„Csapataink harcban állnak”

Október 16-án Szegedről indult útjára a kezdeményezés, hogy az 1848-as márciusi ifjúság példáját követve megfogalmazzák: „Mit kíván a magyar nemzet?" Külpolitikai téren a legfontosabb követelések közé tartozott a szovjet–magyar kereskedelmi szerződések felülvizsgálata az egyenjogúság alapján, és a békeszerződés értelmében az összes szovjet csapatok Magyarországról való kivonása. Az egyetemisták új, nemzeti jellegű címer és katonai egyenruha bevezetését is követelték.

Október 23-án – a műegyetemisták előző nap elfogadott döntésének megfelelően – folytatódott a demonstráció szervezése. A belügyminiszter betiltotta a felvonulást, és azzal fenyegetőzött, hogy ha kell, a tüntetést a fegyveres erők alkalmazásával fogja megakadályozni.
A párt és a kormány vezetői a tűzzel játszottak.

Marosán György és Révai József a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága ülésén nyíltan kimondták: „Ha kell, lövetni fogunk!" A diákok egyébként sem sokat törődtek a belügyminiszter tilalmával, sőt a tilalom mozgósító erővé vált.

A tüntetés átszakította a félelem gátjait. A reformista jelszavak is mind élesebbé váltak. „Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!" „Aki magyar, velünk tart!" „Ruszkik haza!" – skandálta a Parlament előtt a már kétszázezer főre duzzadt tömeg.

További részletek a Magyar Honvéd magazin október 7-én, pénteken megjelenő számában!