakozásra.
Számos elismerés, díj tulajdonosa. Hagyományápoló tevékenységéért 2005 februárjában megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet, amire nagyon büszke volt. 2008-ban elnyerte a Népművészet Mestere kitüntetést, amellyel országos szinten is elismerték munkásságát. Tavaly nyílt meg a Szentesi Helyőrségi Klubban az az állandó kiállítás, amely életútját, munkásságát illetve az általa készített kerámiákat mutatja be.
Kedves Laci bácsi! Fájó szívvel búcsúzunk Tőled, emlékedet megőrizzük! Tanítványaid tovább viszik a tőled örökölt tudást, amely záloga lehet az általad gyakorolt ősi mesterség fennmaradásának és továbbélésének. Alkotói pályádról tanúskodnak az általad korongolt és égetett kerámiák, amelyek őrzik készítőjük kezevonásait és ízlésvilágát.
Fotó: archív
