Busher már csak szörnyű katasztrófa árán támadható

2010. augusztus 13-án Oroszország bejelentette, hogy 21-én megkezdi az iráni Busherben épült nukleáris erőmű feltöltését üzemanyaggal: tette mindezt annak ellenére, hogy előzőleg az Egyesült Államok bizalmas hírszerzési adatokat szolgáltatott Moszkvának a perzsa államról. E művelettel, amely a reaktor üzembe helyezésnek első lépcsőfoka, az erőmű hivatalosan is atomlétesítménynek tekinthető: beindítását a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) felügyeli, a 163 fűtőelem behelyezése szeptember első hetében várható. Az üzemanyaggal való feltöltést követően az erőmű másfél-két hónap múlva éri el majd kapacitásának 50 százalékát, ez teszi lehetővé azt, hogy rákapcsolják az országos elektromos hálózatra. Nagyjából hat-hét hónap múlva a létesítmény 1000 megawattos kapacitással üzemelhet majd közös iráni-orosz felügyelet alatt.

A németekkel kezdték

Irán legközelebb a ’90-es évek elején, a Szovjetunió szétesését követően lelt partnerre atomprogramja folytatásához, méghozzá Oroszország képében. A felek közötti ezirányú szerződés 1995-ben köttetett meg, és azt célozta, hogy 2007-re elkészülhessen az első iráni nukleáris erőmű. Washington tiltakozott Moszkvánál a megállapodás miatt, sőt, az Európai Unióval közösen próbáltak hatni Oroszországra, de csupán azt tudták elérni, hogy némileg lassultak a munkálatok. Az első fázis végül 2005-ben ért véget, ezt követően a leendő alkalmazottak három éves kiképzésen vehettek részt Oroszországban. „Az utolsó adag üzemanyagot 2008 januárjában szállították le", mondja Nógrádi György. „Márciusban pedig Oroszország bejelentette, hogy elvégezte a vállalt kötelezettségeket. 2009 augusztusában az erőmű 500 megawattal termelt, idén márciusra pedig elérte a teljes kapacitását, az 1000 megawattot." Busherben augusztus 21-én hat hónapos próbaüzem vette kezdetét. „A felhasznált technikai eszközök 24 százaléka még a régi német berendezések közé tartozik, 40 százalékuk orosz fejlesztés, 36 százalékuk pedig iráni, ami rendkívül magas arány", mutat rá a szakértő.

Bushert már nem támadhatják

„Az erőmű üzembe helyezésének elsődleges következménye az, hogy Irán ellen ugyan elméletileg elképzelhető egy katonai csapás, ez azonban augusztus 21-ét követően már nem irányulhat Busherre. Egy ilyen akció ugyanis olyan következményekkel járna, ami csak Hirosimához és Nagaszakihoz mérhető", fogalmaz Nógrádi György, aki szerint az Egyesült Államok jelenleg fokozott figyelmet fordít Izraelre, hogy az ne indítson katonai akciót Irán ellen. A helyzetet tovább árnyalja, hogy az amerikai harcoló alakulatok Irakból történt augusztusi kivonását követően Iraknak gyakorlatilag nincs aktív légvédelme, így egy esetleges izraeli átrepülést nehezen lehetne meggátolni, amennyiben Tel-Avivban ilyen tartalmú politikai döntés születne. „Az Egyesült Államok ebben a helyzetben három igen komoly ígéretet is tett Izraelnek", mondja a szakértő. „Egyrészt megígérték, hogy igyekeznek minden lehetséges eszközzel közelíteni Izraelt a NATO-hoz, másrészt arra is ígéretet tettek, hogy átadják nekik azokat az amerikai hi-tech technikai fejlesztéseket, amikre igényt tartanak. Harmadrészt pedig kiterjesztik Izraelre az atomvédelmi ernyőt, ami gyakorlatilag ugyanolyan védelmet biztosítana számára, mint az Egyesült Államoknak és a NATO-szövetségeseknek."

Arra a kérdésre, hogy mindezek ellenére elképzelhető-e mégis egy izraeli katonai akció Irán ellen, Nógrádi György úgy fogalmaz: egy általános háborúhoz Izrael mindenképpen kevés, de meghatározott létesítmények elleni akciókba is igen kockázatos lépés lenne belefognia az Egyesült Államok legalább hallgatólagos támogatása nélkül. „Izrael minden további lépés nélkül képes lenne olyan típusú szabotázsakciók végrehajtására, melyek visszavetik az iráni atomprogramot, de Amerika nélkül mindenképpen nehezen lépnének, főleg a mostani helyzetben, amikor Barack Obama egy évet adott Izraelnek és a palesztinoknak a békemegállapodás tető alá hozatalára."

Nógrádi György hangsúlyozza: Busherbe a Nemzeti Atomenergia-Ügynökség munkatársai bemehetnek, figyelemmel kísérhetik az ott zajló műveleteket, és nem fér kétség ahhoz, hogy az erőműben polgári célú nukleáris tevékenység folyik. Azonban nem kizárólag ez az egyetlen atomlétesítmény működik Iránban. „A többiről kizárólag hírszerzési adatok állnak a nemzetközi közösség rendelkezésére, hiszen ezekbe az üzemekbe Irán nem engedi be a NAÜ szakembereit. Ezen adatok alapján valószínűsíthető, hogy a szóban forgó létesítményekben katonai célú program zajlik", mondja a szakértő. Nógrádi György szerint az egyes források alapján Irán néhány héttől néhány hónapig terjedő időre van a bevethető atombomba létrehozásától, de abban a legtöbben egyetértenek, hogy egy év alatti periódusról beszélünk.